Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-17 / 29. szám
2-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA julius 17. meket, amelyek legtöbbször az sem tudják, miért léptek sorompóba. Nézzük csak, hogy alakul az a maximális terményár, vajon a mai termelési viszonyok mellett kedvezőbb anyagi előnyöket nyujt-e a gazdának, mint az évek előtt — nem is olyan ré- gen-elért piaci ár. Ősszel a gazda fizetett vetőmagbuzáért 40—60 koronát, földmegmunkálás holdanként az aratási és cséplési munkálatokat is beleértve felemésztett 60 koronát, adó, ártér, pót- aoó stb. stb. holdanként 10 korona, a befektetett tőkének kamata holdanként évi 30 korona, összesen 140—170 korona s ennek ellenében lesz vármegyénkben a búzával bevetett területen átlag 5 termés, melynek értéke a maximális ár alapján a legkedvezőbb esetben 160 korona. Hát kérem hol van az az irigyelt jövedelem, hol van az az uzsora. Igen ennek ellenében fel lehet hozni azt, hogy nemcsak búzát termel a gazda, de van tengeri, rozs, árpa, zab stb. s állattenyésztéssel is kell foglalkozni az igazi gazdának. A kik ismerik viszonyainkat s látták a tavaszi időjárást, azoknak a tengeri kilátásokról nem sokat kell szólni; akik tudják azt, hogy a sertésvész és száj-fájás mennyire megtizedelte és megnyomorította áliategészségünket, hogy a helyzet úgyszólván kétségbeejtő lett, azok tudják, hogy a gazdálkodásnak ez ága sem járt jövedelemmel. így tehát a gazdának helyzete nem oly irigylésre méltó, mint azt szeretik sokan lefesteni. Ily körülmények között egész természetes mindenki előtt, hogy agrár testületeink egymással kezet fogva felvették a küzdelmet a maximális árak ellenségeivel szemben. A vármegyei gazdasági egyesület elnöksége is sürgős értekezletre hivta össze a Szatmáron lakó tagokat, hogy a fenti kérdésben az egyesület állást foglaljon és interveniáljon a kormánynál a gazdaérdekek megvédése szempontjából. Az értekezleten Böszörményi Emil dr. egyl. alelnök, valamint Világossy Gáspár egyl. titkár részletesen kifejtette azokat a szempontokat, amelyek a megállapított maximális terményárak fenntartása mellett gzólanak s melyeknek leszállítását a mai drága termelési költségek mellett megakadályozni az egyesületnek elsőrendű kötelessége; éppen ezért az értekezlet kimondotta, hogy a méltányosan megállapított maximális terményáraknak változatlan fenntartása érdekében úgy Tisza István gróf miniszterelnökhöz, mint a földmivelésügyi kormányhoz felterjesztéssel fordul, nehogy a mai általános drágaság mellett éppen a terményárak szállíttassanak le. Az értekezlet hangsúlyozta, hogy a kormány által megállapított maximális árak úgy a fogyasztó, mint a termelőre nézve méltányosak s azoknak csökkentése egyenesen a gazdaközönség érdekeinek nyílt megsértése lenne. Ugyanerre az álláspontra helyezkedtek az ország összes gazdasági egyesületei is. A kormány döntését nyugodtan várjuk, nincs okunk és nincs jogunk még feltételezni sem a miniszterelnökről, hogy kibocsátott rendeletét visszavonná, illetve megváltoztatná sokkal megfontoltabban és meggondoltabban szokta megtenni intézkedéseit, de mégis el kell Ítélnünk egyes városoknak önző érdektől vezérelt mozgalmát, különösen ma, amikor mindenkinek együtt kellene működni, hogy gazdasági téren is győzelmet arassunk ellenségeink felett. Határozottan el kell Ítélni minden oly lépést, mely a közérdek örve alatt szeparisztikus célokat szolgál s nagyon hálátlan szolgálatot teljesít az a hazának, ki a magyar gazda anyagi megrontására törekszik. Riszdorfer Imre. Cséplőgépkezelők szabadságolása. A napokban a honvédelmi minisztérium a következő rendeletet intézte az illetékes katonai parancsnokságokhoz : Tudomásomra jutott, hogy a mezőgazdasági gépészek és fűtők azonnali szabadságolása iránt 1915. évi 7025. ein. szám alatt kiadott körrendeletem végrehajtása körül több póttest az említett körrendetetemben foglalt rendelkezéseket félreértve a mezőgazdasági gépészeket és fűtőket nem szabadságolja azon mértékben, mint azt a kiadott körrendeletem megköveteli s a mezőgazdasági gépészek szabadságolásához fűződő katonai érdeket nem méltatja eléggé figyelemre. Egyes póttesteknél a gépészi és fűtői működés igazoltatása ugyanis az előirt módnál szigorúbban történik. Több gépésztől és fűtőtől azért tagadtatott meg a szabadság, mert az illetők menetszázadba osztattak be, illetőleg a harctéren még nem voltak. A motorcsép- lőgépkezelők pedig több helyütt egyáltalában nem kaptak szabadságot. Felhívom engélfogva újból a parancsnokságot, hogy a mezőgazdasági gépészek és fűtők szabadságolása iránt kibocsátott 7025. ein. 1915. számú körren- deletemet a legpontosabban hajtsa végre valamennyi mezőgazdasági gépészt és. fűtőt a gyakorlatilag képzett mótorcséplőgépkezelőket is, akik még nem szabadsá-
