Szatmári Gazda, 1912. (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-23 / 12. szám
KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY-EGYLET, AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési ára : Laptulajdonos: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egy évre............................. Fél évre............................. Negyed évre ........................ 6 korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület. Szatmár, Deák-tér 2. szám, 3 1-50 „ Lapvezérlő bizottság : hová úgy a lap szellemi, mint anyagi oldalát érintő közlemények, hirdetések és pénzek küldendők. :: Kéziratokat nem küldünk vissza. Böszörményi Emil dr. A Sajatmármegyei Gazdasági Egyesüld tagjai tagdijiiietmény ellenében díjmentesen kapják. Bartha Kálmán Domahidy István Cholnoky Imre PethŐ György. Interurbán-telefon 217. sz. I Hy’IW’llllMg'yTIIIllMHWBBMBMBMWBWa—EBM Berenczei Kováts Jenő 1 1849—1912. A midőn a természet ébredez, a föld kemény kérge helyet ad a mező virágainak, körülöttünk minden hirdeti az életet, a feltámadást, a gazda ismét megfogja az eke szarvát s a téli pihenő után népfentartó munkájához lát: akkor mi egy vérbeli gazda frissen hántolt sírja felett kesergünk. Minő ellentét. Egyfelől a feltámadás, másfelől az örök enyészet: a halál, mely kíméletlenül szedi áldozatait sajnos igen gyakran váratlanul azok között is, kiknek örökké kellene élni, — nem törődve azzal, hogy az elhunyt után hosszú időn keresztül betölthetetlen, tátongó ür marad közgazdasági és társadalmi életünkben. Ily váratlanul — nem is gondolva a közelgő csapásra — ragadta ki körünkből a sors kérlelhetetlen vaskeze berencei Kováts Jenőt, egyesületünk több mint 30 év óta agilis alapitó- és választmányi tagját. Tősgyökeres szatmármegyei gazda volt, ki tartalmas életét teljesen vármegyéjének szentelte, negyedszázadot meghaladó közigazgatási működése mellett gondosan kezelte ősi birtokát, s ennek dacára társadalmi életünkben oly tevékenységet fejtett ki mint kevesen. Szerette s haláláig hőn ragaszkodott egyesületünkhöz, üléseinkről csak nagyon indokolt esetekben maradt el, tanácskozásainkban tevékeny részt vett s tartalmas felszólalásaiban szívesen bocsátotta egyesületünk rendelkezésére tapasztalatai bőséges tárházát. Nagy passióval foglalkozott az állattenyésztés, különösen pedig a lótenyésztés ügyével. Mint állattenyésztési szakosztályunk és a vármegyei lótenyésztési bizottság elnöke hosszú működése alatt kiváló érdemeket szerzett vármegyénk lótenyésztésének fejlesztésénél. A Szatmármegyei Lóversenyegylet, melynek hosszú időn át elnöke, majd haláláig diszelnöke volt, főrészt az elhunytnak köszönheti létét s azt a nívót, melyet a vidéki egyletek között elfoglal. Mint minden vérbeli magyar ur szerette a szép lovat annyira, hogy a sors különös szeszélye folytán Ö is, mint két év előtt szeretett lelki, testi barátja négyes fogaton ment a halál útjára. Közhasznú tevékeny élete után ott fekszik már az ősi sírboltban, Homokon, hová gyászba borult családjának s kiterjedt előkelő rokonságának, barátainak s az egész vármegye közönségének őszinte, igaz, fájdalom teljes részvéte kisérte. Isten vele! Lapunk mai száma 12 oldal.
