Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-11 / 37. szám

szeptember 11.

SZATMÁRI GAZDA

3-ik oldal.

(

tunk, ez esetben azonban túlságosan sok volna az adott j istállótrágyában a nitrogén és a káli, amely azt ered- I ményezné, hogy a növények túl buján fejlődnének, megdőlnének anélkül, hogy elegendő magot hoznának. A maghozamot nagyobbitani az eddig folytatott istállótrágyázás mellett csak az esetben lehetséges, ha szuper- , foszfátot is adunk a talajnak, vagyis egy olyan mütrá- j gyát, amelynek foszforsavtartalma rendkívül magas s j igy képes kiegészíteni az istállótrágyában mutatkozó foszforhiányt. i

Gy. K.

Ne takarékoskodjunk tulságig

a vetőmaggal.

A magas gabonaárak mindenesetre kívánatossá teszik, hogy az elveszett mag mennyisége tekintetében lehetőleg takarékosak legyünk. Ezt kivánja különben bi- \ zonyos mértékig a vetés sikere is, mert a túlságos sürü j vetés nem sikerülhet jól. A túlságosan sűrűn álló növények egymás rovására fejlődnek, egyik a másikat elnyomja. Ennek a sürü állásnak következménye azután megdülés és silány szemfejlődés lehet. Ámde ennek az állapotnak az ellenkezője sem kívánatos, mert az igen ritka vetés meg keveset terem, elgazosodik stb. A két véglet között a középutat megtalálni feladata a gyakorlati gazdának. Erre csak a tapasztalás taníthatja meg a gazdát, de sajnos, igen sok esetben nem a tapasztalat szavára hallgat, hanem egyébb tekintetre van figyelemmel, igz elsősorban arra tekint, hogy a vetőmag milyen drága és ebből kifolyólag a kelleténél kevesebbet vet. Hiszen éppen azért, mert a gabona ma oly drága és mert erre a magasabb árra a jövőben is teljes biztossággal számítani lehet, nem volna szabad semmit elkövetnie, ami a várható termést bármi tekintetben is csökkentheti. A kevés és silány vetőmag pedig elsősorban oka lehet annak, hogy vetésünk nem sikerül, vagy legalább is nem sikerül úgy, mint lehetne és kellene.

A búza vetésénél különösen nem szabad a szokott vetőmag mennyiségnél kevesebbet vetnünk ma sem.

A búza u. i. inkább megkívánja a sürü állást, mint bármely más gabonaféle és ritka állásban megtörténhetik vele, hogy bokrosodása sokáig tart, későre marad, fejlődése egyenetlen lesz és a később fejlődőit sarjak nem képesek jól kifejlődni, rozsdának, megszorzásnak áldozatai lesznek. Ezért arra már a vetésnél figyelemmel kell lennünk, hogy buzavetésünk kellő sűrűségű lehessen, ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha megfelelő távolságra, sorvetésnél leginkább 4—4 V2”-re vetjük és a sorokba kellő mennyiségű magot juttatunk. Ez a mennyiség természetesen, a viszonyok szerint változó, a talaj minősége, annak előkészítése, a vetés ideje, a vetőmag minősége stb. stb., mind olyan körülmények, amelyeket a gazdának mérlegelni kell és ezeknek figyelmébevétele mellett kát. holdankint 80—120 liter között váltakozik rendesen az a mennyiség, amennyit vetni tanácsos. Általában azt lehet tanácsolni, hogy ne takarékoskodjunk túlságosan a vetőmaggal, mert ha ez a takarékosság már fukarsággá találna fajulni, könnyen kárát vallhatjuk.

Némileg másképen áll a dolog a rozzsal. Ennél hamarabb lehet szó arról, hogy ritkább sorokba és kevesebb vetőmagot vessünk, különösen, ha korán vetjük és nem kell a gabonalegyeknek kártételétől félnünk. A rozs u. i. korán elbokrosodik és sarjadzását rendesen még az ősz folyamán befejezi. Bokrosodása ennélfogva egyenletesebb és nem kell nála attól tartani, amitől a búzánál, hogy t. i. az egyenlőtlenül fejlődött hajtások egy része a rozsdának és megszorulásnak áldozata lesz. A rozsnál az utóbbi évek tapasztalatni szerint a ritkább vetés rendesen bevált. Itt tehát meg lehet kisérleni a vetőmaggal való takarékosságot úgy, hogy az eddiginél ritkább sorokba vetjük és igy keevesebb vetőmagot alkalmazunk. 15—18 cm. távolságra vetett rozzsal egészen jó eredményeket értek el úgy a közönséges sima művelésnél, mint az u. n. Zehetmayer-féle vetésnél, amely utóbbi eljárás abból áll, hogy külön erre a célra szerkesztett vetőgéppel a magot mélyített magbarázdákba juttatjuk, később a magvak kikelése után, ezeket a barázdákat fogassal simára egyengetjük és igy a fiatal növényzet tövét némileg feltöltjük. A dolog lényege a ritkább vetés, amely különben a Zehetmayer- féle eljárástól függetlenül alkalmazva, egymagában is számos esetben jó eredményekre vezetett. Ha tehát takarékoskodni akarunk a vetőmaggal, ezt a rozsnál kell megkezdenünk, mert ez az a gabonaféle, amelynél a kísérlet a legkevesebb kockázattal jár, sőt ellenkezőleg az eddigi tapasztalatok bizonysága szerint jó eredményekkel kecsegtet.

A ritkább vetés sikerének azonban van egy olyan titka, amelynek betartása nélkül a vetés nem sikerülhet, ez a vetőmag kiváló minőségére való különös tekintet. Ha mi erre nem vagyunk különös figyelemmel, hanem szemenszedett magot használunk a rendesnél ritkább vetéshez, akkor olyan eredményekre sem számíthatunk, mint amilyeneket mások közönséges, de kellő mennyiségben adott vetőmaggal elérnek. Ha a vetőmagnak szánt búzát, rozsot alaposan megrostáljuk, megtriőröz- zük, úgy bátran kevesebbet vethetünk ebből a kiváló vetőmagból és azt a részt, amit a rostával, triőrrel belőle kiválasztottunk, felhasználhatjuk vagy a magunk vagy állataink szükségletének födözésére. A vetőmaggal való takarékosságnak első feltétele tehát, hogy a magnak szánt szemet jól megrostáljuk és alaposan megtri- őrözzük. Ahol pedig igen sok a búza között a konkoly vagy a búza üszögös, vagy egyébként igen gyomos, ott leginkább azt lehet ajánlani, hogy cseréljünk vetőmagot, szerezzünk be olyan helyről, ahol a mag tiszta és egészéges.