Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)
1914-12-12 / 47. szám
/ VI. évfolyam. Szatmár, 1914. december 12. 47. szám. SZATMÁRI KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS L A P J A.~í:> A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY-EGYLET, AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési óra : Egy évre.................................6 korona. Fel évre.................................3 „ Negyed évre ............................1 *50 „ A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai tagdijilletmény ellenében díjmentesen kapják. Laptulajdonos: A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület. Lapvezérlő bizottság : Böszörményi Emil dr. Bartha Kálmán Domahidy István Cholnoky Imre Pethő György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Deák-tér 22. szám, hová úgy a lap szellemi, mint anyagi oldalát érintő közlemények, hirdetések és pénzek küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk vissza. Interurbán-telefon 217. sz. A baromfitenyésztés és a háború. Irta: gróf Teleki Józsefné. A mostani pénzszük idők, a magas takarmányárak, az állami tenyészbaromfi bevásárlások elmaradása arra indítják a tenyésztőket, hogy állataikat eladják. Óva intünk ettől mindenkit. Ne adja el senki törzsállományát, sőt az idei szaporulat értékes állataival gyarapítsa azt, hogy nemesvérü baromfiállományunk ne megfogyva, hanem megerősödve kerüljön ki ebből a veszedelemből. Ha a vihar elül, egészen megváltozott helyzetet fogunk látni. Á magyar név újra nagy lesz. Az egész világ tele van a magyar vitézség és magyar tudás magasztalásával s ez közgazdasági téren sem fogja eltéveszteni a hatást. A Ballkán-áliamok, az osztrákok, sőt a németek is vettek eddig tenyészbaromfit tőlünk s miután az előrelátható győzelem folytán a magyar nemzet befolyása a bel- és külföldön gyarapodni fog, a magyar kormány bizonyára fog találni utat és módot, hogy az értékesítési viszonyok a lehető legkedvezőbbek legyenek. A magyar tenyészbaromfinak kelete lesz a szélrózsa minden irányában, ne hagyjuk tehát elpusztulni eddigi sikereinket. Az 1913. évi budapesti kiállítás megmutatta: mit tud a magyar tenyésztő, ne engedjük tehát elhomályosulni azokat a kedvező benyomásokat, amelyeket a magyar baromfiállomány szépsége a szemlélőben keltett. Ha azt mondjuk, hogy a tenyészbaromfi értékesítésére kedvező kilátás nyílik a háborn utáni békés időre, akkor a haszonbaromfitenyésztésre azt állíthatjuk, hogy valóságos aranykor fog bekövetkezni. A kontinens' legnagyobb vevői baromfi és tojásban a németek és angolok, mig a szállítók a franciák és belgák nyugaton, keleten pedig mi és Oroszország. Németország, a mi nagy szövetségesünk, bizonyára olyan szövetséges vámpolitikát fog inaugurálni, amely a mi baromfi és tojáskivitelünknek kedvez. Oroszország, ami legnagyobb konkurensünk megbénul, a háború a határszéli területen dúl és pusziit, ahonnan talán legnagyobb volt az export. A franciaországi és belgiumi export hosszu-hosszu időre megbénul, mert az ott dúlt harcok, meg a háború következtében beállott. nyomor úgyszólván kipusztitotta a baromfiállományt. Nagy hiba volna tehát most a takarmány és eleség drágasága miatt eladni a baromfiállományt. Sőt ellenkezőleg: a haszonbaromfitenyésztőknek most nyílik alkalom állományukat igazán és olcsón megjavítani. Az eladásra kerülő tenyészanyagot nem volna szabad engedni, hogy fogyasztási célokra eladják, hanem a haszonbaromfitenyésztőknek meg kellene azt venniök. A fogyasztás tenyésztési árakat úgysem fizet, igy tehát a pepineriák a haszonbaromfitenyésztésnek tesznek nagy, megbecsülhetetlen nagy szolgálatot, ha felesleges tenyészállataik haszonbaromfitenyészdékben való elhelyezéséről gondoskodnak; a haszonbaromfitenyésztők pedig megbecsülhetetlen szolgálatot tesznek a közérdeknek, ha az u. n. fajbaromfi tenyésztőit a most beállott holt ponton átsegítik és megveszik számfeletti tenyészállataikat. Ez az akció minden községben, minden városban meg volna szervezendő, eredménye pedig
