Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)
1914-12-26 / 49. szám
VI. évfolyam. Szatmár, 1914. december 26. 49. szám. SZATMÁRI GAZDA KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP.-y. • - ■'' * •; A SZAT MARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS L A P j'A. ^ „ í l A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY-EGYLET, AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: t Szatmár, Deák-tér 23. szám, hová úgy a lap szellemi, mint anyagi oldalát érintő közlemények, hirdetések és pénzek küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk vissz?, Interurbán-telefon 217. sz. Előfizetési ára : Egy évre.............................6 korona. Fél évre.............................3 „ Negyed évre ....................... L50 „ A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai tagdijilletmény ellenében díjmentesen kapják. Laptulajdonos: A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület. Lapvezérlő bizottság: Böszörményi Emil dr. Bartha Kálmán Domahidy István Cholnoky Imre Pethő György. Karácsonyi gondolatok. (R.) Kigyulnak a karácsonyfák gyertyács- kái, gondtalan kis gyermekek veszik körül, örülnek a Jézuskának, hogyne hiszen ők még nem tudják azt felfogni, mit jelent az, hogy ugyanakkor a szerető édesapa dermesztő hidegben, a Tövészár&kban védi mindennél drágábbat: a hazát. A marcona katona csukaszinü egyenruhája alatt megdobban a szív, oda a messze távolba, haza gondol e pillanatban a vitéz, kedves családjára, imádott hitvesére és gyermekeire. Ilyen a mostani karácsony ünnepe, alig van, mondhatjuk bátran nincs, akinek hozzátartozói közül ne lenne valaki a harctéren. Büszkén, de bizonyos aggodalommal mondjuk, bevonult az öcsém, sógorom ; büszkék vagyunk, hogy fegyverrel kezében igyekszik a haza jövendő boldogulását megalapozni, aggodalommal mert tudjuk, hogy ott a harctéren van az igazi egyenlőség, hol a kartács és puska golyó nem tesz különbséget, egyformán vitéz ott mindenki. Ily körülmények között gúnynak vehetné tőlem bárki is, ha azzal fordulnék gazdaközönségünkhöz : boldog ünnepet kívánok. Ünnepünk, igazán boldog ünnepünk az a nap lesz, amikor hőseink megsemmisítik gálád, orgyilkos ellenségeinket. Az lesz a boldogság igazi ünnepe, amikor férj, feleség, szüle, gyermek, testvér és testvér itthon összeölelkezve fogják áldani a magyarok istenét, hogy fegyvereinket diadalra segítette. Ettől még sajnos, messze vagyunk, de hogy eljön ez a nap, abba bizhatunk, mert az igazságnak feltétlenül diadalmaskodni kell Lapunk ez ó évben utoljára jelenik meg, ezzel a számmal lezárjuk ezt a nyomorral, szenvedéssel teljes esztendőt. Nem célom felsorolni mindazokat a csapásokat és szenvedéseket, melyek különösen ; gazdáinkat ez esztendőben sújtották, de nincs is í arra szükség, hiszen mindnyájan érezzük azok- | nak súlyát s igen sokan teljesen reménytelenül néznek a jövőbe. Pedig ez nagy szó, legalább is a gazdánál, j mert a gazdát egyedül a remény tartja fenn, ez éltető eleme. Hát hiszen, a mikor elveti búzáját, nem a jó reménység fejébe teszi azt, vagy pl. itt vármegyénkben dacára, hogy három egymás után következő évben nem volt aratásunk, nem a jó reménység fejében vetette be drága pénzen vásárolt búzával földjét ez ősszel is. Igen a remény az, mely mindnyájunkat ösztönöz a munkára, még a legnehezebb viszonyok között is. De most a három nyomorteljes esztendő után, ennek a méreteiben elképzelhetlen, részleteiben véresen borzalmas világháborúban a I gazda tekintete nemcsak gazdasága felé irányul, de oda a messze távolban dicsőségesen harcoló testvérei felé is. Aggodalma kettős: minő lesz a háború kimenetele s minő lesz a kenyeret adó aratás. Csoda hát, ha itt-ott a kétségbeesés, a reménytelenség vesz erőt a gazdán is.
