Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-02 / 1. szám

január 2.

SZATMÁRI GAZDA

3-ik oldal.

érzés nagy ereje még sokszorosan emeli és tökéletesebb j munkára, nagyobb eredményekre képesíti.

Megtanultuk a háborúból azt is, hogy a nemzeti közös érzéstől áthatott és egyetlen gondolattól vezetett hatalmas hadseregnek a legjobb támasza a gazdasági jólétben van, ami alatt azonban nem egyszerűen a teli pénzes zsákokat kell érteni, hanem azt, ami ezeket állandóan és minden körülmények között megtölteni tudja; a fejlett és magas termelésre képes mezőgazdaságot és fóldmivelést és az ennek emlőiből tápálkozó, ennek termékeit értékesebbé feldolgozó hatalmas és sokoldalú ipart.

Ilyen világmérkőzésben rettentő tömegei kellenek és fogynak mindenféle szükségletnek. Nem elegendők a rendes mennyiségek. A fegyverben álló milliókat felruházni, fölszerelni, élelmezni, gyorsan ide-oda szállítani, értesíteni kel!; a fogyatékot állandóan kiegészíteni, pótolni, sőt ha lehet gyarapítani minden szükségleti cikkben. Óriási erőprobléma, az életrevalóság igazi nagy próbája elé van állítva az egész ország, az egész társadalom. És a küzdelem annál sikeresebben halad, a jobb, a biztosabb jövő jutalma annál biztatóbban integet, minél tökéletesebben teljesiti az egész nagy szervezet valamennyi része, valamennyi szerve a maga hivatását. Itt aztán nem lehet és nem szabad kicsinylenünk semmit sem, mert a kicsinynek látszó részek és dolgok egyenként kifogástalan működéséből adódik ki az egész nagy munka eredménye.

Az a szó, amit „kötelességérzet“ alatt mind tudatosabban és nyomatékosabban emlegetünk, éppen ezt a fogalmat jelenti.

És ha én itt ebben a pillanatban csak egyetlen egy és némelyek előtt talán nem elsőrendűnek látszó dologra kívánok reámutatni, az ma természetes. Ma a kertészeti termesztés és értékesítés szempontjából kell, hogy tanulságokat keressünk és igy bukkanunk rá közelebbi témánkra. Ez: a konzervek fontossága a hadsereg ellátásában.

Tudjuk jól, hogy a bőséges és a változatos élelmezés mennyire támogatja a hadsereg működését, amiért a hadvezetőségnek az élelemmel való ellátás min- mindenkor egyik kiváló gondoskodását igényli.

A katonaságot a háború rendkívüli viszontagságainak tartós elviselésére csak megfelelő élelmezés képesítheti, egészségének fentartását pedig az egyébként is tápláló és jó minőségű eledelek kellő változtatásával lehet leginkább biztosítani.

A kenyér, hús, szárazfőzelék mellett nagy szerep jut természetesen a sokféle konzerveknek, melyekkel ha tartósan kielégíteni a táplálkozási igényeket nem is lehet, de mert a katona hátizsákjában pár adag könnyen elfér belőlük, szükség esetén ezek megbecsülhetetlen szolgálatokat tehetnek.

A katonai konzerveknek túlnyomó nagy része csak kellően berendezett gyárakban készíthető el a kellő minőségben és katonai felügyelet mellett. Van azonban elég olyan konzerv-féle, amit háziiparszerüleg lehet, sőt csakis igy lehet a kellő tömegekben elkészíteni és készletben tartani. Ilyenek különösen az aszalványok; az aszalt és szárított gyümölcsök és főzeléknemüek, utóbbiakból elsősorban a zöldségleveshez való keverékek és a zöldbab, a zöldborsó és a káposztafélék. Ezekből a nagy katonai csapatok igen sokat használhatnak, mindenesetre sokkal többet, mint amennyi rendelkezésére áll. Előnyére van a szárított veteménynemüeknek és gyümölcsöknek aránylag könnyű sulyok mellett az olcsó és egyszerű csomagolás és szállíthatóság, továbbá, hogy már a megfőzésre alkalmasan előkészítve vannak. Az ár nem elsőrendű kérdés ilyenkor, de annál fontosabb, hogy készlet legyen, hogy egyáltalában kapni lehessen. Kár azonban, hogy aszalványok rendszeres és tömeges készítésével foglalkozó hazai vállalkozásaink nincsenek. Még egyes gazdaságokban valamelyes szilvát és itt-ott kevés nyári vagy őszi hullott almát és I körtét aszalnak, — azután semmit; mert az a csekélyke mennyiség, ami néhol egyik-másik jó gazdasszony éléskamráját díszíti, a nagyfogyasztás tekintetében szóba se jöhet.

Az idén a mutatkozó nagy szükséglet egyes élelmes és vállalkozó szellemű egyének vagy társaságok figyelmét ezen aszalványok iránt felköltötte, hamar futottak is jobbra-balra, kérdeztek itt, kutattak ott, de készlet — hiába — elő nem adódott: akik pedig hamarosan berendezkedni igyekeztek erre, azok részint hirtelenében nem tudnak már a szükséges kellékekhez hozzájutni és igy csak kis arányokban dolgozhatnak.

íme a tanulság: Aszalt gyümölcsből és zsenge ve- teményből minden sokat, háborúban pedig bármennyit szükségelünk és fel tudunk használni; hogy ezt az j utóbbi fontos ellátást teljesíthessük, békés időben be I kell rendezkedni minél több helyen és pedig háziiparszerüleg ilyenek készítésére. A készítményeket központosán, akár kereskedelmi, akár szövetkezeti szervezettel el lehet adni és ha másként nem megy: a katonaság, kórházak és nagy ellátó intézkedmények, kell hogy azokat felhasználhassák és fel is használják már csak azért is, hogy háború esetére a megfelelő készletek meg j legyenek.

Hogy miért tartom különösen a háziipar körébe ; utalandóknak az aszalványok készítését, annak részletes in- | dokolásával ez alkalommal nem kívánok foglalkozni, mert hiszen most csak a gondolat aktuális, ellenben a megoldás módozatai még nem időszerűek. Egyébként pedig kézen fekvő dolog, hogy az ilyen, aránylag hosz- szasabb időt és ellenőrzést kívánó munka olcsóbban végezhető ott, ahol a hozzávaló anyag és munkáskéz már megvan; de meg kétségtelenül gazdaságosabb a nagy súlyú nyersanyag elszállítása helyett — ami vasúti közlekedési okokból sem előnyös — a sokkal kisebb