Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-09 / 41. szám
2-ik oidai. SZATMÁRI GAZDA október 9. arra, hogy — a már panaszt tevőkön kívül — mindazok a gazdák, akikkel a termény átvételénél sérelem történt, megtehessék panaszukat s orvoslást kérhessenek. A „Köztelek“ azon soraira, — hogy egyesületünk hiába gyűjt adatokat a „Haditermény“ ellen, mivel ő nem felel bizományosaiért — csak annyit jegyzünk meg, hogy nyugodtan várjuk'a kormánydöntését, mert gazdáink nem perelni akarnak, de várják sérelmeik orvoslását s erős a reményünk, hogy a kormány bölcsessége meg fogja találni azt az utat, mely a méltányos és békés megoldáshoz vezet. Nyirkos termény szárazzá tétele. Vármegyénk mezőgazdasága a folyó évben ismét felette sokat szenved a túlságos csapa- ' déktól. Birtokosaink terményeinek csak kisebb hányada kerül úgy a magtárba, hogy azt őrlőképesnek lehessen minősiteni. Újabb csapásként jött a múlt heti korai szeptemberi fagy, amely kizárta a későn vetett tengeri teljes beérését; igy ma felette sok tengerit az elpusztulás fenyeget a gazda és közgazdaságunk nagy kárára. Ezen ismert súlyos gazdasági helyzetben, a Szatmárvármegyei Takarékpénztár fáradságot és költséget, befektetést nem kiméivé a M. Á. V. szatmári állomása mellett levő Termény és Áruraktárában nyirkos termény, be nem érett csöves vagy szemetes tengeri, répaszelet, gu- bics, burgonya stb. szárításra alkalmas termény gyors kiszárítása és annak úgy a piac, mint őrlő képességének gyors előállítása végett az országban már több helyen üzemben levő, gyorsszárító berendezést állított fel, mely a napokban már működésbe lesz helyezve. Midőn örömmel üdvözöljük ezen komoly törekvést, mely által a nagy közönség súlyos károsodása a lehető legkisebb mértékre lesz leszállítható; teljes bizalommal hívjuk fel az érdekeltek figyelmét ezen száritóra, hogy ideje korán biztosítsák a sorrendet maguknak a száritó használatához, mivel azt a gazdák csakis a jelentkezés sorrendjében vehetik* igénybe s mivel már eddig is többen előjegyeztették magukat. Felhívás a hadikölcsön jegyzésre. A m. kir. földmivelésügyi minisztérium egyesületünkhöz a harmadik hadikölcsön jegyzésére vonatkozólag a következő leiratot intézte: „A nagy háború tizenötödik havának küszöbén újból a nemzethez fordul a magyar kormány, hogy a háborús költségek fedezése céljából a nemzeti vagyon forrásaiból merítsen. Az első és második hadikölcsön jegyzése alkalmával a magyar lelkesedés, a magyar önbizalom és a magyar áldozatkészség a háború erélyes folytatása céljából oly tekintélyes összeget juttatott a kormány kezébe, hogy egyszeriben nyilvánvalóvá lett, miszerint nemcsak a harctéren gyilkos fegyverek füzében, hanem a gazdasági és anyagi erők mérkőzésében is megálljuk helyünket! Az előző két hadikölcsönre két és egy negyed mil- liárdot meghaladó összeget jegyzett a nemzet és nem lehet kétség benne, hogy most, amidőn küzdelmünk céljai oly nagyok, az elérhető eredmények oly értékesek — még fokozottabb arányokban fogja kivenni részét a honfiúi kötelesség teljesítésében! A magyar mezőgazda már eddig is óriási áldozatokat hozott nemcsak vérben, de anyagi és erkölcsi erőben is fegyvereink győzelméért. Ennek dacára még sem lehet kétséges, hogy a harmadik hadikölcsönben is a magyar gazdatársadalom minél nagyobb arányokban fog részt venni. Hiszen az időpont jól van megválasztva. A gazdaközönség kezében most az eléggé jó termés és a magas árak következtében jelentékeny összegű készpénz van, s nem hihető, hogy akkor, amidőn a földmivelő nép oly tündöklőén állja meg a helyét a harcmezőkön idehaza az áldozatkészség terén megtagadná erényeit! Különösen a kisgazdaközönségnek az iránti felvilágosítását tartom ez alkalommal is szükségesnek, hogy tulajdonképpen nem is áldozatot kér az állam, hanem bőven gyümölcsöző kölcsönt, amit megtagadni, ha egyébként módja van a jegyzésre valakinek annyi volna, mint vétkes közönnyel nézni millió honfitárs véres usáját s nemcsak a haza, de a saját érdekében is akkor cselekszik helyesen, ha otthon tartogatott készpénzét és a közel jövőben várható megtakarításait hadikölcsön jegyzésre fordítja. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy a legutóbbi német hadikölcsöut is éppen a kisemberek legszélesebb rétegeinek megtakarított fillérei szöktették fel oly meglepően nagyra és jelentősre. De eltekintve a hadi kölcsön sikerének jelentőségétől is indokolt, hogy a kisgazda közönség körében a jegyzést a legszélesebb körben és minden alkalmas mód fel- használásával propagáljuk. Ha ugyan is e réven sikerül azt a szépen induló irányzatot, hogy a kisgazda is állampapírba helyezi el pénzét, fellendíteni, — a jövőre nézve az állami és nemzeti gazdaság javára megbe- csülhetlen fontosságú eredményeket érhetünk el.
