Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-10-28 / 43. szám
©ktöber 28. SZATMÁRI GAZDA 3-ík oldal Tagadhatatlanul sok jót és szépet hozott létre a kapitalizmus. Bámulatos haladást a mezőgazdaság, ipar és kereskedelemben, óiiási lökést adott a forgalomnak. Megteremtette a technika hatalmas eszközeit: a világítást, erőátvitelt. Az egészségügynek, művészetnek, sőt a tudománynak elöhaladását is neki köszönhetjük. Egyszóval mindazokat a vívmányokat, melyek a XX. századot kulturjavakban, gazdaságban, kényelemben, fényűzésben, minden élvezetben oly gyorsan és hatalmasan előbbre vitték. Valóban elmondhatjuk róla, hogy legyőzött minden akadályt térben és időben. De e győzelemmel egyszersmint szülő anyja lett azon sok bajnak és jelenségnek, melyek nyomása alatt a civilizált ember ma már kétségbeesve nyög. E lázas haladássjil, a természeten tett ugrásokkal okozta — többek közt — azon jelenséget, melynek kutatása lesz jelen feladatom: a város és falu problémáját. A világrendszerben, a történetben, a szerves éssker vétlen lények állapotában körforgást veszünk észre. U- gyanazok a jelenségek, intézmények, ha már más alakban is, de mindig visszatérnek. A természetesség' felé törekednek. Jelenleg is azt észleljük, hogy az emberek a régi, eltörölt, az emberi társadalom természetéhez fogyott intézmények hiányát érzik, azok után kezdenek sóvárogni. Ne méltóztassanak bennem a régi idők lantosát laudator temporis acti látni. Ne gondolják, mintha én a régi eltűnt dolgokat szeretném visszavarázsolni; —- oly naiv már nem vagyok, hogy ennek lehetőségében higyjék és reménykedjem. Félreértések elkerülése végett azonban hangsúlyozom, hogy én is, mint előttem sokan mások, csak módot keresünk: hogyan lehetne a hiányokat pótolni, a kétségtelenül közös és beteges jelenségeket meggyógyítani vagy eltüntetni? 11. Az ember szociális lény. Már a földön való első megjelenésekor családja s törzse összes tagjaival mindjárt közös életre, közös vadászatra szövetkezik. Később, mikor fejlettségével a szükségletek is növekedtek, kedvező helyeken, halakban bő folyamok és vaddal telt erdők mentén kunyhókat építenek. A városok szegény kjezdetei. Jelentőségük azonban igen nagy .Gyors fejlődésben forrásai lesznek, úgy, hogy nemsokára Egyp- temban, de Görögországban s Itáliában is már városokat találunk, melyek jelentékeny szerepet játszanak. Meg indul a tengerparti helyeken a hajózás, vele a cserekereskedés. Ebből fejlődik ki a kereskedelmi forgalom. A cserekereskedést pedig a pénzgazdálkodás váltja fel. A városoknak túlsúlya s a vidéknek pangása a bölcsészeket és gondolkodó elméket már ezen rég elmúlt korszakokban is nyugíalanitotta. Aristotjölestől Ro- usseauig különböző változatokban találjuk azt a felfogást, hogy az emberi faj a városokban elkorcsosodik. ! Folyton Te! kell azt frissíteni tehát, hogy a város népe j meg ne semmisüljön. Távol áll tőlem, hogy a városok jelentőségét félre ismerjem. A városok a műveltség, a tudomány, a kultúra gócpontjai, fökép ők adtak lökést a nagy gazdaságnak, kényelmet és finomabb műveltséget teremtetlek. Nekik köszönhetők a legfontosabb és leghasznosabb találmányok. A városoknak visszafejlődésével a csak földműveléssé! foglalkozó népeségnek ismét a barbárságba és szegénységbe kellene visí«aes#iie. De nagy baj, hogy falu és város közt nálunk nincs sem érzelmi, sem értelmi kapocs. Az ország intelligenciája (város) és az ország népe (falu) nem érez, nem gondolkodik együtt. Mintha idegenek volnánk egymásra nézve. Ha egy-egy nagy nemzeti kérdés olykor-olykor közös érzésben, közös céira nem hevitne s közelebb njem hozna bennünket, talán el is felednők egymást. Csak kirándulási hely a falu. Legfeljebb egy pár föld- birtokos munkatelepe, a hova a mezei munkák idejére érkezik, de menekül vissza a városba, mihelyt betakarította a termést. Falura jutni sors átka. Kényszerűség, szám űzetek! Még akkor is, ha az intelligens ember vérbeli falusi volt egykor. A ki oda telepszik: a doktor, a fiskális, a nótárius, biró, pap, tanító mind csak a pénzét igyekszik elszedni a népnek. Ez a nép pedig ma már többnyire garasát összes szükfeíégleteiért a városba küldi. Falusi papnak, orvosnak, tanítónak, ügyvédnek lenni és maradni nem ambíció tárgya. Inkább eltemetkezés- nék tekintik. A ki csak teheti a városba törtet. A városok közgazdásági jelenrtősége akkor kezdett növekedni, mikor a természetben való gazdálkodást, a cserekereskedelemet a pénzgazdaság váltotta fel. A pénzintézetek keletkezésével, fejlődésével, izmosodásával ezen gépezet bámulatos szervezésiével, összh hangzatos működésével kezdődik az az óriási haladás, mely ma már a czivilizált világot átjárta, a régi gazdasági alapokat fenekestül felforgatta. De ezen bámulatos roíramos haladás okozta azon megdöbbentő jelenséget, hogy a falvakat elhanyagolták, magukra hagyták. Az általános tömeg, a városi sajtó nagy része hibásan ítéli meg a város és falu viszonyát. Felfogása teljesen egyoldalú e kérdésben. Elválaszthatónak gondolják a falu és város érdekeit s valójában el is választják sorsának, fejlődésiének, szocziális életének szálait egymástól. Külön városi és külön falusi kérdésit' gondolnak. Az agrárius és a merkantilista egymást nem ismerve és nem méltányolva, ellentéteket keres egymásban, a hol pedig azok nincsenek, vagy a hol azoknak az ellentéteknek egyszerűen nem kellene lenniük. Pedig ezen viszony félre ismerése hibás, sőt eltévesztett és talán megtéveszthető harcokat vált ki. A város és falu érdekei szoros bensfŐ Viszonyban vannak egymással. A nemzet ugyanis élő szerv. Egydé-i
