Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-02-18 / 7. szám
4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA február 18. vármegyénkben működését, e rövid idő alatt oly ered- ; ményeket képes felmutatni, mely csak nemes ambícióval párosult szaktudás és szorgalommal érhető el. A felügyelőség, mint ilyen gazda körökben köztudatba ment s a mai nehéz viszonyok között oly szerv, amelytől a szorgalmas, igyekvő gazda nemcsak várhatja, de meg is kapja az annyira szükssges erkölcsi és anyagi támogatást. Miképen emelhetjük és biztosíthatjuk gazdaságunk jövedelmét. A minden oldalról jövő drágaságok, amelyek elsősorban a mezőgazdálkodásnál foglalkozókat érintik, ! régi módi gazdálkodásunkat ugyannyira megnehezítik, hogy lehetetlenség a gazdálkodásba befektetett tőkét ! megtartani s örvendezni kell a gazdának, ha abban a ; szerencsés helyzetben van, hogy vagyonát sértetlenül i megtarthatja. Mindezen drágaság, továbbá a nyugati államok j gazdaságainak előrehaladt fejlődése arra késztetik a gazdálkodót, hogy eddigi gazdálkodási rendszerén — »mely igaz, hogy kényelmes, de nem jövedelmező — j változtasson, és haladjon az élelmesebb külföldi után i s oly növényeket honosítson meg gazdaságában, me- j lyek termelésével a sok munkát és ezzel járó sok költséget úgy a bemunkálásnál, mint az elszállításnál redukálhassa, terményeit olyan módon értékesíthesse, hogy gazdasági jövedelme emelkedhessék. így gondolkozva s engedve a maradiságból ma már országunkban nagyon sok gazdaság van, amely virágzásnak, boldogulásnak indult s ha ambícióval tovább folytatják, gyarapodni is fognak. Ezeknek előre bocsátásával rátérek arra, melyek azon növények, amelyek meghonosításával, illetve termelésével jövedelmünket fokozhatjuk és biztosíthatjuk. Emelhetjük és biztosíthatjuk jövedelmünket a gazdasági, konyhakerti és kultur növények magtermelésével, melyek nálunk kitűnő minőségben állíthatók elő. Hogy mily nagyarányú ezen cikkek iránt a kereslet, azt igen jól tudjuk és érezzük édes mindnyájan, de legjobban igazolni tudja a Magyar Magtenyésztési Részvénytársaság, mely megalakult 1908-ban, és kezdte 200 holdon és ma már 8000 holdon termel és kitűnő áron értékesíti termékeit. A társaság kizárólag a magyar gazdaközönségből áll s ennek köszönhetjük, hogy gazdatársaink jól felfogott érdekükben e termelési ágat mindinkább jobban karolják fel. Ajánlom haladjunk mi is utánuk a saját érdekünkben. A statisztika számai bizonyítják, hogy hazánkban szükséges gazdasági, de különösen kerti és kultur- magvak a legnagyobb részben a külföldről jönnek be, bár nálunk azok kitűnő minőségben megtermelhetők iennének. Ezen körülménynél fogva vétkezünk magunk és országunk ellen, ha nem iparkodunk karöltve ennek elejét venni. Ezen uj termelési ág mit fog jövedelmezni egy vagy más gazdaságban, azt pontosan senki sem tudhatja kiszámítani, mert az eredmény itt is jórészt » gazda szorgalmától függ, hogy azonban mégis némi tájékozással szolgálhassak, tárgyalás alá veszem a magtermeléssel járó előnyöket és terheket, összehasonlítva más, jelenleg gazdasági üzemben lévő kereskedelmi növényekkel. Ezek alatt leginkább a dohányt, cukorrépát, cikóriát, cirkot, kendert értem. Legelőször is a magtermelés nem terheli a gazdaságot semmiféle üzemtőkével, sem pedig uj építkezéssel, vagy gépberendezéssel. Magtermő-növények tehát minden további berendezkedés nélkül termelhetők. Másodsorban pedig a magvak úgy súlyra, mint köbtartalomra nézve igen kis határok között mozognak s igy betakarításnál, raktározásnál, a vasútra való szállítás alkalmával különösen rossz utak mellett — amiből bizony sajnos nekünk bőven kijut — nagy előnyt biztosítanak a cukorrépa, cikória, kender, dohány stb. felett. Harmadszor a gazdaság szellemi vezetése és berendezésében változások nem igényeltetnek, mert a magvak kitermelését mindenki könnyen megtanulhatja, másrészt azok mivelése a közhasználatban lévő gazdasági géppekkel és eszközökkel könnyen keresztül vihető. Negyedszer megemlítendő, hogy a magtermelésnél nem áll be a munkaerő túlterhelése, mert úgy a vetési, kapálási, mint a cséplési idő nem esik össze a többi munka idejével, s igy a munkaerő belterjesebb kihasználását is előmozdítja. Végre komoly megfigyelésre méltó azon körülmény, hogy a répa, kender, cirok, kukorica a földből igen sok táperőt von el és ezáltal a földbirtok tőke erejét is megtámadhatja, mig magtermelés céljából elősorolt növények sokkal kevesebbet vonnak el a föld termő erejéből és igy — a pillangós növények iégenygyüjtő tulajdonságát számításba sem véve — jobb trágya erőben hagyják vissza a földet, mint az előbbiek. Felesleges talán rámutatnom, hogy még egy hold cukorrépa 150 q termést ád, annak 20 százaléka mint cukor és más anyag vissza soha sem térül, addig például a takarmányrépa mag az ő 8—10 mázsa termésével mily kevés tápanyagot von el, és emellett sokkal értékesebb kereskedelmi cikket képez. A magtermelési növények a földbirtok okszerű kihasználásánál is nagyszerepet játszanak, mert épugy a könnyű meleg, e mellett nem nagyon tápdus talajok melyeken más gazdasági növények kevésbé diszlenek, némely magfajnak igen alkalmasak.
