Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-16 / 42. szám
4-ik oldat. SZATMÁRI GAZDA október 16. vándorolni nem teljes áldozatként, hanem jövedelmező befektetésként. Oda kell vándorolni már csak azért is, mert az összegyűlő milliár- dokkal ismét hosszú időre tudjuk biztosítani azoknak harckészségét, akik testi fáradalmaikkal, vérük hullásával, sőt sajnos, életük feláldozásával is készítik elő azt a szebb jövőt, amelyet úgy a mostani kor, mint a későbbi korok nemzedékei fognak csak kellőképen élvezni. Ha ismételjük azt, hogy nem áldozatról van szó, amikor hadikölcsönt jegyzünk, hanem jövedelmező befektetésről, főleg azokhoz fordulunk, akik a háborúban is üzleti szellemükkel tűntek ki. Ezektől várunk legtöbbet, de ha ezek olyanoknak mutatkoznának, mint ellenségeink, akkor se félünk, mert hiszen az első és második hadikölcsönnél is nyilvánvalóvá lett, hogy a jobb jövőben a háború sikerében való hit gyökérszálai éppen azokban a rétegekben vastagodtak meg leginkább, amely rétegek e haza földjén csupán élni, szerényen boldogulni, de nem üzleteket csinálni és gazdagodni akarnak. A harmadik hadikölcsön kibocsátása előtt végül idézzük a német pénzügyi államtitkárnak erős- hitü és bizalomteljes mondását: „Még egy kicsit áldozni s ez lesz az utolsó erőfeszítés a mire szükségünk van." A burgonya eltartása. Az a nagy mennyiségű csapadék a mi julius és augurztus hó folyamán vármegyénk igen sok vidékén a földeket jó formán viz alá borította, egyik legfontosabb és mondhatjuk nélkülözhetetlen élelmezési cikkünket a burgonyát tönkre tette. — Kevés és kivételes az olyan hely és vidék, ahol ép és egészséges burgonya kerül ki a földből. Ez az egészségesnek látszó burgonya is, ha télire való elraktározására különös gondossággal nem járunk el, több mint valószínű, hogy a vermekben, pincékben és kupacokban fog elrothadni. A rothadásnak, illetve elromlásnak elejét vehetjük azáltal, hogy már szedés alkalmával a sérült és egészségtelennek látszó gumókat feltétlenül kiválogatjuk, azután pedig, amennyiben ez lehetséges, künn a földön a kiszedett burgonyát száradni hagyjuk. Ha ezt künn a mezőn nem tudnók megtenni, úgy a magtárban, pajtában, szóval tető alatt levő valamiféle férhelyen tengessük ki a burgonyát és elvermelés előtt pár napig hagyjuk úgy állani, hogy nedvességéből minél többet veszítsen. A lehetőleg jól kiszárított burgonya pincébe vagy verembe történő berakás előtt rétegenkint hintsünk közönséges kénport és pedig annyit, hogy egy-egy métermázsára 30 gr. jusson. Kénpor helyett használhatunk oltatlan meszet. Ezt vagy rétegenként reá hintjük a gumókra, vagy pedig üres ládákba tesszük, a melyeket beborítunk közönséges dróthálóval és ezekből a mésszel tele ládákból szükségszerinti számút a pincében helyezünk el. Ha vermekbe, kupacokba kerül a burgonya a meszes ládákat különböző helyre a burgonya közé tesszük. Az oltatlan mész sok nedvességet vesz fel magába és azonfelül leköti a fejlődő szénsavat, ezáltal is megakasztván! a burgonya romlását. Amennyiben az égetett oltatlan meszet közvetlenül a gumókra hintjük, úgy használat előtt a burgonyát jól meg kell mosni. Ez az eljárás igen sok helyen jónak bizonyult. Nem valami drága dolog és bizony ma mikor mindennek a megmentése és eltartása életszükséget képez, melegen ajánljuk gazdatársainknak, hogy télire elraktározandó burgonyát akár égetett oltatlan mész, — akár kénpor alkalmazásával mentsék meg az elrothadástól. Talaj javítási és műfrágyázási kísérletek. A háborús idők dacára is az idén több műtrá- gyázási kísérletet folytattak. Erre pedig szükség is volt, mert különösen a Nagy Alföldön, a Bánátban, Biharban, Szilágyban, az erdélyrészi megyékben jóformán alig ismerik a kisgazdák a műtrágyát, pedig éppen az alföldi búzatermő megyékben volna valóságos áldás a műtrágyák használatának általános elterjedése, mert ez által kétségtelenül emelkednék egész országunk buza- termésátlaga. Alföldi megyék azok nálunk, a melyekben még ma is sok helyt búza után búzát termesztenek s a melyek talajának magas nitrogéntartalma miatt nem igen trágyáznak, mert búzájuk amúgy is könnyen megdől, dacára, hogy alacsony szemtermést ad. Természetes, hogy e búzatermelő megyék talaja nagyon szegény a foszforsavban, amely nélkül pedig magas búzatermés- átlagot elérni nem lehet. Teljesen indokolt volna tehát minden megengedhető eszközzel oda törekedni, hogy a Nagy Alföld s egyéb megyéink talajának foszforsavtartalmát fokozzuk s ez által termésátlagainkat emeljük. Kívánatos volna, hogy , földmivelésügyi kormányunk utasítsa erre hivatott szakközegeit, hogy legalább is mindazon községekben, amelyekben gazdakörök vannak, egy-két kisgazdával, egy-egy fél katasztrális holdon végeztessenek mütrágyázási kísérleteket, ahol pedig ilyen közegek nincsenek, ott utasítsa a megyei gazdasági egyesületeket hogy e kísérleteket ott, a hol még műtrágyához juthattak, a folyó ősszel is folytassák. Békésebb időkben pedig még kiterjedtebben kellene kísérleteket végezni oly módon, hogy mindazon
