Szatmári Gazda, 1912. (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-14 / 37. szám
4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA szeptember 14. lentkezik a vágy a szövetkezetek után. Egy e- rős gazdakör a község anyagi, sőt erkölcsi haladásának is - tapasztalat szerint - oly lendületet tud adni, mely bámulatos eredményeket szül. Arra kell tehát községeink vezetőinek törekedni, hogy legelőször is vessék meg az alapját a gazdakörnek s akkor a jóléti intézmények létesítése gyermekjáték. Ha az alakításnál legkisebb nehézségek merülnek fel, forduljanak bizalommal egyesületünk titkári hivatalához s az szives készséggel lebonyolítja az alakítás munkálatait. Rajta kell lennünk mindnyájunknak, hogy éppen ily nehéz viszonyok között gazdáinkat községenkint gazdakörökbe tömöritsük, mely által megvetjük a falu boldogulásának s igy hazánk boldogulásának is alapját, mert az ország jó vagy rossz sorsa a falu jólétén, egészséges és nemzeti irányú fejlődésén fordul meg. Cukorgyári nagygyűlés. Irta: Riszdorfer Imre. A Szatmár-Németi cukorgyár alkalmi egyesülése — mint azt már lapunk legutóbbi számában közöltük — f. hó 11.-éré nagygyűlést hívott egybe azért, hogy a répatermelésre vállalkozott gazdák nyilatkozzanak aziránt, vajon az 1913. évben nekifognak-e a próbatermeléshez oly erővel, hogy a minimális 400000 q cukorrépa ki lesz-e termelve, mely esetben a r.-t. a gyár építéséhez 1914-ben hozzáfog. Mielőtt az értekezlet lefolyását ismentetnénk, kötelességünk véleményünket ez ügyben, mely gazdaközönségünk érdekeit s Szatmár- vármegye gazdasági kultúrájának fejlődését legközvetlenebbül érinti, lapunk hasábjain, mely egyedül és kizárólag gazdaérdeket szolgál — nyíltan kifejezésre juttatni, annyival is inkább, mivel nem szeretnénk, hogy egy ily fontos kérdésben hallgatásunk folytán esetleg évek múlva mulasztással vádoltassunk. A cukorrépa termelésnek bevezetése vármegyénk területén úgyszólván létkérdés a gazdákra nézve. A nehéz köz- és mezőgazdasági viszonyok között a gazdának a sokat emlegetett intenzív gazdálkodásra kell mielőbb áttérnie, nem szabad az egyoldalú gazdálkodási reudszerrel — mely különösen az utóbbi évek határozottan rósz időjárási viszonyai mellett a gazda ekzisztenciáj át veszélyezteti— tovább kísérletezgetni, fel keli hagyni az ósdi rendszerrel, meg keli barátkozni az anyaföldnek modern művelésével s minden oly termelési ágat, melynek éghajlati és talajviszonyaink megfelelnek fel kell karolnunk s bevezetnünk. Ez tény, ezt megdönteni nem lehet. A kultúrnövények között a cukorrépa egyike azoknak, melyeknek tömegtermelése nemcsak leginkább kifizeti magát közvetlenül is, de közvetve határozottan áldásos gazdáinkra, hogy az állattenyésztésnél, a répa után következő terményeknél minő hasznot hajt, bővebben tárgyalnunk azt hisszük nem szükséges, annyit irtunk erről már mi is, hogy talán gazdáink közül egy sincs aki ezzel tisztában ne lenne, akinek pedig ez ellen még ma is aggályai vannak, annak hiába ir bárki is, mert ez egyszerűen nem akarja belátni e napnál világosabb igazságot. Éghajlati és talajviszonyaink vármegyénk jelentékenyrészénél nemcsak megfelelő, detaiajunk nagyrészben úgyszólván predestinálva van a répatermelésre s mi mégis fázunk annak meg- I kezdésétől, kibúvókat keresünk csak azért, hogy látszólag megnyugtassuk lelkiismeretünket a helyett, hogy évekkel ezelőtt neki fogtunk volna a termelésnek. Az értekezleten felszólalt gazdák mind elismerték a répa termelésnek előnyeit, sőt egyik, másik felszólaló, kiknek tapasztalataik vannak már e téren, élénk szavakkal ecsetelték annak jövedelmezőségét, szükségességét s mind hajlandónak nyilatkozott répát termelni, de csak az esetben, ha a termeléssel egyidejűleg a r.-t. is megkezdi a gyár építését; a próbatermelésbe bemenni azonban nem akarnak. Hát t. gazdaközönség ebben egészen nincs igazuk, hiszen az a próbatermelés talán egyedül a munkásviszonyok szempontjából kifogásolható, ha egyáltalán kifogás alá eshetik, de egyébb hátránya a gazdaközönségre nem lehet, sőt ezt sem tartom bekövetkezhetőnek, annyival is kevésbbé akkor, ha az értekezleten jelen volt gazdák, — kik mind egytől-egyig répát termelni hajlandók ha a gyár építése a jövő évben megkezdődik — neki fognak a jövő évben a répatermeléshez, mert hiszen ez esetben a próbaév 400000 q répája könnyen kitermelhető s akkor már a r. t. a gyár építéséhez kötelezve van hozzá fogni s ilyformán a munkásviszonyokra való hivatkozás maga magától esik el. A r. t. részéről a próbatermelésnek indokoltsága némi tekintetben meg van, mert tagadhatatlan, hogy vármegyénkben répatermeléssel csak néhány gazda foglalkozik s igy an-
