Szatmári Gazda, 1914. (6. évfolyam, 1-49. szám)
1914-06-20 / 25. szám
junius 20. SZATMÁRI GAZDA 5-ik oldal. Az országos gazdagyülés megbízza a Magyar Gazdaszövetséget, hogy úgy mint eddig, megőrizve párt- politikai semlegességét, kövessen el minden lehetőt a jövő parlament ily irányú többségének biztosítása érdekében s gondoskodjék sürgősen kerületenkint és községenkint olyan bizalmi-férfiakról, akik szervezni fogják a földmivelő választókat abból a célból, hogy csak olyan jelöltekre szavazzanak, akik a gazdaprog- rammot elfogadják. Meskó határozati javaslata felett megindult vita során felszólalt Bethlen István gróf, aki a nemzeti birtokpolitikáról beszélt. Teleki Arvéd gróf a szövetkezeti szervezkedésről, Simon Lajos a Tanítók Országos Szövetsége nevében a mezőgazdasági szakoktatást sürgette, Mezei Gyula tiltakozott a radikálisok birtokpolitikája ellen és a bérlő szövetkezetek alapításának szükségességéről beszélt. A népes gyűlés ezután egyhangúlag fogadta el a határozati javaslatokat s ezzel a napirendet letárgyalták. Elnök lelkes szavakkal berekesztette a nagygyűlést. Ezután ötezer gazda ült ebédhez, melyen nem hiányoztak a lelkes, hazafias toasztok sem. Cséplőgép munkások biztosítása. A kereskedelemügyi m. klr. miniszter a cséplő gépmunkások biztosítása tárgyában a következő rendeletet adta ki. Utalással hivatali elődömnek 1912. évi március hó 28-án 16878. VI—D. szám alatt a földmivelésügyi m. kir. minister úrral egyetértőleg kiadott rendeletére, valamint hivali elődömnek 1913. évi március hó 5-én 50361. szám alatt kiadott rendeletére a következőkről értesítem cimet. Az 1912. évi Vili. törvénycikk 5 §-a értelmében a gazdasági gép tulajdonosa bárminő gazdasági gépe mellett alkalmazott összes munkásokat, a vizsgázott gépész kivételével, aki minden esetben az 1907. évi XIX. törvénycikk szerint biztosítandó, az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegélypénztárnál köteles baleset esetére biztosítani, tekintet nélkül arra, hogy gépjével a saját gazdaságában, avagy mint vállalkozó másnak gazdaságában végeztet-e munkát, az 1313. évi XX törvénycikk 2. §-a pedig a szóban levő alkalmazottakat (ide értve a képesített, vizsgázott fűtőt is még ha közönségesen gépésznek nevezik is) az 1907. évi XIX törvénycikk hatálya alól úgy a betegség, mint a baleset esetére való biztosítás kötelezettsége szempontjából kiveszi. Figyelmeztetni kívánom Cimet, hogy a fentidézett törvények érintett rendelkezéseiből nem következtethető az, mintha a mások részére pénzért vagy természetben adandó ellenértékért cséplést vállaló egyének az 1884, évi XVII. törvénycikk hatálya alól ki lennének véve, a szóban levő egyének tehát iparosoknak tekintendők, akik munkakörüket csakis iparigazolvány váltása mellett gyakorolhatják. Harkányi. Különfélék. Viharok mindenfelé. Az ország legkülönbözőbb részeiből viharokról, felhőszakadásról, jégről érkeznek tudósítások; Budapesten oly mérvű felhőszakadás volt, hogy helyenként a csatorna beszakadt, a villamosközlekedés fennakadt, tegnapelőtt pedig Debrecenben pusztított hasonlóképpen, sőt egy villamos kocsiba be is csapott a villám, a kocsi megrongálódott, de az utasok sértetlenek maradtak. Vármegyénket tudomásunk szerint a csapásszerü jégeső még megkímélte, zivatarok, viharok azonban nap-nap mellett vannak, a napokban Péterffy Gusztáv sárközujlaki birtokán egy istállóba csapott be a villám melyben 400 drb juh volt, azonban csak négy esett áldozatul s a keletkezett tüzet a szerencsére jelen levő juhász eloltotta, megmentve ez által a gazdát az uj istálló elpusztulásától. Tekintettel az óriási hőségre a viharok minden valószínűség szerint nem egy hamar érnek véget. Az utolsó 48-as honvéd halt meg a napokban Nagybányán, hazánk ez északkeleti városában tehát nincs már egy élő tanú sem a magyar történelem e mesebeli korszakából. Nagybánya város közönsége intelligenciájára vall, hogy az utolsó hős halála alkalmából külön gyászjelentést adott ki, külsőleg is kifejezve azt a kegyeletet, melylyel e dicső férfiak emléke iránt is tartozik. Nagybánya gyászát mi — kik szent áhítattal és bámulattal nézzük a még köztünk járó hősöket — megtudjuk érteni, vajha megértené a kormány is, és nem járna el e hősök és özvegyeikkel szemben oly szükmarkuan, mint teszi s legalább utolsó óráikat gondnélkülivé tenné. Ezt tenni a kormány és az ország hazafias kötelessége. A kiadott gyászjelentés a következő: „Tudtam, hogy reám fogság és nyomorúság következik. De semmivel sem gondoltam, még az életem sem volt drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úrtól. Csel. 20, 23—24. Nagybánya város közönsége hazafias bánattal jelenti, hogy az utolsó nagybányai 1848—49-es közhonvéd Nagy Sándor folyó hó 16.-án, hajnalban 3 órakor, hosszas gyengélkedés után befejezte viszontagságos, küzdelmes életét 86 éves korában. A 4-ik tüzérszázadnál szolgált s végig harcolta 1849-et egész Világosig. Temetése junius 17-én, szerdán délután 4 órakor lesz református szertartás szerint. Adjuk meg a végső tisztességet a névtelen hősnek, ki
