Szatmári Gazda, 1913. (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-30 / 40. szám
2-i'c oldal. hZA'i maki gazda szeptember 4. Országos nevű halott díszes ravatalánál állunk. A kiterjedt előkelő család tagjai mély gyászba borulva siratják a gróf Teleki nemzetség szeniorát, országos vezető férfiak eljöttek utolsó búcsúra, a mágnás családok képviselői sorakoznak fel „Isten veled“-et mondani, több mint félszáz kulturtestiilet kiküldöttei adják meg a végső tiszteletet nagynevű elnökük ravatalánál. A néma csend, a kandaláberek kísérteties fényétől megvilágított fekete drapériával bevont terem, a koszorúk özöne önkéntelenül jelzik a belépőnek: országos nevű halott fekszik ott a ravatalon. Id. Teleki Géza gróf v. b. t. t., volt belügyminiszter, egyesületünk elnöke alussza ott örök álmát. Arca nyugodt, tiszteletet parancsoló mint életében, a jóság sugárzik most is le róla, a halál romboló munkája nyomot nem hagyott rajta, nyugodtan halt meg, mintha halálával is azt akarná kifejezni: egész életemet becsülettel töltöttem be, nem féltem a haláltól, bátran állok legfelsőbb bíróm elé. * * * 1909. évi február hó 27.-én választotta meg egyesületünk egyhangúlag és általános leikedéssel elnökévé Teleki Géza grófot. Mi akik ismertük egyesületünk akkori ne- i héz viszonyait, kik tudtuk, hogy a hosszas el- [ nökválság s a szerencsétlen kimenetelű fogyasztási szövetkezet ügye által egyesületünk pres- tizse nagy mértékben veszélyeztetve lett, örömmel fogadtuk a választás eredményét, mert tudatában voltunk annak, hogy Teleki Géza gróf elnökünkben nemcsak hatalmas támaszt, de oly irányitót is nyerünk, ki mély tudása és gazdag tapasztalataival mindenkor megfogja mutatni nekünk azt az utat, melyen haladva, egyesületünk elfoglalhatja azt a helyet, amely megilleti. Fülünkbe cseng még szava a midőn az elnöki széket elfoglalta: „A bizalmat igyekezni fogok azzal megérdemelni, hogy minden igyekezetemet, amennyire korom és egészségem engedi, egész odaadással az egyesületnek fogom szentelni“, majd igy fejezte be elnöki székfoglalóját: „ismételten köszönöm, hogy ezen választással alkalmat adtak nekem arra, hogy bebizonyíthassam, hogy Szatmármegyé- nek, ha kell, nagyon szívesen teszek bármit.“ Mint fennebb is említém, az egyesület életében a több mint egy évig húzódó elnökválság kellemetlen következményei több irányban ütötték fel fejüket, a visszavonás, az egyesület tevékenységétől való tartózkodás, a közönyösség nyomult előtérbe; a csődbejutott fogyasztási szövetkezet rendezetlen ügyei, az önhibájukon kívül megkárosodott kisemberek jajkiáltásai egyesületünkről szomorú képet tártak a szemlélő elé. Mindez megszűnt elhunyt nagynevű elnökünk megválasztásával. A csüggedést a remény, a közönyösséget az egyesület ügyei iránti fokozottabb érdeklődés váltotta fel; az egyhangú választásban mindnyájan egy szebb jövő biztosítékát láttuk. Reményünkben nem csalatkoztunk. Az elnöki szék elfoglalása után befolyásának teljes latba vetésével megkezdette a csaknem két évig szakadatlanul tartó akciót vármegyénkben a szövetkezeti eszme megmentése és a károsodott kisgazda szövetkezeti tagok kártalanítása érdekében. Járt, fáradt, interveniált, ankettezet fáradhatatlanul, mig végre sikerült az időközben beállott kormányválság dacára — mely jelentékenyen befolyásolta az akció befejezését — ezt az ominózus szövetkezeti ügyet úgy megoldania, hogy a szövetkezeti óvadékos alkalmazottak teljesen, a kisgazda üzletrész tulajdonosok 50 százalék erejéig kártalanítva lettek. Határozottan Írhatom, hogy ha e szerfelett kényes ügy nem Teleki Géza gróf kezeiben van, soha ily közmegnyugvásra befejezve nem lett volna. Még a szövetkezeti ügy befejezést sem nyert újabb, hosszú időre emlékezetes s egyesületünk életére messze kiható akciót indított meg az elnökség. Küszöbön állott félszázados jubileumunk, melynek méltó megünneplése céljából egy nagyszabású mezőgazdasági és ipari kiállítás rendezése lett tervbe véve. Még alig lett a jubileumi kiállítás eszméje megpendítve, már is tapasztalni kellett, hogy egyesületünk anyagi viszonyai nem engedik oly méretűvé tenni, aminőnek a t az elnökség óhajtotta volna, gazdáink tekintélyes része húzódott ettől, sőt egyesek nyíltan ;s helytelenítették a jubileumi ünnepélyek ily n; gyobb mérvű kiterjesztését. Már már inpozáns jubileumi ünnepségeink tervéről le kellett mondanunk, a midőn az elnökség kimondotta, hogy a kiállítás rendezésétől el nem áll. Ezzel a jubiláris ünnepély sorsa el
