Szatmári Gazda, 1913. (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-08 / 6. szám

3-ik oldal SZATMÁRI GAZDA február 8. háborúi s a jó isten tudja még micsodát, de so* basem gondolnak arra, hogy ha pl. tényleg az időjárás, mint az a múlt évben is esapásszerü ká­rokat okozott, saját önönmaguk mulasztásával ne t etézzék még a csapást, hanem előrelátással párosult szorgalmas munkával, minden kínál­kozó alkalmat megragadva, igyekezzenek a baj tovább terjedésének — amennyire ez emberileg lehetséges — elejét venni. A múlt év siralmas volt a gazdára, a föl­dek bevetetlenül hevernek, de ha nem igyekez­nek pótolni az elmulasztott vetést tavasziakkal pótolni, akkor az idén nem lesz aratás s a már most itt-ott jelentkező ínség általánossá lesz s a már is elviselhetetlen drágaság megélhetésün­ket teljesen lehetetlenné teszi. 'Mindezeket a szomorú körülményeket la­punkban még múlt év október havában a. való­ságnak teljesen megfelelően feltártuk, sőt egye­sületünk választmánya három Ízben is felterjesz­téssel fordult a földmivelésügyi minisztérium­hoz, kérve tavaszi’ vetőmagvaknak kedvezményes áron leendő beszerzését biztosítani. Gazdaközönségünk figyelme először szin­tén még múlt év október hó 15.-én lett felhiva, azóta minden héten körlevelek, lapok utján sür­gettük gazdáinkat: idejében jegyezzék le akár a hegyvidéki kirendeltség nagykárolyi képviselősé­génél, akár egyesületünknél vetőmagszükségle­tüket. , A minisztérium által kitűzött határidő a mi­dőn lejárt, vetőmagra szorult gazdáinknak alig 30 o/o-a jelentette be szükségletét s igy a kor­mány a már bejegyzett mennyiséget e szám­adatok ;a lapján biztosította. Mi történt azonban ezután. Gazdáink a je­lentkezési idő lejárta után két hónappal, sől mi több az egyesület titkári hivatalában még mai nap is számtalanon jelennek meg, kérve ve­tőmagot, késői jelentkezésük okául felhozva, hogy nem volt tudomásuk az egész akcióról ; egyetlenegy kisgazda akadt csak a több százra menő között, ki beismerte, hogy bizony kérem októberben és novemberben még a vetőmagra, a mely csak márciusban szükséges, nem is gon­doltunk, ki volt az dobolva, tudtunk is róla, de hát bizony mi voltunk a hibásak s nem je­lentkeztünk az elöljáróságnál annak idejében. S mi lett ennek a következménye, az, hogy a még f. hó 3-ig felvett jelentkezésekkel kért mag­vakat a minisztériumnak most pótlólag kell be­szereznie, ami, ismerve azt a hatalmas akciót, mely hazánk jelentékeny részein folyik, óriási késedelmezést okoz s az egésznek lebonyolítá­sát nagyon is megnehezíti. De ez még a kisebb baj, mert habár e ké- sedelmezésse! gazdáink azoknak, kik az ő érde­keiben fáradoznék, munkájukat megtízszerezték, de legalább magot kapnák, de mi vár azokra a kisgazdákra, kik téli álmukból akkor ébredtek I fel, mikor már a jelentkezés le lett zárva s to­vább el nem volt fogadható. Mert hiszen azt be kell látnia, hogy a jelentkezéseket ad infinitum felvenni nem lehet, mert hiszen ekkor beállana az az eset, hogy a magvak csak aratás után len­nének rendelkezésre bocsáthatók, már pedig iázo- kat a gazdákat, kik úgy, amúgy, de mégis tö­rődtek az üggyel, nem lehet sújtani a nem tö­rődöm, vagy spekulatív gondolkodásúak — saj­nos — elég nagy tömege miatt. Tudom előre, hogy a kiosztásnál nagy ri- billió lesz, átok és ezerszer átok fog elhangzani azok ajkairól, kik kimaradtak s újra és ismét másokban: az egyesületben, a hegyvidéki kiren­deltség vezetőjében, a minisztériumban fogják keresni az okot, de semmiesetre sem magukban; pedig itt is csak saját maguk a hibásak s nem más; bizony jó lenne már egyszer gazdáinknak törődni is saját ügyeikkel s előrelátással s nem dacos maradisággal intézni sorsukat. Milyen nagy előny háramlóit volna éppen a községekre abból, ha egyesületünk kebelében mint alapiló tagok tömörültek volna, meghatal­mazottjuk utján a választmányi üléseken köz­vetlenül értesülhettek volna az egész akció min­den fázisáról, viszont egyesületünk ugyanez utón. közvetlenül értesült volna a községek vi­szonyairól. Hazánk igen sok vármegyéjében ez igy van. az a csekély összeg pedig, a mit egy- | szersmindenkorra fizetni kell, nem Ily nagy Nagyban szállít Szamos-kavicsoí és homokot, tatai cementet, erdélyi gipszet, bráíkai rneszet Sürgönyeim: BYAT. Bibfalvy Albert központi irodája jánosházai asbest fedőpalát, karcagi agyagárut és miedenféle építkezési anyagot, Szatmár, Kazinczy- továbbá salgótarjáni, kőszenet, derzsidai (lignit) barnaszenet és a legkitűnőbb mű­utca 1. szám. trágyákat, valamint rézgálicot, stb. stb. Képviselő; Nagykároly és vidéke Számára: Blum Izidor, Nagykároly Tompa utca 17.

Next

/
Thumbnails
Contents