Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-16 / 3. szám
január 16. SZATMÁRI GAZDA 5-ik oldal. Szatmármegyei Gazdasági Egyesület pénztára Szatmár Szatmárvármegyei takarékpénztár címre küldeni. Egyesületünk heremagtisztitó raktára (Szatmár Petőfi utca 19 szám Farkas Antal féle ház) minden nap d. e. 8—12, délután 2—6 óráig áll rendelkezésére gazdaközönségünknek. Bejelentések a hivatalos órák alatt egyesületünk j titkári hivatalához (Szatmár Deák tér 23. szám) j intézendők. Egy tiszteletreméltó, közbecsü- lésben álló gazda hunyt el f. lió 9.-én Tatárfalván élete 73. évében. Az elhunyt Jeney Pál, ki egyesületünknek két évtizede volt tagja, azok közzé a gazdálkodók közzé tartozott, kik belátták azt, hogy a gazdának mai időben ha boldogulni akar, nem szabad maradinak lenni, de tanulni kell, hogy lépést tarthasson a kor haladásával. Mintaszerüleg kezelte gazdaságát s mint régi törzsgyökeres taiárfaiusi család ivadéka nemcsak községében, de mindenütt hol ismerték szorgalmáért, becsületességeért tisztelték. Temetése általános részvét mellett folyt le Tatárfaluban. Halála kiterjedt rokonságot borított gyászba. Adjon az elhunytnak az anyaföld melyet egész életén át oly szeretettel művelt, Elhalálozás. I békés nyugalmat. Maximális terményárak végleges megáilapitása. Közöltük lapunk múlt évi december 5.-i számában, hogy Szatmárvármegye területére nézve a kiküldött bizottság minő maximális terményárakat állapított meg. A kormány az egész országban igy megállapított árakat revízió alá vette s a napokban rendeletileg közölte azokat az árakat, melyeknél magasabban búzát, rozsot, árpát, tengerit elárusítani nem szabad. Az egész vármegye területére nézve ezen újonnan megállapított árakat — melyek a helyi megállapításnál alacsonyabbak — a következőkben közöljük: búza rozs árpa tengeri Avasi j........................... . 4150 32 — 27.50 24.— Csengeri j..................... . 41.— 32.— 27.50 23,Erdődi j......................... . 41.— 32 — 27.50 23.— Fehérgyarmati j. . . . 4L— 32.— 27.50 23.— Mátészalkai j. . . . . 40.50 32.27.50 22.50 Nagybányai j. . . . . 41 50 32.— 27.50 24.— Nagy károlyi j. . . . . 40.50 32.— 27.50 22.— Nagysomkuti j. . . . . 4L— / 32.— 27.50 23.— Szatmárnémeti j. . . . 4L— 32.— 27 50 23.— Szinérváraljai j. . . . 4L— 32.— 27.50 23.— Felsőbánya rtv. . . . 41.50 32.27.50 24.— Nagybánya rtv. . . . . 41.50 32.— 27.50 24.— Nagykároly rtv.. . . . 4050 32.— 27.50 22.— Szatmárnémeti tj. . . . 4L32.— 27-50 23.— A kormány a kiadott rendelethez még a követkelőket fűzi: A követelhető legmagasabb ár a nevember 28-iki rendelet 1. §-a értelmében búzánál 2 százaléknál nem több idegen keveréket tartalmazó hektoliterenként 76 kilogrammos sulyminőségü egészséges búzára, rozsnál 2 százaléknál nem több idegen keveréket tartalmazó hektoliterenként 70 kilogrammos sulyminőségü egészséges rozsra; tengerinél pedig egészséges, őrlőképes és emberi táplálkozásra alkalmas, de nem apró vagy gömbölyű szemti (cinquantin, putyi) tengerire vonatkozik. A lisztárak mindenkor a most közzétett legmagasabb árak alapul vételével, százalékos ártöbbletek hozzáadásával számítandók ki. A jelen hirdetményben közzétett árak azonnal életbe lépnek. A cukorrépatermelők országos értekezlete. Közöltük lapunkban, hogy az országos magyar gazdasági egyesület országos értekezletre hivía össze a cukorrépatermelő gazdákat. Az értekezlet f. hó 10.-én volt a magyar mezőgazdák szövetkezete székhazában Budapesten. Mintegy 200 gazda jött össze a gyűlésre, melynek elnökévé Almássy Imre grófot, előadóvá pedig Rubinek Gyulát választották meg, a ki mindenekelőtt felvetette azt a kérdést, vajon lehet-e egyáltalán a répatermelést oly terjedelemben fentartani, mint a hogy arra a gazdák kötelezve vannak. Németországban már eldőlt ez a kérdés. Pusztán a munkásviszonyok miatt lehetetlen annyi cukorrépát termelni, mint eddig. Nincs kétség aziránt, hogy ezt a gyárak is belátják ininálunk is, a kérdés tehát legfeljebb azon fordul meg, hogy egyes gazdák mily mértékben tudnak eleget tenni szerződési kötelezettségeiknek. Az előadó beszéde után igen élénk eszmecsere indult meg, melyben főleg a gyárakkal való tárgyalás kérdéseiről s az átvételi árról folyt a vita. Többen a termelés csökkentését, mások a kormányrendelettel való korlátozást kívánták, s az 1915. évre a répaszerződések érvénytelenítését, vis major alapján, hangoztatták. Rubinek Gyula összefoglalva az elhangzott felszólalásokat, kijelenti, hogy a gazdák is etikai alapon állanak. Sokkal kevésbé állnak azon a gyárosok, a minek bizonyítéka az, hogy a múlt évben is minden ok nélkül megtagadták a prizmálást, megvonták a prémiumokat. A gazdák — mint gyengébb fél — mindig követelték a szerződések betartását, de a mostani háború rájuk nézve határozottan előidézte a vis majort, a kényszerhelyzetet, a mely különleges intézkedéseket tesz kívánatossá. Kéri az értekezlet, hogy a termelés csökkentésének mértékfokát illetőleg ne foglaljon határozott álláspontot. Legjobb ennek eldöntését az illetékes tényezőkre bízni, illetve döntsék el azt az adott helyzet mérlegelésével a gyárosok és termelők kölcsönös megegyezés utján. A mi az előleg kérdését illeti, reményét fejezi ki, hogy a kormány honorálni fogja az értekezletnek azt az álláspontját, hogy az előleg a ha- dikölcsönpénztárak utján oldható meg. Almássy Imre gróf elnök végül kimondja az országos gyűlés határozataként, hogy az előadót felhatalmazzák, hogy az el-
