Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-31 / 31. szám
SZATMÁRI GAZDA julius 31. 2-ik oldat. Kaizler György volt szilágyvármegyei főispán a Szilágyvarmegyei Gazdasági Egyesület elnökének megjelenése, ki feszült figyelemmel késérte mind végig az értékes gyűlés lefolyását. Elnök a szép számban megjelent választmányi tagokat melegen üdvözölve a gyűlést megnyitja. Múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetett. Ezután következett a gyűlésnek egyik legérdekesebb tárgya az erdélyi akciónak az ésszakkeleti vármegyékre (Máramaros, Bereg, Ugocsa, Szatmár, Szilágy) leendő kiterjesztése tárgyában Ugocsa vármegyei gazdasági egyesületnek átirata. Világossy Gáspár egyl. titkár felolvassa nagy és általános érdeklődés mellett az ugocsai társegyesületnek következő átiratát: „Tisztelt Társegyesület! Ismeretes északkeleti hitelviszonyainknak szomorú volta a magas kormány előtt is. Hiszen a moratórium tárgyában kiadott kormányrendeletek éppen ez okból különös intézkedéseket láttak igazoltaknak. Mi pedig fájdalommal tudjuk, hogy a kép még sötétebb. A nemzet derekát képező földbirtokos középosztályunk, — mely vidékünkön a magyar államiság egyedüli bástyája, — anyagi helyzetében teljesen alá van ásva: a három évi ínség, s ennek folytatásában a háborúnak legjobban kitett állapot teljesen megéretté tette állapotát az összeesésre. Ehhez járul, hogy vidéki hitelintézeteink, melyek ha nem is biztos, de végső menedékei voltak, kiadott pénzeik megkötött s ma teljesen behajthatatlan állapotánál fogva nem csak akció képtelenek, de a moratórium megszűnte esetén nagyrészben szintén összeomlással fenyegetnek. Miután az utóbbiak rendezése tárgyában a Nagy- méltóságu pénzügyminisztérium által kezdeményezett pénzintézeti központ a politikai viszonyok folytán oly rövid idő alatt, aminő még rendelkezésünkre áll, nem biztathat annyi eredménnyel, hogy a veszély első rohamán keresztül vezessen bennünket: Illőnek és gazdaközönségünk érdekéből parancsolólag kifolyónak látjuk, hogy a Nagyméltóságu pénzügyminiszter úrhoz intézendő felterjesztéssel egyrészről kifejezzük azon reményünket, miszerint az ő bölcs belátásának sikerülni fog ismételten kifejezett elhatározásának megfelelőleg a tervezetet mely az egész országra, de elsősorban mi reánk is égető szükség, mihamarább megvalósítani, másrészről pedig kérjük gyökeresen kezébe venni lehetőleg gyorsan középbirtokosaink ügyének még részben ma is lehetséges rendezését. Eszközül erre nem óhajtunk sem uj intézetek alakítását, melyek végeredményben csak egyesek hasznára válhatnának, sem ki nem próbált elméletek megvalósítási kísérletét, amelyet sem a pénzügyi helyzet, sem az idők jellege nem engedhet meg. Úgy véljük, hogy az altruista bank erdélyi akciója megmutatta a követendő utat gyakorlatilag. Mind a két módja a segítségnek: úgy az adóságok konvertálása a kisebb mértékben eladósodott földbirtoknál 5 és fél százalékos állandó kölcsönnel mint az értékűknek már majdnem teljes mérvéig eladósodott földbirtoknak megvétele és 10 évre terjedő visszavételi jog mellett bérbeadása a birtokos családjának teljesen gyakorlati mégoldás viszonyaink között és még számos számottevő, önhibájából vagy sokszor anélkül elbukó derék magyar család megmentője lehet területünkön is. Amellett nagy és kockázat nélküli módon járulna vidéki pénzintézeteink lábra állításához, mert főleg, az ily helyeken lekötött pénzek felszabadulása biztosítaná fizetésképességüket, mely ma problemantikus. Emiatt kérte már korábban egyesületünk ez akció kiterjesztését politikai szempontokból teljesen homogén viszonyok közt sínylődő vidékünkre is. Kilátásba helyeztetvén úgy a bank, mint a magas kormány által az, hogy a 12 millióból ott esetleg fenmaradó összeg nálunk fog hasonló módon elhelyeztetni, türelemmel vártunk mind mostanáig. Ma azonban egyrészről azért, mert Erdély tudomásunk szerint teljesen felemésztette azon összeget, másrészről azért, mert az erdélyi akció ott tudvalevőleg teljesen bevált sikerrel járt, végül azért mert ismeretes viszonyaink a válság 12-ik órájában vannak, tisztelettel emeljük fel a Nagyméltóságu pénzügyminiszter úrhoz esdeklő szavunkat, méltóztassék — tekintettel az óriás felelősségre, mely elsősorban a magas kormányra nehezedik, ha itt a végvidéken engedi szemelláttára elpusztulni a haza legbiztosabb bástyáját, — az altruista banknak rendelkezésére bocsátandó számításaink szerint mintegy 10 millió összeggel az erdélyi akció Máramaros, Ugocsa, Bereg, Szatmár és Szilágy megyékre is kiterjeszteni hasonló céllal, hasonló módozatok mellett, mint ott. Amennyiben a társegyesület hasonló meggyőződésben van, tisztelettel kérjük ezen értelemben szintén felírni a Nagyméltóságu pénzügyminiszter úrhoz és ennek megtörténtéről a további teendők megtárgyalása végett bennünket lekötelezőén szíveskedjék értesíteni, A t. Társegyesületnek Kelt Nagyszőlősön, 1915 julius hó 2.-án. Készséges hívei: Az Ugocsavármegyei Gazdasági Egyesület nevében és megbízásából György Endre elnök.“ Ezután elnök felkéri György Endre választmányi tagot, az ugocsai vármegyei gazdasági egyesület illustris elnökét, hogy ismertesse az akciót. György Endre ideális szocializmusa vetette fel ez eszmét, ki egész életén át a magyar nemzeti kultúra fejlesztésén fárad, ki nagyon helyesen a magyar nép vagyonosodása utján tartja egyedül elértetőnek hazánk függetlenségének biztosítását, kinek szemei előtt a nagy Széchenyinek az a mondása lebeg: .akárki mit ábrándoz, csak vagyonos nemzet lehet szabad.“ György Endrének a népboldogitó szövetkezeti eszme terjesztése, a gyakorlati életbe való bevitele elévül- hetlen érdeme.
