Szatmári Gazda, 1913. (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-21 / 25. szám
4-ik oldal. SZATMÁRI GAZDA junius 21. nagygyűlést néhány lelkes szó kíséretében a jelenvoltak viharos éljenzése között bezáita. A gyűlés után a gazdák Kassa város 15 vendéglőjében társas lakomára gyűltek össze. Szépen sikerült a Kassán rendezett borkiállítás és borkóstoló, melynek állándóan igen sok látogatója volt. A nap folyamán a király kabinetirodája a nagygyűlés alkalmából az őfelségéhez intézett hódoló táviratra a következő távirattal válaszolt: Nagyméltóságu Darányi Ignácz belső titkos tanácsos urnák, a Magyar Gazdaszövetség elnökének, Kassa. 0 császári és apostoli királyi felség a Magyar Gazdaszövetség kassai nagygyűlésének és az azon egybegyült gazdáknak nagyméltóságod által tolmácsolt hódolatát szives köszönettel legkegyelmesebben fogadni méltóztatott. Ő császári és apostoli királyi felsége kabinet- irodája. A nagygyűlésen részt vett gazdák egyik része a gyűlés után elutazott Kassáról, igen sokan résztvettek a tátrai kiránduláson, mig tekintélyes szám Tályára ment az állami mintapince megtekintésére. Lezajlott tehát a nagy nap s oly impozánsul aminő csak a magyar gazda higgadtságához, politikai érettségéhez méltó. Kassa méltán sorakozik Palics, Párád, Kecskemét, Szatmár, Siófok mellé. Riszdorfer Imre. Hogy fejleszthetjük a méhészetet.*) Hogy a méhtenyésztés a kínálkozó többi mellék- jövedelem mellett is mennyire kiváló, annak bebizonyításához nem szükséges kommentár, fájdalom, e fontos gazdasági ág elterjedése mégis lassú. A kormány évtizedek óta ismeri a méhtenyésztés figyelemre méltó előnyeit s a rendelkezésére álló eszközök segítségével, mindent elkövet annak fokozására. Ha a statisztika számadatait vizsgáljuk, 1881 év előtt még nem voltak állami szakembereink, kik a méh- tenyésztéssel foglalkozni akarókat szakszerű oktatásban részesítették volna. 1881 évben egy, mig az 1885-ik évben pedig hat állami méhészeti szaktanára volt hazánknak. Legújabban a kormány a nehezebb pénzügyi helyzet dacára, 1913. évi költségvetésébe az eddigieknél még nagyobb összegeket vett fel a méhtenyésztés fejlesztésének érdekében, s a szaktanárok számát 16-ra emelte fel. *) Cikkíróval bár teljesen nem értünk egyet, mégis szívesen adunk mindenesetre figyelemre méltó sorainak helyet. A községek gyenge erejét nem kell szétforgácsolni, összpontosítani kell egy erőteljes gazdakörben, annak keretében a méhészet még erőteljesebben fejteszthető. (Riszdorfer szerk.) Az ország 16 kerületbe osztott szakközegeken kívül fennáll a gödöllői állami méhészeti gazdaság, melynek célja a nagyobb méhállományok önálló vezetésére és kezelésére alkalmas méhészmunkások képzése. Úgy a kerületek, mint e gazdaság ügyeinek vezetését a földmivelésügyi ministerium magának tartja fenn s nap-nap után olyan változások és irányok érvényesülnek, melyek hivatva vannak Magyarország méhészetét világhírűvé emelni. Sok volna felsorolni mindazon intézményeket és jótéteményeket, amiben a méhtenyésztést kormányunk részesíti, s mindazt csak azért teszi, hogy nehéz megélhetésünkön segítségünkre lehessen, azt elviselhetőbbé tegye azáltal, hogy módot nyújt még annak is a méh- tenyésztéssel való foglalkozás megkezdhetésére, akinek semminemű anyagi ereje ehez nem volna. Megkönnyíti a vele való foglalkozást, mert szakembereket küld azokhoz, akiknek támogatásra és tanácsára szükségük van. Kár volna az elhintett magnak csirátlanul elpusztulnia. Már pedig nem csak sokszor, de legtöbb esetben igy van ez! A kerületek szakközegei 4—5 vármegyéjük területén 10 évenként fordulhatnak meg helyenként egyszer, s kiváló szaktudásuk minden igyekezetével sem felelhetnek meg kötelességüknek, bár igy is nagy missiót teljesítenek. Kedves tanitótársaim ! Régen megfogant gondolatnak adok kifejezést akkor, midőn a fönt vázolt nehézségek leküzdéséért tollat ragadok. Nem mulaszthatom el a kínálkozó alkalmat, hogy méhésztársaim és tanitótársaim figyelmét föl ne ébresszem. Ott ahol minden igyekezet mellett a szakközegek I utasításai, tanácsai a rendelkezésre álló idő hiányáhan I szétforgácsolódnának, vagy éppen elvesznének, következik a mi munkánk, s figyelmünk úgy a régebben méhészkedők, mint a kezdőkre ki kell, hogy terjedjen. Itt kezdődik a küzdelem, mely bizony sokszor csügge- désbe ejt, de előbb-utóbb győzedelmeskedni fog. Hogy vélem ezt elérni ? Alakítsuk meg a helyi méhész egyesületet, jobban mondva méhésztársaságot. Az oly községekben, hol 10—15 méhész van, ez könnyű dolog, mert aki már méhészkedéssel foglalkozik, az belátja annak hasznát, s szívesen fordítja szabad idejet a köri beszélgetésre. De nézzük a dolog nehezebb oldalát. Ma már igen kevés község van, hol 1—2 ember ne foglalkoznék méhészettel. Tegyük fel, hogy csak egy ember foglalkozik. Ne sajnáljon az ügy érdekében egy kis fáradságot, minek gyümölcsét előbb-utóbb, de bizonyosan élvezni fogja. Szabad idejében, mikor méheivel foglalkozik hívjon el magához érdeklődőket, magyarázzon nekik, mutassa meg — közvetlenül tenyésztése eredményét, annak hasznát stb. így azután csekély rábeszéléssel sikerülni fog, — bár egyenlőre csak 1—2 ember-
