Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)

1914-11-28 / 45. szám

VI. évfolyam.

Szatmár, 1914. november 28.

45. szám.

SZATMÁRI GAZDA

KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP.

fii SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

A SZATMÁRMEQYEI LÓVERSENY-EGYLET,

AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

f.

Előfizetési ára :

Egy évre

.............................6 korona.

Fé

l évre.............................3 „

Negye

d évre ...... 1-50 „

A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai tagdijilletmény ellenében díjmentesen kapják.

Laptnlajdonos:

A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület.

Lapvezérlő bizottság:

Böszörményi Emil dr.

Bartha Kálmán Domahidy István

Cholnoky Imre Pethö György.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Szatmár, Deák-tér 22. szám,

hová úgy a lap szellemi, mint anyagi oldalát érintő közlemények, hirdetések és pénzek küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk vissza.

Interurbán-telefon 217. sz.

L Kossuth István. |

1874-1914. I

Díszes ravatalt állunk körül.

Zokogó özvegy, rémesen fel-felsikoltó árva, rokonság veszi körül az elhunyt, koszorúkkal borított koporsóját............

Ez a szomorú sors, ez jut ki osztályrészül legtöbbünknek, mikor szervezetünk tönkre őrlődik az élet forgatagában................

Ud

varát és kossuthfalvi KOSSUTH ISTVÁN földbirtokos, egyesületünk választmányának tagja, m. kir. népfelkelő hadnagy, vármegyei bizottsági tag hunyt el élete 41. évében folyó hó 23-án.

Ravatalánál ott láttuk az igaz, mély fájdalomtól megtört özvegyet, az édes apa egyetlen gyermekét: a rajongásig szeretett és szerető árvát, a gyászba&borult rokonságot, de körül vették ravatalát vármegyénk előkelő gazdái, az ö annyira imádott barátai és eljöttek elbúcsúzni az ő bajtársai, kikkel együtt vonult be, mikor csak egy kiáltás hangzott el Kárpátoktól—Adriáig: a haza veszélyben van.

.Kossuth István vérbeli gazda volt. A földnél csak családját szerette jobban; azok közzé a kevesek közzé tartozott, kiket nem vakított el a hirtelen meggazdagodás vágya, ki nem forgácsolta szét erejét kétséges vállalkozásokkal, de maradt mindhalálig gazdának.

Imádott hazájáért az általános mozgósítás kezdetén fegyverbe lépett s mint népfelkelő hadnagy teljesített az annyira fontos hidörzésnél szolgálatot. Régi gyomorbaja, mely gondos ápolás és önmegtartóztatás mellett már elmúltnak látszott, teljes romboló erejével ujult ki. A háború nehéz szenvedéseit elviselni nem tudta, összeroskadt élete derekán s ma már ott fekszik a komlódtótfalusi temetőben övéi között.

Szerető hitvese és édes jó gyermeke örködnek nyugalma felett, mig ti gazdák, ha ulatok a tótfalusi temető mellett vezet el, álljatok meg egy pillanatra Kossuth István sírjánál, megérdemli ö ezt, mert ő e haza rögéhez való ragaszkodást és az elvhuséget hirdeti még haló poraiban is.

Isten vele! Legyen áldott emléke minden igaz magyar előtt!...........