Szatmári Gazda, 1912. (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-30 / 13. szám

4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA március 30 Próbálkozott Stutzer többféle anyaggal, igy klór- I kálimmal, mangankarbonattal és vasoxiddaJ. És mind ezek között azt tapasztalta, hogy a vasoxid, amely- I lyet őrölt barna vasérc alakjában kevert az alkalmazott j mésznitrogénhez, a legjobban emelte a termést a kí­sérleti növényként szereplő búzánál, rozsnál és zabnál egyaránt. Tekintettel arra, hogy a barna vasérc a természetben bőven előforduló, olcsón beszerezhető a- nyag, a felfedezés gyakorlati értékkel bir; és min­denesetre örvendetes találmány, amely a levégőbéli nit­rogén trágya készítmények használhatóságát egy lé­péssel előbbre fogja vinni. * A német irodalomban ismertetnek most egy Mifé­lét, amely igen alkalmasnak látszik arra, hogy kirít- ! kult lóheréinket helyreállítsuk vele. És vajon kinek nin- csen mostanában kiritkult lóheréje, — csak gondoljunk j a tavalyi szárazságra, egérkárra stb. A jelzett büféié j az egy nyári perje, (Lolium annuum, var. W.) állító- ' lag az olasz perje rokona, amelyet először Hollandiában próbáltak kultiválni, úgy került onnan Németországba, ahonnan igen komoly forrásból, Remy bonni profes­sorial kapjuk igen sikeres kísérletek eredményeinek lé- irását. Az egynyári perje elvetése után 3 hóval teljes termést adott és pedig igen tekintélyes szénatermést, amely az olasz perje szénatermését körül-belül 35<>/o-al múlta felül. Ez tiszta vetés volt, de amint bevezetés képpen említettem, igen alkalmas a ritkás lóherés fe- lülvetésére, mert kora tavaszszal bevetve, a lóhere első kaszálásáig ez is kasza alá érik, ami más füfélére nem mondható el. Másodszor is kaszálásra alkalmas tö­meget ad akkorra, amikorra a lóherét másodszor vá­gatjuk. V Termelésére nézve a következők veendők figye­lembe: legjobban szereti a jóerőben levő vályogtalajt, de a jó homokot is. Vetését kora tavaszszal kell vé­geztetni, és pedig ha tisztán vetjük kát. holdanként 30—35 kg. mag szükséges, ha a kiritkult herésre te- j Követjük, úgy a here ritkasága lesz mérvadó; — hol­danként 16—20 kg. magot szórjunk. A vetés után bo- 1 ronálás, hengerezés adandó. Igen jövedelmező lehet a magtermelése is, amély egyszerűen eszközölhető és a mag elég jó áron kel és természetesen az árak javulására lehetünk elkészülve, ha az egy nyári perje termelése elterjed. Ezzel kapcsolatosan legyen szabad rámutatni ar­ra a körülményre, hogy nálunk a fümagvak terme­lése milyen elhanyagolt állapotban van. Ha külkereske­delmi statisztikánkat tanulmányozzuk, látjuk azt, hogy milyen súlyos összegek vándorolnak ki tőlünk Német­országba, Angliába stb., a füfélék vetőmagvainak árá­ban. Mindezek az összegek itthon maradhatnának, a magyar gazda jövedelmét és adozóképességét emelhet­nék, ha nem röstelnénk ezZe! a kissé pepecselő terme­lési ággal foglalkozni. Hogy azonban a fümagtermelés nem boszorkányság, bizonyítja a ménesbirtokok pél­dája és néhány gyérszámu gazda, aki próbálkozott vele. Nemcsak hogy a pénzünk nem menne külföldre, de természetesen a viszonyok közé jobban beillő magot is kapnánk a belföldi termelés esetén. Hiszen csak könnyen belátható, hogy ha valaki Szatmármegyében például rétet akar létesíteni, annak a rétnek a sikere biztosabb, ha szatmári magot tud használni, mintha Angliából származót kénytelen elvetni. Az egy nyári perje vetésével az idén úgy tisztavetésben, mint ritkás lóherére reászórva hazánkban is végeztetnek kísérletek és igy az év végével már jelenthetjük majd, hogy ná­lunk hogy vált be. Egyesületünk életéből. E hó 27.-én egyesületünk Szatmáron, a város­háza tanácstermében választmányi- és közgyűlést tar­tott. A gazdák főrészt a járatlan utak miatt csak kö­zepes számban jelentek meg. Jelen voltak: Böszörményi Emil dr. egyl. alelnök, Világossy Gáspár egyl. titkár, Bornemissza Endre, Chol- noky Imre, Domahidy István, Daróczy Endre, Galgóczy István, Madarassy Dezső, Madarassy Zoltán, cs. Mayer Károly, Nagy Géza, Papp József, (Szatmár-Cseke), Pet- hő György, Riszdorfer Imre, Szarka Andor, Szabó Jó­zsef, Spiegel Ferenc, Streicher Andor, Sz. Tréger Albert. Böszörményi Emil dr. ügyvezető alelnök a meg­jelenteket üdvözölve, d. e. 10 és i/2 órakor megnyitja a választmányi ülést. »A napirend tárgyalása előtt szomorú kötelességet kell teljesítenem. Bejelentem, hogy berencéi Kováts Jénő egyesületünk alapitó és évtizedek óta választmányi tag­ja a közel napokban váratlanul, hirtelen örök nyuga­lomra tért. Vele sirba szált ismét egy, azon kevesek so­rából, akik a köz javáért és érdiekéért a mai tülekedő korban is még igazán és önzetlenül lelkesedni tudnak, és nem csak lelkesednek, de akarnak és képesek is a közjóért munkálkodni. Nem volt megyénk és városunk egyetlen életnyilvánulása sem, amelyből az elhunyt te­vékenységével jelentős részt ki ne vett volna. Nemcsak közéletünk veszítette el oszlopos tagját, hanem városi és megyei társadalmunk is közkedvelt s tevékeny alakját gyászolja ő benne. A közgyászból egyesületünk is megköveteli a maga nagy részét. Mert nehezén pótolható a veszteség, a mely egyesületünket, néhai bei. Kováts Jenő halálával érte. Gyűléseinkről örökre hiányozni fog az ő megszo­kott alakja. Alig volt oly alkalom, melynél jelenlétét nélkülöztük.

Next

/
Thumbnails
Contents