Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)
1914-01-17 / 3. szám
6-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA január 17: 1. Patóháza 13. Kaplony 2. Mezőterem 14. Ombod 3. Gebe 15. Kálmánd 4. Csegöld 16. Mezőpetri 5. Nagymajtény 17. Csengerbagos 6. Börvely 18. Gilvács 7. Szamosdob 19. Krasznabéltek 8. Érkörtvélyes 20. Vállaj 9. Fábiánháza 21. Nyircsaholy 10. Nagypeleske 22. Ópályi 11. Kántorjánosi 23. Felsőbánya 12. Barlafalu 24. Koltó 25. Nagydobos községekben. A szövetkezetek közül egy néhány igen száp taglétszám és állatállománnyal indult meg. így a szövetkezetek megalakításával az annyira szükséges állatbiztosítás alapja a vármegyében erős gyökeret vert. Végül megjegyzem, hogy a szamoskrassói fogyasztási és értékesítő szövetkezet szövetkezeti székháza építési költségeire 4000 korona államsegélyt nyert. VIII. Vízügyek. A kirendeltség közreműködése mellett 4 községben lett mélyfúrású kút elkészítve: Géberjén község . 2000 korona Mezőterem „ . 4000 „ Csegöld „ . 2000 „ Szaniszló „ . . 4000 „ államsegéllyel. Szatmárcseke község pedig kutvizemelő szerkezetének költségeire 700 korona államsegélyben részesült. Űt az általános gazdaközvéleményhez. Gazdasági életünk bajaival, a gazda ekzisztenciá- jának biztosításával vezető köreink közül oly kevesen törődnek igazán, mintha Magyarország nem is agrár állam volna, hanem a rumburgi vászonból és brüsszeli csipkékből élne itt minden ember, mintha ennek az országnak ezer év óta nem is a mezőgazdaság lenne bázisa és nem is a gazdaosztály volna a gerince, mely híven kitart mellette minden bajában. Ily viszonyok között jóleső érzéssel vesszük kézbe az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek múlt év végén megjelent évkönyvét, melyből láthatjuk, hogy van Magyarországban olyan országos szervezet is, mely meddő pártpolitikai küzdelmektől távol tartva magát, dolgozott, folytatta hatványozott szorgalommal azt a tevékenységét, amelyen fordul meg vajon boldogul-e hazánk lakosságának jelentékeny része s biztosítva lesz-e népünk betevő falatja. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület Évkönyvében nagyon kevés szó esik a csataldzsai véres harcokról, vagy Albánia határának kikerekitéséről. Ez a két dolog iehet ugyan emberi indulatoknak mozgatója, de arra nem alkalmas, hogy az ország lakosságának mindennapi kenyerét izesebbé tegye. A kenyér izének a javítását sokkal jobban elősegíti az, ha az O. M. G. E. erélyesen állást foglal amellett, hogy a gazdák ugyanolyan olcsón jussanak a motorbenzinhez, mint az iparosok. Jobb izü és táplálóbb lesz egész Magyarországon a kenyér, ha az 0. M. G. E. bizottságot szervez, amelynek feladata a kenyérmagvak nemesítése. Arról nem is beszélünk, hogy a mezőgazdasági szaktudásnak széles körben való terjesztése, amelyből az elmúlt években a mostoha viszonyok dacára is az 0. M. G. E. nagy mértékben kivette a részét, mennyire megjavítja a kenyér minőségét. Egyszóval az 0. M. G. E. — mint az előttünk fekvő Évkönyv mutatja — keveset törődik azokkal a kérdésekkel, amelyek mostanában a lelkeket izgatják, de annál jobban törődik minden olyan dologgal, amellyel máig sem rózsás helyzetben levő magyar mezőgazdaságot előbbre lehet vinni, vagy jobban mondva amivel a magyar gazdaközönség mostoha helyzetén javítani lehetne. Igen sokszor az 0. M. G. E.-nek sem sikerül minden. Olyan országban ahol a közvéleményt iparsze- rüleg hamisítják meg, végtelenül bajos még egységes gazdavéleményt is kialakítani. Pedig ez az első és el engedhetetlen feltétele annak, hogy a magyar gazdaközönség boldogulni tudjon s el tudjon jutni azokhoz a gazdasági reformokhoz, amelyekre nem csak igényt tart, da amelyekhez szent joga is van. Másfél évtized óta egyebet sem hallunk ebben az országban, mint hogy demokratizálni kell a magyar földbirtokpolitikát. Másfél évtized óta tényleg egyebet sem csinálunk, mint a birtokpolitikának arisztokratikus széleit koptatjuk, azonban sajnos azok, akiknek érdekében mindez történik, gazdasági egyesületekről, 0. M. G. E.-ről tudomást sem akarnak szerezni. Azt Írja az 0. M. G. E. Évkönyve: „A gazdasági egyesületek működésében általában sajnosán nélkülözzük a kisgazdaelemet, holott az egyesületek egész működésükkel jóformán kizárólag a kisgazdaosztály érdekeit szolgálják. A kisgazdák nehezen vonhatók be a vármegyei gazdasági egyesületek működése körébe, holott pedig a mind nagyobb inteligenciát követelő gazdálkodás mellet az egyesütetek vezetésére oktató, védő, tanácsadó tevékenységére mindjobban reá vannak utalva.“ Magunk részéről nagyon szeretnők, hogy ha ezt a szemrehányást meghallaná mindenki aki ebben az
