Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-11-18 / 46. szám
4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA n»vember 1$ vagy felekezeti iránya van — jeles munkájában így j ír: «A mi tulajdonképen a kapitaíisztikus áramlat véd- ! töltéséül vagy talán még visszaszorítására szolgált.. . az a védelem, melyben a parasztság a gyors elterjedésnek örvendő szövetkezeti mozgalom által részesült. Elsősorban a hitelszövetkezetek, de azután a termelési és eladási szövetkezetek által. Ezek az intézmények eredménynyel egy célt szolgálnak. Kiragadni j a parasztságot az uzsora karjaiból. Most már azon az utón is vannak a szövetkezetek, hogy a kis- és paraszt osztályt egy uj gazdásági szervezetbe bele olvasszák«. .. Teliát a pártatlan igazságos kritika belátja, be kell látnia, hogy a szövetkezetek nem valami szeparált, a nemzet egységes gondolatától és megtestesítéséi tői külön álló, valami agrár-intézmények. Hanem épen a nemzetet egyesitő, egybeolvasztó, a nemzet számára éltető szervezetek. A szövetkezetek egyetlen társadalmi osztály érdekeit sem isértik, jogait, munkáját nem akarják megszerezni, elvenni más osztálytól, csak saját jogaikat védik és mint jogállamnak polgárai, megtestesíteni a- karják, tartalommá akarják, tenni azt a mai untálan hangoztatott demokratikus elvet, bogy annál erősebb és hatalmasabb a jog, mentői többen osztozkodnak benne. A szociális élet követeli épen, a szociális nemzeti társadalom megteremtésének föltétele, hogy ebben a nagy, ebben a nemzeti munkában ily tiszta, reális és erkölcsi alapon nyugvó szervezetet segítsen maga a kormány is. Segítse a társadalom is. Magasabb nemzett eszmékből, látható, kézzel fogható eredményekkel! is. Mert ez a segedélem a nemzetnek segedelme. Mikor mi a városok és falvak érdekeiről, haladásáról, fejlődéséről, nyújtandó orvoslásáról, gyógyításairól gondoskodunk, írunk, beszélünk, bizony tisztára nemzeti életünk jövőjéről van szó és nem egy vagy más kivánságos osztályról. Nem jósló székre ülünk. De a múlt és jelen szálaiból a jövendő szálait igyekszünk biztosítani. Hisz a nemzet kormányzása a társadalom józan felfogása, ítélete annyit tesz, mint előreláítni. A prevenció, a megelőzés nem csak az orvosi tudomány egyetlen és leghatalmasabb találmánya, de a társadalmi tudománytannak is. Hát ezen állásponton lévén állításuk csak még rövidesen a következőket: Az éghajlat, a földrajzi fekvés, a termőföld nagysága, a természeti szépségek és változatosságok — legtöbbször hatással vannak egy-egy ország népére, életfelfogására, fejlődésének irányára. E hatások jelenségei megállapíthatók Angliában, Olaszországban épen úgy, mint a franciák vagy más népek országában. A »ni földünkre a já Isten két kézzei szórta áldásait. Azért nálunk a természet szépségei a hegyes vidékeken, a'tavak mentén; az Alföld rengő aranykalászai, a sok föld... inkább kényelmes életre, a do- logtaianságra, sőt urhatnámságra diszponálta lakóit. A faj sajátságos természete is a könnyedségre, könnyelműségre teszi hajlamossá a testet és lelket. Mi megelégszünk a termelés hozamánál a régi mennyiséggel. Határainkon túl nem látunk, hogy mit produkál kicsike kis területén más ország lakója, a sziklák közt, a termékeden földeken élő külföldi nép. Minket nem ébreszt gondolkodásra a hozzánk siető bolgár termelőknek érzéke, szorgalma, kitartása, csodás produkciója az okos, a fokozódó több termeléssel. Haladunk a régi csapáson. Mi nem akarunk többet és mégis a földét okoljuk amelynek energiáját nem fokozzuk, hanem inkább hátráltatjuk. Mi nem akaiunk hinni a belterjes gazdálkodás lehetőségében sem. Nemhogy áldások forrásává tennök. Még nevelési irányunk is az élet felfogásában, a hivatás megválasztásában a gyermekek gondnélküli, kényelmes élete, hivatal biztosítása felé szárnyal, sőt tör. Magyarországon Franciaországot utánozzák a nevelésben az életpályák megválasztását illetőleg. Németországból sok-sok kulturanyagot átlapátolnak hozzánk, fájdalom olyanokat Is, a melyeknek veszedelmeivel más, kiforrottabb népek régen tisztában vannak^ Szeretjük az angol népet is emlegetni. De sem a né- net, sem az angoltól nem akarjuk megtanulni, átfvenni azt a praktikus nevelési rendszert, a mely a gyermeket az élet harcára és praktikus felfogására edzi és vértezi fel. Nekünk nincs érzékünk a produktiv pályák iránt A mi nevelési ideáljaink a jogász-fiu. Ha ezek a jogászok aztán egymás sarkát tapossák is és egymás szájától csavarják is el a mindennapi kenyeret. Nálunk a női ideál nem a magyar nő gyermekeinek önfeláldozó, önmagara nézve személytelen, de csudás értelmi és érzelmi világot teremt^ anya, hanem a fel- j söbb, az über-leány, a mindenütt megjelenő, csak e- | gyedül otthonát nem szerető divathölgy. Nem csak a városi élet jellensége ez. A falun is burjánozik. A kis városokban is találkozunk vele. Aj legegyszerűbb ember, á ki a maga körében elégedett ' boldog lehetne: belekerül a nagyzás forradalmába, j Gyermekét akkor látja boldognak, ha »úrrá« nevelhetik leányát ha kisasszonyként láthatja. ' Mindezek a jelenségek kedveznek a kapitalizmusnak, mely ma már Magyarországot dominálja, mindezek a tünetek egyesek gazdagságát teremtheíttk meg, de milliók elpusztulásának, tönkrejutásának okai.\ A munkásnépet is egyrészt a jelzett diszpozíció, a könnyelműség, az urhatnámság ejtette meg, másrészt az alkohol, a vendéglők, a korcsmák öldösiki
