Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-12 / 24. szám
SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. Jászosok összes vetesterülete hozzávetőleges (e/e-os) számítással kerek számokban a következő: búza — — — — — 5.810,000 kát. hold, rozs — — — — — 1.800,000 „ yy árpa — — — — — 1.990,000 „ » zab — — — — — 1.800,000 ff » Ismételten hangsúlyozni kell azonban, hogy ezen adatok csak hozzávetőleges (o/o-os) becslésen alapulnak. Szatmárvánnegye területén az első minősítő becslés szerint várható termés: búza jó, rozs közepes, árpa, zab gyenge. Levél a Szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztőség ! Tisztelettel kérem, hogy jelen felszólalásomnak b. lapjokban helyet adni méltóztassanak. Mezőgazdasággal foglalkozom, tehát a mezőgazdaság körébe tartozó panaszommal első sorban a vármegyei gazdasági egyesületnél panaszkodom. A magas kormány többféle üdvös intézkedéseket tett arra nézve, hogy a mezőgazdák a világháború folytán oly csekély számra apadt férfi munkások helyett más egyébb módon kapjanak munkásokat, nevezetesen hadifoglyokat, vagy rabokat használhatnak a nagyobb gazdaságokba. Ezen üdvös intézkedéssel bizonyára az is célozíatott, hogy ha a nagyobb birtokon hadifoglyok, vagy rabok fognak dolgozni, a „helyi“ munkások a kis-, középbirtokosok munkásszükségletét fogja annyiba amennyire fedezni, és ez nagyon helyes is, mert a kis- és középbirtokost is kell élni hagyni — az is fizet adót — és az is termel, tehát munkásra annak is van szüksége. Éppen azért esik aztán ezeknek fájdalmasan az, hogy e megye egyik nagy birtokáról ügynökök járják be a falukat és dobszóval oly magas napszámbérért csábítják a munkásokat, a milyenről e vidéken még soka nem hallottunk. Hát kérem szépen az a nagy birtok intézője nem ismeri a magas kormány üdvös intézkedését a munkás szükséglet pótlását illetőleg, vagy csak arra törekszik, hogy a kis- és középbirtokos osztályt megrontsa? Egy uradalmi intézőnek tudnia kell azt, hogy e megyében vannak oly gyenge minőségű földek, a melyek hozama a hirdetett napszám-béreket nem bírhatják meg. Tessék vitetni hadifoglyokat, vagy rabokat, azok napszámja negyedennyibe sem kerül, tessék a mi csekély számú helyi munkásainknak békét hagyni. A pénz csábit, pedig végeredményében az a munkás sem nyer valami sokat, legfeljebb az igénye lesz még nagyobb, az apró birtokosság pedig szörnyű sokat veszíthet. Tisztelettel kérem a gazdasági egyesület igazgatóságát, hogy e körülményre hívja fel a közigazgatási hatóság figyelmét, mert a közigazgatási hatóságnak is kötelessége az, hogy a köztermelés lehető olcsóságát elsősegitse, ami által a fogyasztó közönségnek is köny- nyebbé válik a megélhetése. Ráíz Elemér. Hogyan lehet a gabonazsizsiket a magtárból kipusztitani. Hogy a gabonazsizsik a magtárban el ne szapo- rodhassék, szükséges, hogy a magtár mindig tisztán tartassák. Ez oknál fogva fel kell használni minden alkalmat, hogy valahányszor a magtár kiürül, annak ösz- szes zugai: lépcsőalja, falburkolat belseje, vakablak, támasztó oszlop alja, a padló- és falburkolat repedései, a mestergerendák kisöpörtessenek, minden maghulladék szemetestől onnan kitakarittaszék; általában vigyázni kell, hogy a magtár e helyein semmiféle maghulladék vagy piszok hosszabb ideig meg ne hagyassák. Magtárban tehát szeméthulladékot (rostaaljat, söpredéket, ocsut), egy napig sem szabad meghagyni, hanem a felgyülemlő hulladékot onnan rögtön eltávolítani s vagy erősen égő tűzben elégetni, vagy trágyalébe fojtani kell, hogy a zsizsik abból ki ne mászhassék. Ahol az efféle mag baromfi etetésére szolgál, azt olyan helyen kell tartani, hogy az abban esetleg élő zsizsik a magtárba vissza ne juthasson. Hol az alapos takarításnak egyszerre való végrehajtása nem volna lehetséges, mert pl. a magtár (nagy gazdaságban, vegy gabonakereskedőknél) egészen sohasem üres, ott a takarítást úgy kell beosztani, hogy a magtár egyes helyei akkor takarittassanak ki, amikor az lehetséges, de úgy, hogy ilyen módon az egész magtár alapos takarítás alá havorikit legalább egyszer jusson. A takarítás (kisöprés) megkönnyítése végett szükséges, hogy a magtár padiójának minden egyes hézaga olyan anyaggal betapasztassék, mely fele- (vagy nagyobb) részben marha- (tehén- vagy ökör-) trágyából és fele- (vagy kisebb) részben jól gyúrható (ragadós) agyagból készült. Hogy e tepasztás annál jobban odaragadjon, szükséges, hogy a tapasztás munkája előtt a betapasziandó részek megnedvesittessenek. Hogy a tiszta (pl. uj) gabona meg ne zsizsike- I sedjék, okvetetlenül szükséges, hogy az gyakran (he- j tenként legalább egyszer) kevertessék (Iapátoltassék), j mert a gyakran megbolygatott gabonában a zsizsik nem marad meg. Zsizsikes gabona a gabonazsizsiktől akként tisztítandó meg, hogy előbb olyan szemű rostán rostáltas- sék meg, amelynek szövetén a gabonazsizsik kihull ugyan, de a magszem nem. Rostálás közben vigyázni !
