Szatmári Gazda, 1913. (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-09 / 32. szám

4-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA augusztus 9. Legcsekélyebb mennyiségben hazai talajainkban csaknem mindenütt a foszfor van jelen, tehát nálunk kétségtelenül a foszfortrágyázás bir legnagyobb jelentő­séggel s csak kivételes esetekben alkalmazzuk a másik két trágyafélét, nevezetesen a kálit és a nitrogént. Ká­litrágyára főleg a homok és tőzegtalajokon van szük­ség, amelyeken jelenleg is csak káli és foszfortrágyá­zással érünk el számottevő eredményt. Középkötött és kötött talajokon kálitrágyára még hosszú időn keresz­tül alig lesz szükség, a nitrogénhiányt pedig ezeken a talajokon istállótrágyával is pótolhatjuk, mert annyi is­tállótrágya, amennyit ezek a talajok szükségeinek, áll rendelkezésre; ha azonban mégsem volna elég istálló­trágya rendelkezésünkre, már a nitrogéntrágyázást is be kell vezetni, mert a talajban foglalt elegendő mennyi­ségű foszfortrágya csak akkor fejtheti ki teljes hatását, ha a talaj nitrogént is elegendő mennyiségben tartalmaz. Kötött talajokon tehát a szuperfoszfát alkalmazásának akkor van legnagyobb jelentősége, ha hatását esetleg chilisalétrommal kiegészítik; kálit csak abban az eset­ben kell adni, ha nagyon sok répát vagy burgonyát termesztünk, vagy ha istállötrágya hiányban szenved a talaj. Erről persze csak összehasonlító műtrágyázási kí­séretekkel győződhetünk meg. Ellenben homoktalajokon a káli és szuperfoszfáttrágyázásnak van jelentősége, amely mellett elegendő nitrogéntrágyázásról is gondos­kodnunk kell akár istálótrágya, vagy zöldtrágya, akár pedig ezek hiányában nitrogéntartartalmu műtrágyákkal. A foszforsavtartalmu műtrágyák hatása annál na­gyobb, minél egyenletesebben oszlódnak el a talajban miért is hibás eljárás pl. tavasziaknál a szuperfoszfátot közvetlenül vetés előtt kiszórni. Esős tavaszszal ez a hiba csekély lesz, vagy nem is mutatkozik, amint azonban a tavasz száraz, a mű­trágya nem tud érvényesülni, mert megmarad a felső rétegben, holott a táplálóanyagokat felszívó gyökerek zö­me a mélyebb rétegbe terjed szét, tehát a műtrágyával adott tápanyagok felett marad; nyilvánvaló tehát, hogy a műtrágya ilyen esetben ki nem fejtheti kellő hatását. A kát. holdanként adott műtrágya mennyisége is befolyással van a jövedelmezőségre. Keveset alkalmazni éppen olyan nagy hiba, mint túl sokat adni. A remélt hatás sokszor azért marad el, mert keveset adtunk, máskor meg azért, mert sokat és sokfélét adtunk. Ál­talánosan el van terjedve ugyan, hogy kát. holdanként 150—200 kg.-ot kell adni, mindamellett leghelyesebben az cselekszik, aki gazdaságában különféle mennyiségű szuperfoszfáttal végez kísérletet, mert minden talaj más magatartartást tanúsít az alkalmazott mennyiségekkel szemben. Általában annyit mégis mondhatunk, hogy minél kiéltebb, kizsaroltabb földbe alkalmazzuk elsőiz- ben a műtrágyát, annál bővebben mérhetjük a trágya mennyiségét s csak két-háromszor adott |műtrágyázás ismétlése után célszerű a mennyiséget apasztani: A talajban tulnagy mennyiségben foglalt nitrogén rontja a növények minőségét, miért is oda kell töreked­nünk, hogy a foszforsavból és káliból legyen nagyobb mennyiség a talajban. Némely mélyenfekvő fekete föl­dön a búza meg nem terem, eldől, rothad, ami annak a jele, hogy az illető talajban tulnagy mennyiségű nit­rogén van jelen; ha az ilyen talajt nagyobb 2—3 q.-nyi mennyiségű szuperfoszfáttal látjuk el, kitűnő búzatermő­vé változtatjuk azt. A műtrágyázás utóhatását sem szabad figyelmen kívül hagyni, mert ez a legtöbb esetben nagyon is szá­mottevő lesz s egymaga is megtéríti a műtrágyázás költ­ségeit. Gy. K. A vetések állása 1913. évi julius 31.-én. A földmivelésügyi minisztérium által e hóban meg­jelent termésbecslés az eddigiekkel szemben megnyug­tatóbb a melynek adataiból megállapítható, hogy az idei búzatermés 39 millió métermázsára becsülhető. A beér­kezett megbízható adatok alapján erre a mennyiségre biztosan számíthatunk, sőt nincs kétségünk az iránt hogy ez az eredmény még növekedni fog. Az 1912. év 47,000.000 métermázsa végleges eredménye és az idei búzatermés közötti nyolc milliós differencia könnyen érthetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a tavalyi 7.67 q átlag mellett 736.820 katasztrális holddal na­gyobb területen arattak búzát, mint ez évben. Ezidősze- rint 7.24 métermázsára becsüli a jelentés a holdankénti termésátlagot, melylyel szemben Udvarhely 4.87, Há­romszék 4.68, Ugocsa 4, Ung vármegye pedig csak 3.70 métermázsás leggyengébb termésátlaggal sze­repel. A rozs és kétszeres terméskilátása 12 millió 750.000 métermázsára tehető; ez az eredmény a rend­kívüli jelentés óta javulást mutat; de még mindig egy millióval kevesebb az 1912. év végleges eredményénél. Az árpát 16,116.000 métermázsára becsülik, ami egy millióval haladja meg a múlt évi termést. Holdan­ként 7.63 q az átlag. A zab-termés 14,185.800 métermázsára tehető, ami három millióval múlja felül a múlt évi termést. Ál­talában az árpa és különösen a zab pótolja a kalászo­sok közül azt a hiányt, amit búzában a tavalyhoz ké­pest vesztettünk, ezen kívül a tengeri hozamában re­mélhetünk kedvező időjárással olyan többletet, a mely a buzaveszteségért kárpótlásnak lesz tekinthető. Meg kell emlitenünk, hogy a most közzétett becslési adatok az árvizokozta károk beszámításával állíttattak össze. Jégeső volt az utóbbi hét nap alatt Szilágy, Alsó- Fehér, Háromszék, Fogaras, Kolozs, Maros-Torda, Nagy-

Next

/
Thumbnails
Contents