Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-30 / 44. szám
2-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA október 30. és hosszú évszázadokra szóiét nemzetünk ebben a mi létünkért, jövűnkéri vívott nehéz küzdelemben eddig a hősies harcok drága vér ön- . tözte csatamezőin és a nemzetfenntartó gazdasági munka rögös barázdáin egyaránt felmutatott: mindarra tegyük fe! most az egyesült és megfeszített erőnkből acélossá kovácsolt áldozatkészség ragyogó koronáját a^zal, hogy minden nélkülözhető fillérünket, a mi áldott magyar földünk minden rendelkezésünkre álló gyümölcsét vigyük habozás nélkül, lelkes készséggnl a haza oltárára. Nagy és jogosult várakozással függeszti pillantását ma az egész orság a magyar gazdatársadalom nehéz időkben annyiszor kipróbált a mostani háború folyamán is fényesen beigazolt, nemes és megszentelt hagyományainkban gyökerező áldozatkészségére. Ami megtakarított pénzzel gazdaközönségünk terményeinek, állatainak eladásából rendelkezik s ami gazdasági üzemének ugyancsak közérdekű fenn- | tartásához nem okvetlenül szükséges: annak ma csak egyetlen helye lehet, azt ma csak hadi- kölcsön jegyzésére szabad és kell fordítanunk. Ami kincset ebből a vér és verejték földből a gazda munkája és szorgalma az idén elő tu- j dott teremteni, állítsuk mind csatasorba a ma- j gyár földért s e föld szebb jövőjéért, mert csak ■ igy lesz valóban általános nemzeti kölcsönné i ez a most meginduló nagy pénzügyi erőpró- i bánk s csak igy biztosíthatjuk az államnak és | hadseregünknek mindazt a szükségletet, aminek tőlünk telhetőén bőséges fedezésével lehetővé tesszük, sőt közelebb is hozzuk a végső diadalt. Kiváltképpen felhívjuk pedig hazánk nagyobb földbirtokosainak figyelmét arra a hadi- kölcsönjegyzési módozatra, amellyel a magyar földhitelintézetek Országos Szövetsége (Budapest | V. Nádor-utca 32 sz.) lehetővé teszi hazafias i érzéstől áthatott földbirtokosainknak, hogy ameny- nyiben nem is rendelkeznek jelenleg a hadiköi- csön jegyzésére kellő készpénzzel, mégis kive- hessék részüket az államfenntartó nemzeti moz- j galomból. A nevezett intézet ugyanis mind ama ' földbirtokosainknak, akiknek birtoka az esetleg ; fennálló telekkönyvi terhek beszámításával elég- i séges fedezetet nyújt, 50,000 koronát meghaladó hadikölcsön jegyzése céljából s mindennemű illeték, bélyeg és egyébb költség felszámítása nélkül a tíz egyenlő évi részietekben visszafizetendő, de Storno nélkül bármikor előbb is letörleszthető és a hadikölcsön jövedelmezőségének teljesen megfelelő 6 százalékos kamatozású jelzálogkölcsönt engedélyez a jelzálogul felajánlott ingatlanok zálogjogi lekötése ellenében. A Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége a legelőzékenyebb készséggel szolgál e jelzálogkölcsönökre vonatkozólag részletesebb tájékoztatással. Nekünk pedig szabadjon ama reménységünknek kifejezés adnunk, hogy tehetősebb földbirtokosainak eddig is tanúsított hazafias áldozatkészsége szívesen és nagy arányokban használja majd fel az ily módon kínálkozó és minden tekintetben kedvező, előnyös alkalmat minél nagyobb összegű, ingatlan vagyonához mért hadikölcsönjegyzésekre! Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nevében Bujanovics Sándor elnök. Rubinek Gyula igazgató. Mutschenbacher Emil dr. titkár. * * * Ha színikritikus lennék, akkor a világháború állapotát igy jellemezném: most jön a bonyodalom; miután pedig a bonyodalmat a cselekvés végkifejlődése, a felcsigázott hangulatú közönség igazságérzetét kielégítő befejezésnek kell követni, tehát közeledünk a véghez. A mai balkán bonyodalom a kezdet vége és a vég kezdete, dicsőségesen harcoló hőseink s kiváló vezéreink, most fonják a 15 hónap alatt ember feletti munkával összegyűjtött levelekből a cserkoszorut. Mi ránk, mindnyájunkra, kik még itthon vagyunk, az a kötelesség hárul, megadni az anyagi eszközöket vitézeinknek, ne érezzenek ők semmiben sem hiányt, ' mert a katona csak úgy harcolhat igazán, ha gondokkal nem küzd, ha a fegyverropogás, az ágyú dörej közepette teljes tudatában van annnk, hogy az élethalálharcban mögötte áll nemzete, mint egy ember. Magyarország népe e háború alatt fényes tanúbizonyságot tett erről, dolgozott, fáradt, nélkülözött, hogy Ők ne nélkülözzenek; ami közgazdasági életünkben páratlanul áll, a magyar a háború alatt idegenből egy fillért sem kért, előteremtette maga s bebizonyította, hogy igazi produktív termelésre nemcsak képes, de a régi, hagyományos maradisággal szakítva, megbarátkozott azzal az eszmével is, hogy a legiobb adós maga az állam s pénzét legelőnyösebben úgy helyezi el, ha az államnak adja s ugyanakkor hazafias kötelességet is teljesít. Mennyi milliárd ment ki hazánkból idegen, ma ellenségeink kezébe, arról azt hiszem jobb nem szólani; pedig az bizonyításra nem szorul, hogy az a pénz, ami külföldre megy az a nemzeti vagyont csökkenti, az az államra nézve örök időkre elveszett.
