Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-23 / 43. szám
VII évfolyam. Szatmár, 1915« október 23. SZATMÁRIGtZDA Előfizetési ára : Egy évre .............................6 korona. Fe i évre.............................3 „ Negy ed évre........................1-50 . A S utmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai tagdijilletmény ellenében díjmentesen kapják. UipUliajdunos: A Szatmári«'»egyöi Gazdasági Egyesi?.et. Lapvezérlő bizol-tság : Böszörményi Emil dr. íánaha Kíilmim Domahidy Ltván Cl olíiokv Imre f-Víhö György. 9U $ *> c KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁG? HETILAP. A S Z A T M Á R M E G Y E i (3 A Z 0 A S A G I E G Y E S 0 LET H I V A T A L 0 S LAPJA. A SZATMÁRMEGYEÍ LÓVERSENY-EGYLET. AZ ÉSZAKKELET! VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztősei» és kiadóhívatai Szatmár, Deák-tér 23. .száts. hová úgy a lap szellemi, mint anyagi aóbsIaJ érintő közlemények, hirdetések es pénz..*« küldendők. :: Kéziratokat nem küíciü-.k viss-za ínteruroán-telefon 217. si A gazdák és a hadikölcsön. Irta: Rubinek Gyula, az O. M. G. E. igazgatója. Az a gazdasági politika, amely 1906 óta vámpolitikai téren érvényesült, Magyarország vagyonosodását nagyban előmozdította, aminek kézzel fogható jele mutatkozott a takarékbetétek emelkedésében, a föld utáni keresletben, amely jelenséget a spekuláció a parcellázás révén nagyon is kiaknázott a vásárlók kárára s mutatkozott az ipari behozatal emelkedésében is, kétségtelen jeléül annak, hogy az ország fogyasztó, illetve vásárló közönsége a múlthoz képest jelentékenyen emelkedett. Maga a természet ugyancsak mostohán bánt velünk, mert az utóbbi évtizedben bizony mindig úgy volt, hogy vagy a gabonának, vagy a takarmánynak voltunk szűkében, úgy hogy a vagyoni gyarapodást, amely a gazdánál s az ő révén az egész gazdasági életben mutatkozott, kizárólag az uj vámpolitikának, a hazai munka és termelés eredményes védelmének köszönhetjük. A múltban csak adóztunk Ausztriának az ipari behozatal révén, ma azonban oda kivitt mezőgazdasági terményeink jó áron való értékesítésével teljesen egyensúlyoztuk a forgalmi mérleget. Ez az oka, hogy a két hadikölcsön oly nem várt eredménnyel járt, mert bár igaz, hogy annak jegyzésében merkantil vállalatok jártak elöl, de ezek feleslege, illetve jegyzett tőkéje is nagyrészt a gazda megtakarított garasaiból halmozódott fel. Nem szenved kétséget, hogy a gazdaközönség részvétele a jegyzésben sokkal nagyobb mérvű lett volna, ha a moratórium nem nehezíti meg a jegyzést, mert hiába könnyített a pénzügyminiszter a moratorium rendelkezésein a hadikölcsön sikere érdekében, a tapasztalat igazolja, hogy a vidéki taknrékpAnstV.ak gyöngébbjei, aggodalmasai, vagy kapzsijai a gazdákat a jegyzéstől visszatartották részint formai nehézségek támasztásával, részint lebeszéléssel. Ma is fontos körülmény, hogy a kormány a betéteket teljesen szabadítsa fel, mert nem is •méltányos dolog, hogy épp a gazda megtakarított pénzén, a pénzintézetek nyerészkedjenek s az árfolyam és kamattöbbletet a gazda helyett ők élvezzék. Fel kell szabadítani a betéteket korlátlanul, vagy legalább a hadikölcsön céljaira, de úgy, hogy a felett a betevő úgy rendelkezhessék, hogy a hadikölcsönt bármely pénzintézetnél jegyezhesse bármely összegig s köteles legyen a betétet őrző pénzintézet a betétet átutalni oda, ahol a jegyzés történt anélkül, hogy felmondásra szükség volna. A felmondás az, ami a legtöbbeket a jegyzéstől visszatart, mert igy részletekben kénytelen lefizetni s akkor elesik a kedvezmények élvezetétől. Az uj kibocsátás időpontja egyébként jól van megválasztva minden tekintetben, de főleg a gazda szempontjából. A harctéri helyzet olyan, amely a legszebb reményekre jogosít, az első hadikölcsönkötvények könnyen értékesíthetők, még pedig nyereséggel, meg van tehát a bizalom, előttünk van a német hadikölcsön példája, mely bámulatos eredményével mindenesetre
