Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-14 / 33. szám

i VII. évfolyam. Szaímár, 1915. augusztus 14. SZATMÁRIG \ KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁG? HETILAP. A SZATMÁRMEGYE! GAZDASÁG! EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY-EGYLET, AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési ára : Laptulajdonos: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egy évre ....... 6 korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület. Szaímár, Deák-tér 23. szám, Eéi évre ...........................3 „ Ne gyed évre.......................1*50 w La pvezériő bizottság: hová úgy a lap szellemi, mint anyagi oldalát érintó közlemények, hirdetések és pénzek küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk vi Böszörményi Emii dr. * Szatmármegvei Gazdasági Egyesület tagjai iagdijllleímény ellenében díjmentesen kapják. Bariba Kálmán Domahidy István Cholnakv Imre Petim György. interurbán-telefoii 237. sz. I Mit kell még tennünk ?! Amikor még ma is büszkeséggel teljes örömmel tölt el a történelem azon tanítása, hogy őseinket a bátorság és erő egykor Bizánc falai alá is e'vezTö; ahoi is visszatérőben — a vár falakon örvendező légiók gúnyolódásától felingerelve, szemök láttára s minden ve­széllyel dacolva, 'zömök termetű vitéz Boton- dunk egymaga neki rontott a bástya vaskapu­jának s bárdjával akkora nyílást vágott rajta egy csapással, melyen egy gyermek is beférhe­tett volna. Megmutatta tehát, hogy nem a félénkség, bátortalanság, erőhiány mentette meg Bizáncot az ostrom alól, hanem a hadvezérnél sem fe­lesleges bölcs előrelátás és a keliő mérséklet a diadal utján is. Országunk, a csak egy pár napnak tetsző, nehány hónap előtti szorongatott helyzetéből — Istentől segített vitéz hadaink által — megsza­badhatván, a mikor legmerészebb álomnak is elég lett volna, hogy valamikor Varsó és Ivan- gorod alá érve, a dicsőség befejezéséül akár egy magyar honvéd, egy császár vadász, avagy egy bajor lovag, akár egy porosz gárdista, — Botond módjára — megdöngesse a vár kapu­ját és nyissa meg a béke útját; mennyivel na­gyobb tehát a dicsőséggel teljes boldogság ma, amikor hős hadaink e helyeket teljesen hatal­mukba vették; mily glóriája a hadi erények­nek, a bennünket elnyeléssel fenyegető muszka veszedelem ily dicső visszaverése s gonoszsá­guk megtorlása. Bennünket és hű szövetségeseinket amikor boldoggá tesz ezen tudat, fokozott erővel kell hogy serkentsen arra, hogy a harctéri hadjárat mellett, a háttérben folyó úgynevezett gazda­sági háború sikeres leküzdésére minden lehetőt megtegyünk, mi az itthon maradottak. Fokozza az erre való szükséget az, hogy úgy látszik még az ég zivatarai is, a mi meg­semmisítésünkre törő antanthoz szegődtek s ál- dásteíjes terméseinkben nap-nap után több ká­rosodást okoznak. Mindenáron győzni fogunk. Elmennek tehát házi tűzhelyet, de különösen a mezőgazda­ságot gazda nélkül hagyva a már idősebb kor­hoz tartozó, de még harcra kész polgáraink is. Szükségét érzem tehát annak, hogy az itt­hon maradott asszony nép, mint e hon leányai hasznos tevékenységére, kitartására, haza és család szeretetére appelláljunk, a gazdasági há­ború további sikeres megküzdése végett. Bátorság és nem kishitűség, remény és ne kétségbeesés töltse el tehát leiköket; s ha sza­bad igy kifejezni magamat a gazda kezétől még meleg ekeszarvat ne engedjék kihűlni, hanem azon melegében megfogva, teljes elszántsággal küzdjenek az időjárás mostohaságával; határt nem ismerő erőfeszitéssel takarítsák le és be terményeiket, készítsék elő földjeiket az őszi ve­tésre s ezzel biztosítsák azt a szilárd erőt, mely egyedül küzdheti le gazdaságilag célba vett tönkretételünket. Minden utat és módot föl kell tehát hasz­nálni arra, hogy itthon népünk szóban, Írásban jópéldával buzdittassék és oktattassék a reája háruló gazdasági teher minél könnyebb megol­dására. Lakosságunk a szétszórt falvakban any-

Next

/
Thumbnails
Contents