Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)
1914-12-05 / 46. szám
december 5. SZATMÁRI GAZDA 5-ik oldal. úgy minőségileg elismerten kitűnő len nyers termékeinket kénytelenek volnánk, úgy mint eddig is tettük Ausztriának és Németországnak olcsón átengedni, hogy aztán saját ipari termékeinket drágán vásároljuk vissza a külföldtől. Nyers lenből az utóbbi években Ausztriába átlag 5000, Németországba 16.000, Franciaországban 300—400 q-át exportáltunk. Ezek a számok azt igazolják, hogy lenből mi nagyon is keveset termelünk. Ezt a terméket pedig nagyon is képesek volnánk fokozottabban előállítani, piacot is találnánk, mert a jó minőségű lent a minő a magyarországi is szívesen vásárolják és dolgozzák fel. Szakemberek igazolják, hogy a magyarországi len ha gondosan termesztik a világpiacon elsőrangú rigai és flandriai lenterméknek minőségét is felülmúlja. Az alacsony lentermésátlagok és azoknak csekély jövedelmezősége felett igazán nincs okunk panaszkodni, mert hektáronként a lenért az utóbbi években átlag 700—800 korona brutto jövedelmet kaptunk. Ez a hozam múlhatatlanul fokozandó és lényegesen fokozható is, ha t. i. a többtermelés elvei, a mik a kalászosoknál nálunk Oiy szépen kezdenek ma már érvényesülni, a lentermelés terén is tért hódítanának. Ilymódon nem csupán több lenre, hanem több lenmag olajra és lenmagra is berendezkedünk a termelés terén. A len melléktermékei állataink takarmányozása terén érvényesülnek leginkább, a hulladékok is értékesíthetők a hizlalásnál, úgy hogy állattenyésztésünket a lentermelés révén is olcsóbba és jövedelmezőbbé fejleszthetjük. Az a nagyobb jövedelem a mit a lentermelés a jövőben biztosíthatna számunkra, a ma oly nagy pénzszükségben szenvedő gazdakozönség előtt csakugyan nem lehet közömbös. A lentermelés fokozásával mostani egyoldalú termelésünkben nagyobb változatosságot is hozhatunk be és igy terméshozamainkat általában nagyobbá tehetjük. Hiszen az intenzív gazdálkodásnak, éppen az adja meg az alapját, hogy jövedelmünket minél többféle növény termelésével biztosítsuk, a mint erre különben a gazdaközönség figyelmét nyomatékosan felhívja Katona Béla „az Alföld gazdasági jövője“ cimü nemrégiben megjelent igazán értéaes tanulmányában. A lennél alkalmazható mütrágyafélék közül ha- zánkbau Cserháti Sándor volt az első, a ki az elővete- ményekre adott istálló trágya megfelelő mennyiségén kívül leghatékonyabb eredményűnek találta a kát. holdanként legalább 200 kg. mennyiségben alkalmazott szuperfoszfátot, kiegészítve ezt könnyebb talajnemeknél, legalább 100 kg. 40 százalékos kálisóval. A Cserháti által évek során át végzett idevágó kísérletek mindenkép figyelemre és követésre méltó példát szolgáltatnak s igy ma azoknak már a tapasztalat is igazat ad A len növénynek egyéb gazdasági kultur növényeinktől több tekintetben eltérő olyan sajátságai lépnek a talaj és kiima különbözetekhez képest előtérbe, a melyek a len növény kultiválása, főként pedig műtrágyázása során a gazda körültekintő figyelmét sokkalta inkább igénybe veszik, mint bármely egyéb kultur növénynél. A lenhozadékban a minőség és a mennyiség rendkívül változó, évenként egymástól oly annyira elütő mint egyetlen más kultur növénynél sem. A lentermelő gazda 3 év kielégítő termése után rendszerint elkészül arra, hogy a negyedik, évben rósz lesz a termése. Magyarország kiimájának egyes abnormitásai, minőket az utóbbi időben európaszerte, tehát hazánkban is ismételten észleltünk kivált nz évszakok rendellenes átmeneteivel, mely a közbeneső kedvezőtlen csapadékviszonyokkal együtt rendkívül hátrányosan befolyásolták gazdasági egyéb kultúrnövényeink mellett éppen a lent is, a mely amúgy is kényesebb növény. Kielégítő hozadékoí csakis ott biztosíthatunk a lentermelés terén, a hol a szakszerű talajmiveléssel, jó magminőséggel, továbbá messzemenően gondos trágyázásokkal igyekszünk kitelhetően ellensúlyozni mindazokat a kedvezőtlen tényezőket, a melyek a kiima elváltozások, rossz csapadékviszonyok, szárazság, általában az időjárás abnormitásai, de élősdiek utján is kárt és kellemetlenséget okoznak a lentermelő gazdának. A len növény trágyázásánál figyelembe kell vennünk azt a körülményt, hogy minő tápanyagot igényel a len gyökere, továbbá minő'tápsókat és mennyit von el a len évente a termő talajból, saját szükségletei fedezésére. 40—50 q súlyú nyers kender, beleértve ebbe a lenmag termékeket is, hektáronként 53 kg. káli, 43 kg. nitrogént, 38 kg. meszet és 7 kg. foszforsavat von el és használ fel a talajból a maga javára. A fent elősorolt anyagok pótlását egyedül az istálló trágya még nem biztosítja a lennel bevetett területnek, azonkívül éppen az istálló trágya utján igen sok gyommag is kerül a talajba, a mi a lennek rendkívül nagy kárára van. Az újabb rendszerű trágyázás istálló trágyát alig is ad már a len alá, már azért sem, mert a len nem képes kellőképen kihasználni az istálló trágya egyes tápanyagait emellett ezek az anyagok nincsenek a feldolgozhatóság olyan fokában jelen, amint a len élet- feltételeinek megfelel. A len tekintélyes káli igénye mellett még a kötöt- tebb talajokon is kiegészíthetjük az alkalmazott szuperfoszfát mennyiséget 30 százaléknyi kálisóval. A káli mellett szuperfoszfát hathatós foszforsav tartalma az, á mely a len gyarapodásának egyéb kedvező előfeltételek jelenlétében mindenkép megfelelő tápot szolgáltat. A nagy káli igény mellett is a kálinál másfélszerte nagyobb szupei foszfát adagolására azért van nagy szükség a lennél, mert a főként kalászosok által kimerített honi talajminőségeink még a len aránylag csekély foszforsav igényeit sem képesek kielégíteni, ha t. i. magunk nem gondoskodunk közvetlenül a lennek adott
