Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-18 / 38. szám
Vll. évfolyam. Szatmár, 1915. szeptember 18. % 38. szám. SZATMÁRI KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP A SZATMÁR MEGY El GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY-EGYLET, AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK íMINDEN SZOMBATON. Előfizetési ára : Laptulajdonos: évre ...............................6 korona. évr e ...............................3 * Ne gyed évre..........................U50 „ A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai lagdijilletmőny ellenében díjmentesen kapják. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület. Lapvezérlö bizottság: Böszörményi Emil dr. Bartha Kálmán Domahidy István Chölnoky Imre Beillő György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Deák-tér 23. szám, hová úgy a lap szellemi, mint anyagi oldalág érintő közlemények, hirdetések és pénzek küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk vissz,. Interurbán-teleíon 217. sz. miiwmii—itnn mmwiriMr-n- nn --A^-r-TfWr-iÁTTrr- -A Felhívás. Igazgató választmányi ülés határozata alapján felhívjuk azon gazdáinkat, kikkel szemben a Haditermény részvény-társaság a termények átvételénél akár késedelmesen, akár sérelmesen járt el, szíveskedjenek panaszukat írásban sürgősen egyesületünk titkári hivatalához megtenni, hogy módunkban legyen a Haditermény r. t. meg nem engedett eljárását minél több konkrét adattal bizonyítani. Szatmár, 1915. szeptember 16. A titkári hivatal. Egyesületünk életéből. Aktuális kérdések. Munkás és igaerő hiány, minden kritikán I aluli termény átvétel a Haditermény részvény- I társaság részéről és a lehető legkedvezőtlenebb j időjárás: ezekkel lehet a gazdának sokak által annyira irigyelt helyzetét jellemezni ma. Vármegyénk lakosságát a háború előtti 10—15 esztendőn át alaposan megapasztotta az áldatlan amerikai kivándorlás, egyes községekből éppen a munkabíró elemnek — hiszen csak ezt bocsátották be a praktikus amerikaiak — mintegy 35—40 százaléka vándorolt ki nem jobb hazát, de pénzt keresni, hogy mennyiben sikerült ez nekik, nem tartozik jelenlegi tárgyamhoz, dehogy a munkáskéz e miatt erősen megcsappant volt, — nem szorul bizonyításra. Múlt év augusztusában a legtöbb Hadúr parancsszavára a haza védelmére voiultak be fiaink s azóta folyton újabb és újabb csapatok mennek a harctérre, ezek a bevonulások mintegy 60—65 százalékkal csökkentették az itthon levő munkabíró elem létszámát s most tetejébe a 43—50 évesek kerültek sorba, ennek áz eredményét rnég nem tudjuk, de mindenesetre jelentékeny lesz. Távol legyen tőlem, hogy én ezen statisztikai adatokkal talán a háborút intéző körök eljárását akarnám kritizálni, nagyon jól tudom, hogy a népek mai harcában milliókra és milliókra van szükség, hogy a szélrózsa minden irányából reánk törő minden rendű és rangú ellenséggel szemben édes hazánknak nemcsak területi épsége legyen biztosítva, de az orgyilkos, szószegő, zsaroló banda kellő megfenyi- tésben részesüljön; tisztán csak azért teszem ezt, hogy rámutassak arra az úgyszólván lehetetlen állapotra, melyben gazdáink ma vannak. Termelni kell. Termelni hazafias kötelesség. / Ettől van áthatva minden gazda. De mivel művelje meg földjét, ha nincs aki kevés, még rendelkezésére álló lovát, marháját gondozza, ki megfogja az eke szarvát, mert az a válasz, hogy fogja meg maga a gazda, nagyon gyerekes, mert hiszen a kis birtok, vagy éppen a törpe birtok saját szükséglet fedezésére termel, arra is csak részben, ebből ugyan kenyeret vajmi kevesen esznek a tulajdonos családján kívül, ezzel ugyan az az óriási szükséglet kielégítése mely ma elsőbb a legelsőbbek között is,— abszurdum.
