Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-04 / 36. szám
V>v 'ti ^ VII. évfolyam. Szaímár, 1915. szeptember 4. 36. szám.----------------------------------^—"^7---------pT------------------------------------SZ ATMÁRI GAZDA KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY-EGYLET, az Északkeleti vármegyei szövetkezetek szövetségének hivatalos közlönye. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési ára: tegv évre.............................ő korona. Pé í évre . ... 3 Negyed évre........................1 50 , & Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai I íí'.gdijjHetmény ellenében díjmentesen kapják. Laptulajdonos: A Szatmámvegyei Gazdasági Egyesüket. Lapvezérlő bizokság : Böszörményi Emil dr. ßartha Káltiiáu Domaliidy István Cholnoky Imre Petti ő György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szaí.uár, Deák-tér 23. szám, hová agy a lap szellemi, mint anyagi oldalát érintő közlemények, hirdetések és pénzek küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk vissz:- . Interurbán-telefon 2Í7. sz. A szövetkezetek és a városi fogyasztók ellátása. Pozsony városa a Pozsony vármegyei Gazdasági Egyesület megkeresésére akciót indított az iránt, hogy a városi piaci zavarokat a piacnak a falusi szövetkezetek utján való ellátásával orvosolja. Miután a Pozsonyvármegyei Gazdasági Egyesület mozgalma sikerrel járt s remény van arra, hogy a többi — hasonló viszonyok között levő városok — is érdeklődéssel viseltetnek a rendezkedésnek eme módja iránt, a Magyarországi Szövetkezetek Szövetsége országos mozgalmat indított meg, hogy a városi fogyasztók a falusi termelők szövetkezetei utján láthassák el magukat élelmiszerekkel, különösen tojással és baromfival. A Szövetkezetek Szövetsége köriratot intézett a nagyobb városokhoz, melyben megállapítja, hogy a városi lifíóságok törekedtek arra, hogy korlátoztassanafi^á piacokon tapasztalható kinövések és visszásságok és a Szövetség, mely a termelők szövetkezeteinek ezreit egyesíti magában, hazafias kötelességének tartja, hogy a városi hatóságokat ezekben a törekvésekben támogassa. Az adatgyűjtés, melyet a Szövetség az egész országra kiterjedőleg rendezett, azt igazolja, hogy a falusi élelmiszerárak jelentékenyen külömböznek az áraktól, melyeket a városok fogyasztói fizetni .kénytelenek, a minek legelső oka az, hogy a termelők és a fogyasztók egyre távolodnak egymástól, a közvetítők több és több rétege ékelődik közéjük, mi által az egyes cikkek ára természetszerűleg növekedik es ebben van fűoka a már hihetetlenné vált drágaságnak. Hivatalos adatok azt mutatják, hogy tiz esztendő alatt a fővárosban 43—337, a vidéken pedig egyes helyeken az élelmiszerközvetitők száma 3! 6—966 százalékkal növekedett, holott a lakosság ugyanezen idő alatt csak 44, illetve 16—41 százalékkal szaporodott. A közvetítésnek ilyen tultengése sem a termelőnek, sem a fogyasztónak nem érdeke, de nem érdeke a kereskedelemnek sem, a melyet sok tekintetben kompromittál. A kik ma a felesleges közvetítésből, — helyesebben az élelmiszerek megdrágításából élnek, élniük kell, de megélhetésüket más téren kell keresniük, a mit meg is találnak ma és a háború után, mikor,a termelői tevékenység sürgősen keresi a j munkaerőt. A humanizmus nézőpontja sem ve- : hető fel jogosan, az egészséges rendezkedés ‘ alapfeltétele más nem lehet, mint az, hogy a | felesleges közvetítők rétegeit ma, mikor a kö- j tött fizetésből élő városi osztályok csak a legnagyobb nélkülözésekkel tudják magokat fenntartani, mellőzni kell a piacok ellátása körül. Ebben a munkában a falusi termelők szervezetei hazafias készséggel állanak rendelkezésre, hogy a termelők és fogyasztók közvetlen, vagy hatóságilag közvetített érintkezése keresztülvihető legyen. Ezzel a kérdéssel már a II. szövetkezeti kongressus is foglalkozott, egyik határozatában felhívta a mezőgazdasági szövetkezetek központjait, hogy vigyék keresztül a kötelékükbe
