Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-03-04 / 9. szám
SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal március 4. megfogy a virtuskodó, bicskázó legényeknek a gyujtogatóknak, utonállóknak, dologkerülőknek száma és felépül ismét a hitnek, a hazaszeretetnek és a családi boldogságnak már-inár romba dőlt oltára. Elpusztulnak a fővárosi és falusi pálinkamérő boltok, megnépteleendnek a kórházak és elmegyógyintézetek alkoholista osztályai, nem szólal meg a dob a hitelbe adott pálinka fejében, a gazda fekvősége és ingóságai fölött, maga a nép dobja sutba és veszi ki felebarátja kezéből az Amerika felé vezető vándorbotot és maga a nép állítja pellengére a részegeskedőt, a pálinkaivót, a falu rosszát és ez a szégyen nagyobb büntetés lesz számára, mint a börtön. Krenedits Ödön. A jubiíáris kiállítás ellenzői. A nagykárolyi lapok közül némelyik állást foglalt a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület jubileumi kiállításával szemben. Legújabban a „Szatmármegyei Közlöny“ február 26-iki száma „Árulás“ cim alatt tesz egy ízléstelen támadást, melynek vége ez, hogy „önérzetes nagykárolyi iparos nem vesz részt a szatmári kiállításon I“ Hogy t. olvasóink és az érdeklődők teljesen tájékozva legyenek a cikk hangja, a támadás modora iránt a cikket a maga egészében ide iktatjuk: „A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület jubiláns kiállítása — melyről már lapunkban megemlékeztünk, — folyó hó 22-én tartott választmányi ülésében hozott határozat szerint, folyó évi szeptember hó 24—október 2-a közötti időben lesz Szatmár-Témetiben, a Kossuth-kert- ben megtartva. A vidéki bizottságok szervezésére a fő- szolgabirákat és polgármestereket kéri fel az egyesület, igy remélve, hogy azok a legrövidebb idő alatt s a helyi visznyoknak legmegfelelőbben lesznek megalakíthatok. A nagybizottságot, melynek 600 tagja lesz, csak ezután fogja a végrehajtó bizottság összeállítani. A kiállítás sikere nem valami fényesnek ígérkezik és ezért az egylet vezetősége, amely e kiállítás hátán akar a politikai ugorkafára felkapaszkodni, valóságos házalást visz véghez. Folyó hó 21-én Nagykárolyba is eljöttek és nehány iparost a Polgári Olvasókörbe értekezletre csődi- tettek össze. A kiállítási apostolok frázisainak hatása alatt 10-en bejelentették, hogy a kiállításon részt vesznek. Hisszük azonban, hogy csak a bejelentésnél maradnak. A székhelykérdés szempontjából valóságos árulás volna, ha nagykárolyi iparos részt venne a szatmári kiállításon, amit megtenni egyébként sem érdeke. Mert milyen eredménynyel járhat nagykárolyi iparos részére a szatmári kiállításon való részvétel ? Egy csomó költségbe kerülne és legjobb esetben egy papiros elismervényt, vagy egy értéktelen bronz érmet kapna érte. A nagykárolyi iparosok széles'^körben ismert tudása révén akarnak a szatmáriak dicsőséget szerezni. önérzetes nagykárolyi iparos nem vesz részt a szatmári kiállításon /“ Kénytelenek vagyunk a már többször elhangzott támadások ellenében az igazság érdekéből ezekre válaszolni. A kiállítást nem Szatmárvármegye, hanem a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület rendezi 50 éves fent- állása alkalmából. Nagyon természetes tehát; — és ez másként el sem képzelhető, hogy e kiállítás csakis az Egyesület székhelyén rendezendő, mely Szatmárnémetiben van és volt az egylet fennállása óta mindig. E városban van az egyesület állandó szervezete, a titkári hivatal, melynek a kiállítás körül állandó és folytonos munkásságára, felügyeletére és rendezésére okvetlen szükség van, már csak e szempontból sem lehetett tehát más városra gondolni, amikor a kiállítás helye megválasztatott. A megyei székhely kérdés ez ügyletbe való bekeverése csakis hajánál fogva előrángatott kötekedés, melyet komoly érvü számításba venni nem lehet. Az tehát, hogy a kiállítás Szatmáron tartatik, egy városnak sem érintheti az érzékenységét mint ahogy ez ellen a hivatalos „Nagykároly“ sem tett kifogást. A cikk hangja a gyűlölet. Ámde a lap Szatmár elleni lángoló gyűlöletét helytelenül alkalmazza a kiállítás kérdésében. Mert a kiállítást nem Szatmár városa rendezi, hanem egy szatmármegyei közhasznú egyesület és igy nincs értelme hogy a város iránti gyűlöletét bárki is a Szatmármegyei Gazdasági Egyesületre ontsa rá, amely gyermekhez méltó kirohanás a kiállítás sikerét nem érintheti. A politikai célzás is legalább is ízléstelen. Mert az egyesület vezetősége és tagjai féltve kerülnek kezdettől fogva minden politikai tendenciát. És hogy ez sikerült, mutatja éppen az, hogy az egyesület 50 év óta fentáll és virágzik és anyagi erejét tulhaladólag tesz eleget a működéséhez fűzött várakozásoknak. A cikkben lekicsinylés és megrovásként alkalmazott „házalás“ fogalma sem vethető a vezetőség szemére. Részben azért, mert a már is — a kezdet kezdetén, — nagyon szép sikerűnek ígérkező kiállítás erre nem szorult rá. Főleg pedig azért, mert abból az udvariassági tényből, hogy a kiállítás vezetősége az egylet két alelnökével és titkárával személyesen ment Nagykárolyba meghívni a nagykárolyi iparosokat a kiállításon való részvételre, e tényt esak a maró gyűlölet és a visszavonást szolgáló rosszakarat képes kifogás alá venni, mert ez a látogatás ellenkezőleg a nagykárolyi iparosoknak az egyesület részéről való megtiszteltetés
