Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-23 / 43. szám

október 23, SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. nem éadektelen: mi módon lehet a zöldséget a tél fa­gya ellen megvédeni. Első sorban is száraz, viz- és fagymentes pince, kamra, vagy föklveremre van szükségünk. Szerezzünk ide száraz homokot, amennyit az eltevésre szánt zöld­ségféle megkíván. A homok közé rakjuk rétegezve. zöleségnemenként külön csoportokba az előzetesen jól átválogatott, zöldjétől megtisztított sárgarépát, petre­zselymet. paszternákot, céklát, zellert. A fejes káposztának, kelnek és a leveleitől meg­tisztított kalarábénak lécekből polcokat készítsünk, a melyre egyenlő rétegben szalmát hintünk. Ide rakjuk, torzsás felére fektetve egymás mellé, sohasem egymás fölé a száraz időben levágott sárga és rothadó leve­lektől megtisztogatott fejeket. Ezeket a tél folyamán mindig módunkban áll könnyű áttekintéssel ellenőrizni, a netán rothadó fejeket átrakás nélkül eltávolítani. Ha kissé világos az eltartó helyiség, a még teljesen ki nem fejlődött karfiolt is raktározhatjuk gyökerestől homokba ültetve, amely itt rózsát hozhat. Ilyen zöldségeltartó helyiségben öntözni nem sza­bad, mert a levegő ősszel és télen van olyan páratar- talmu, hogy a leveles zöldségek meg nem fonnyad­hatnak. Nagy súly helyezendő a helyiség állandó okszerű szellőztetésére is. Eső- és fagymentes napokon feltét­lenül szellőztessünk, míg nedves és fagyos időben gondosan mindent zárunk, ilyenkor csak közvetett szel­lőztetést engedünk meg. A nagyobb tömegben való zöldség-eltevésnél rit­kán rendelkezünk nagyobb eltartó helyiségekkel. Itt a célnak tökéletesen megfelel, ha kertünk szemmel tart­ható helyére visszük a zöldségeket. A gyökérféléket széles és mély árokba igen porhanyó föld, vagy ho­mok közé vízszintesen fektetve rétegezzük el. Az árkot a földszine magasságig töltjük meg gyökerekkel. Az itt elvermelt gyökereket is először átvizsgáljuk és csak a hibátlanok, egészségesek kerülnek a földbe. A száraz időben való berakás után az árkokra bakhátat huzunk, hogy az esőtől és hőiétől való beázástól megvédjük az árkokat. Ezt a bakhátat télen erősebb fagyok alkalma va! még szalmával, vagy tengeri-szárral is iakarjuk — Káposztát és kelt a szabadföldön árokba buktatva ver­meljük úgy, hogy a gyökerek a föld színén maradnak. Fagyos időben ezeket is takaróval látjuk el. A bimbós kel, mint sokan tévesen gondolják, nem igényel különösebb védelmet. A szabadföldön eredeti helyén maradhat egész télen át. Mindig a fel- használás szerint szedhetjük, illetve tördeljük le a bim­bókat, melyeket fagyos időben felhasználás előtt hű­vös, de fagymentes helyen lassan kiengedni hagyunk. K. L. Termesszünk babot: még pedig nem csak kicsinyben, a kert egyik zu­gában, hanem a szántóföldön is. És nemcsak azért, i mert jó húspótlók, s kézimunkáját nők és gyermekek is í végezhetik, hanem főként azért, mert nálunk nagyon I jól megterem, termelése nagyon jövedelmező és a bú­zának kitűnő előveteménye. A bab ugyanis mélyen gyökerező növény, mely az altalajból is táplálkozik, sőt a levegőből is képes fehérje képzéséhez szükséges táp­lálékot (nitrogént) felszívni. Éppen azért nem zsarolja úgy ki a talajt mint pl. a kukorica, a kender, vagy- a búza más kapáselőveteménye, a földet tehát igen jó termőerőben és gazmentes állapotban hagyja vissza, mely után a búza alá még idejében és jól megmun­kálható. A bab a mélyebb rétegű középkötött földet és a meleg éghajlatot szereti, A szárazságot is jól bírja, s éppen ezért az Alföldön nagyon jól megterem. Nálunk ugyan inkább csak a tengeri közé vetik, mert a szaba­don vetett babot a nyári nap forrósága áiiitólag lepör­köli. Erre azonban rácáfolnak Dr. Vargha Kálmán gaz­dasági akadémiai tanár adatai, a ki tisztán vetve Kas­sán 10 évi átlagban 10 mm.-nál többet termelt k. hol­danként, inig Kolozsvárt a holdankénti átlag meghaladta, a 13 mm.-át. A bab csak a jó termőerőben levő földön diszlik, de az istállótrágyázást nem kívánja, sőt nem is szereti, | de annál inkább meghálálja a szuperfoszfát míiírágyá- í zást. A Kassán 1908-tól 1912 ig végzett kísérletek sze­rint 150 kg. szuperfoszfát után 5 évi átlagban 291 kg. terméstöbblet volt, mely á 28 fillér, 81.48 K.-val érté­kesíttetett, mig a műtrágyázás teljes költsége szállítás­sal és kiszórással együtt k. holdanként csak 17 K. volt. A bab alá ősszel, vagy kora tavaszkor kell szántani. Vetés alá elegendő a földet extirpátorozással, fogaso­lással és hengerezéssel előkészíteni. Kikelése után rö­vid időközökben kétszer, vagy háromszor meg kell ka­pálni, mely munka a fogatos vagy kézitoló Pianet ka­pával igen olcsón végezhető. Nyüvése ugyan elég bab- i ráló és költséges munka, de mert ára rendszerint ma­gasabb a búzáénál, egyforma termés mellett a búzával egyformán jövedelmező. A kereskedők a lisztára kiros- i táit, egyformán aprószemü fehér babot keresik és azt jó áron meg is fizetik, a kevert szinü és nagyságú bab nem kelendő. A termesztésre legajánjatosabb fajták az Alföldön az aprószemü fehér erdélyi gyalogbab, mely valamivel korábban érő. Ha a tiszta fajbeli magot jó helyről sze­rezzük be, úgy a termés osztályozásával se lesz sok bajunk. Jövő tavaszkor különösen ajánlatos lesz sok babot vetni, mert a buzavetéssel előreláthatólag úgyis meg fogunk késni és így a babbal pótolhatjuk a hiányzó búza vetést.

Next

/
Thumbnails
Contents