Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-14 / 33. szám
4-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA augusztus 14. tékes végrehajtó közegek eljárását és sérelmüket a rendelet alapján tudják illetékes helyre előterjeszteni. A rendelet szövege a következő: 1. §. Kiterjeszti a búza- és rozskorpára megszabott legmagasabb árat az árpakorpára is. Ide értendők még a gabonaféleségek egyébb huladékai (pl. konkoly síb.) is. 2. §. A kizárólag vámőrlő malomvállalatok, a melyek lisztet vagy őrleményt bérért vagy az őrlés végett behozott gabonanemü bizonyos hányadáért kizárólag az őröltető félnek házi szükségletére állítanak elő, az előállított korpát áruba nem bocsáthatják, hanem az őröl- tetőnek kiszolgáltatni kötelesek. Minden más malomvállalatnak minden korpát — tehát akár saját számlájára, akár más számlájára végzett őrlésből, akár belföldi, akár külföldi gabonanemüekből származott korpát — az alábbi rendelkezések szerint alakítandó bizottság („Korpaközpont“) közvetítésével és ennek a 3. §. 2. bekezdése szerint megállapítandó ügyrendje értelmében forgalomba kell hoznia. A katonai igazgatás megbízásából végzett őrlésből származó korpát a malomvállalat az őröltető katonai igazgatásnak kiadhatja, ha azonban ki nem adta, az ily korpát is a Korpaközpont közvetítésével forgalomba kell hoznia. 3. §. A Korpaközpont megalakítása iránt a föld- mivelésügyi miniszter intézkedik. A Korpaközpontba a Magyar Fővárosi Malom-Egyesület és a Vidéki Malomiparosok Országos Egyesülete négy-négy rendes és két- két póttagot, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Magyar Gazdaszövetség pedig egy-egy rendes és egy-egy póttagot küld ki. Ezenfelül tagjai a központnak a kereskedelemügyi és földmivelésügyi miniszter kiküldöttjei. A központ tagjai díjazást nem kapnak. 4. §. A Korpaközpontnak korpát csak belföldre és csak a m. kir. gazdasági felőgyelőségek által kiállított utalványok alapján, vagy kicsinben való elárusitással foglalkozó kereskedők utján szabad eladnia. A földmivelésügyi miniszter állapítja meg azt, hogy a termelt korpakészletekből mennyit szabad a kicsinyben való elárusitással foglalkozó kereskedők utján elárusítani. Ily kicsinyben való elárusitással malomvállalat meg uem bizható. Arról, hogy a Korpaközpont közvetítésével esetleg nem értékesített korpa miként értékesíttessék, a földmivelésügyi miniszter a kereskedelmi miniszterrel egyetér- ! tőleg intézkedik. 5. §. A Korpaközpont költségeinek fedezésére a közvetítésével eladott korpa után métermázsánként 50 fillér jutalékot — a Korpaközpont megbízásából kicsinyben való elárusitással foglalkozó kereskedők pedig a Korpaközpont jutalékával együtt legfeljebb két koronát számíthatnak fel, úgy hogy a korpa a Korpaközpont közvetítésével a malomban, vagy a megrendelő kívánsága szerint a malom rakodóállomására szállítva, métermázsánként 17 korona 50 fillérért, a kicsinyben elárusító által pedig az elárusító üzletében, vagy raktárában métermázsánként legfeljebb 20 koronáért adható el. A kicsinyben elárusítónak egy vevő részére egyszerre tiz métermázsánál többet nem szabad eladnia. 6. §. Minden olyan malomvállalat, mely nem kizárólag vámőrléssel foglalkozik, köteles az általa előállított korpamennyiséget a Korpaközpont által megállapítandó módozatok mellett a központnak bejelenteni s kimutatni, hogy az előállított korpából mennyit igényel saját üzemének s ha a malomvállalatnak gazdasága is van, gazdaságának szükségletére, s igy mennyit bocsáthat forgalomba, köteles továbbá az eladható készletekből a központ által kiutalt mennyiségeket, a központ rendelkezése szerint, de csak készpénzfizetés ellenében szállítani. A 2727—1915. számú rendelettel megállapított, s a szál.iíó malmot illető legmagasabb áron felül az 5. §. szerint a Korpaközpontnak járó 50 fillér jutalékot a malom a központ által megállapítandó módozatok mellett a központnak beszolgáltatni köteles. A malomvállalat a korpát a vevő kívánságára a vevő által beküldött zsákOKoan is köteles szállítani. Önműködő korpatölíő készülékkel felszerelt malom azonban erre csak az esetben köteles, ha a vevő által beküldött zsákok a malom önműködő töltőkészülékére alkalmazhatók (vagyis ha belső szélességük 56 cm. és hosz- szuságék 126 cm.) és megfelelő karban vannak. A Korpaközpont kívánságára a malomvállalat igazolni köteles, hogy az általa visszatartani kívánt korpára saját üzemének vagy gazdaságának ellátására tényleg szüksége van s ha a Korpaközpont a visszatartani kívánt korpa mennyiségét sokalná, a malomvállalat által visszatartható mennyiséget a földmivelésügyi miniszter állapítja meg. 7. §. A Korpaközpont az általa szedhető jutalékból fedezi irodájának személyi és dologi kiadásait s a közvetítésével értékesített korpa eladása körül felmerült j költségeit. A jutalékokból ezen költségek fedezése után fen- maradó felesleg a földmivelésügyi miniszter áital megjelölendő közcélokra lesz fordítandó. 8. §. A korpának elszállításához szükséges igazolványt, az ennek kiállítására hivatott hatóság csak a Korpaközpont utalványa, vagy a földmivelésügyi miniszter engedélye alapján állíthatja ki. 9. §. Büntető rendelkezéseket tartalmaz. 10. §. A korpára vonatkozólag eddig kiadott rendeleteket helyezi hatályon kívül, kivéve a korpakészleteknek az országos gazdasági bizottság részére való átengedése s e célra a korpáért követelhető legmagasabb ár megállapítása tárgyában kiadott 305—1915. sz. rendeletet. Eddig a rendelet. A btintető szankciót érdekesen egészíti ki a rendelet 10 §-a a mely kimondja, hogy a 305—915. M. E. rendelet továbbra is hatályban marad
