Szatmári Gazda, 1915. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-15 / 20. szám
4-ik oldal. SZATMÁRI 6AZDA május 15. % zákeverni a szingyapjuhoz, hanem abból külön elcsomagolt kis minta melléklendő az átlagmintához. E minták súlya körülbelül egytizedrészét tegye a szingyapju- ból küldött átlagmintának. Haslábminta beküldése esetében közlendő az összes eladásra kerülő szingyapjunak és haslábgyapjunak hozzávetőleges súlya, vagy azoknak egymásközötti súlyaránya. A báránygyapjuból minden esetben külön minta küldendő be. A mintának a megejtett vizsgálatnál fel nem használt részét az intézet, a beküldőnek a minta beküldése alkalmával kifejezett kívánságára, bérmentetlenül visszaküldi. Műtrágyázási közlemények. Kövessük a háborús időkben délvidéki gazdatársaink példáit. A folyó év tavaszán, gazdasági hivatalos szemleutak alkalmával megállapítást nyert az, hogy a német anyanyelvű délvidéki hazafias községek legtöbbjében, nevezetesen Bácsbodrog, Temes, de legkivált Torontálmegye több törekvő községében a hábo- tus idők dacára is a mezőgazdasági állapotok csak olyan kedvező képet nyújtanak mint más esztendőkben. Így egyebek közt a délvidéki internátus igazgatója Striegl József is kiemeli, hogy Nákófalva, Máriafölde- Nagyteremia, Kunszőllős és sok más torontáli községben, megmunkálatlan és bevetetlen területet sehol sem találunk. A majdnem kivétel nélkül műtrágyázott vetések kitünően állanak. Nem egy helyen boronával kellett ritkítani az őszi tulbuja búzát. A mező- kert és szőlő- gazdaságok összes munkáit 15—17 éves legénykék, vagy 50—60 éves idős emberek végzik, az asszonyok és mindkét nembeli iskolás gyermekek segítségével. Azonkívül temérdek délvidéki község ültetett be ezidén négyszerié akkora területet koraburgonyával mint más években. Ezek a koraburgonyával beültetett telepek még békés időkben is rendkívül jövedelmezőknek bizonyultak, ezidén pedig élelmiszer piacainknak valóságos jótéteményeivé válhatnak. A búza és tengeri készletek legutóbbi hivatalos összeírása alkalmával az ország egyetlen vidékén sem találtak oly nagy mennyiségű fölös búza és tengeri készleteket, mint Torontálmegye legtöbb községében. Az ottani németajkú és mindenkép hazafias érzésű gazdaközönséget az ország bármely vidéke a leglelkiismeretesebb kötelességteljesités követendő példájaként állítja maga elé. Gondozzuk ezidén is rétjeinket. A háborús időkben rendelkezésünkre álló csekély munkaerő mellett is, igyekeznünk kell annyi időt szakítani, hogy a gazo- sodásnak induló rétjeinket minél gondosabban megtisztítsuk a tüskeféléktől és minden egyéb giz-gaz növénytől. A mai hallatlan takarmánydrágaság és állandóan fenyegető takarmányszükség idejében a rendesnél roszszabbul gondozott rétek többszörös kárt jelentenek, mert elgazosodásuk egyértelmű a termőképesség csökkenésével. A gaztól való megtisztításon kívül a trágyázás és a fűmag felülvetése javit aztán legjelentékenyebben a takarmánytermés eredményén. Az elgazosodás legjobb eltávolítója az erős fogasolás és a láncboroná- lás. Ezekkel a miveletekkel nemcsak a vakondtúrásokat egyengetjük el, hanem a rétek növényzetét elölő moho- i sodásnak is elejét vesszük. Tavaszi és nyári legelteté- ' sek közben a pásztoroknak is kötelességévé kell ; tennünk, hogy az útjába eső rétpusztitó és rétölő gaz- j félét kiirtsák, mielőtt az még felmagzott volna. Minthogy istái lótrágyából kivált ezidén aligha jut valami a réteknek legalább 250 kgrnyi szuperfoszfát alkalmazásával kell azokon javítani. E műtrágyák beszerzése minthogy 30 korona készkiadást jelent ugyan k. holdanként, viszont azonban a megkétszereződő szénatermés, a mai magas takarmányárak mellett busás haszonnal téríti meg a rétek javítására fordított gondot, fáradságot és költséget. K. B. A földmivelésügyi minisztériumtól egyesületünk a következő leíratott kapta: „A háború következtében természetszerűleg előállott kézi és igaerőhiány fokozottabb mértékben teszi szükségessé a mezőgazdasági gépek használatát. Minthogy azonban ezek üzeme lehetőleg szakszerű kezelést igényel, ami pedig sok helyt a gépészek hadbavonulása folytán nem biztosítható, — a kereskedelemügyi miniszter intézkedett, hogy az aratás és cséplési gépmunkálatokhoz lehetőleg megfelelő számú szakképzett gépész álljon rendelkezésre. E célból utasította a kassai és szegedi felsőipariskolát, valamint a győri, kolozsvári, marosvásárhelyi és temesvári fa- és fémipariszakiskolát, és a pési és pozsonyi fémipariszakiskolák igazgatóságait, hogy a felsőipariskola 111. éves, a szakiskolák III—IV. éves komolyabb gondolkozásu, érettebb tanulóit az egyszerű gabonaarató, marokrakó-arató és kévekötőarató gépek működésével, szerelésével, kezelésével elméletileg és gyakorlatilag ismertessék meg és ezen gépeken előfordulható hibák kijavításában gyakorolják be. Továbbá intézkedett, hogy a cséplési munkákhoz szükséges gépkezelő személyzet kiképzése céljából a fentiekben megnevezett iparoktatási intézeteknél, továbbá a budapesti állami felsőipariskolánál, valamint a debreceni és miskolci fémipari és a brassói faipari szakiskolánál is azon esetben, ha 15 jelentkező akad, folyó évi április-junius hónapokban 144 elméleti és 60 gyakorlati tanórával, összevont gözkazánfütői, locomobil és cséplőgépkezelői tanfolyamok szerveztessenek, amelyekre szabályzattól el~ Arató- és cséplőgép kezelők kiképzése.
