Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-10-21 / 42. szám
4-ik oida‘ SZATMÁR GAZDA ©ki61)er 2! re évente 2000 hold Munkát tud biztosítani (mivel a gép 2000 holdat évente képes kiszántani) az esetben a gőzéke termésfokozó hatása következtében három év alatt a tenméstöbiet értékét számítva, a gőzeke vételárát kikereshette, és azután évente szaporítja jövedelmét annyival mint amennyi egy gőzeke készlet vételi ára. Jalsoviczkg János, Szatmári gazdanapok. Folytatás. Bernéth István felolvassa a következő határozati javaslatot: »A Magyar Gazdaszövetség szatmári nagygyűlése csatlakozva a szövetség által elfoglalt, legutóbb Lúgoson nyilvánított álláspontjához, tiltakozik a tengerentúli hus- behozatal, a keleti államok huskontingensének felemelése és az ezen államokból való' élöállatbehozatal ellen. A hivatalos helyről többször elhangzott, a föidmi- velésügyi miniszter által legutóbb határozott formában tett ígéretre hivatkozva, a nagygyűlés erkölcsi és jogi lehetetlenségnek tartja azt, hogy az agrár vámvédelem, egyes idegen csoportok nyomásának engedve, gyengit- tessék és hogy ezáltal a kiegyézben részünkre kivívott előnyök kockára tétessenek. A miniszterelnök urnák a husiparosok előtt tett kijelentéseivel szemben ragaszkodik agyülés ahoz a felfogáshoz, hogy a magyar állattenyésztés védelme és fejlesztése nemzeti érdek, amit az Ausztriában támadt izgatásokkal szemben megóvni és fenntartani nemzeti kötelesség. Ennélfogva a keleti államok huskontingensének kicserélése, élőállatok behozatala és a tengerentúli hús behozatala ellen a gyűlés tiltakozik. Ha pedig kormányunk, Ausztriának engedve, a mai szerb kontingensen felül Szerbiából vámkedvezménynyel, törvényhozási felhatalmazás nélkül engedne be újabb mennyiségeket, azt az alkotmány nyílt és súlyos megsértésének tekinti.« Darányi Ignác elnök: gróf Dessewffy Aurél ő excel- lenciája kivan szólani. Gróf Dessewffy Aurél: Tisztelt NagygyűlésI (Halljuk, halljuk!) Engedjék meg, hogy néhány szóval én is hozzászóljak ezen beadott határozati javaslathoz. Mint méltóztatnak tudni, a kongresszusoknak és nagygyűléseknek már egész sorozata mindig abból a szempontból indult ki, hogy a mái közgazdasági viszonyok közt 1917-ig a vámszerződéseknél a kölcsönös védelem kell, hogy irányadó legyen, tudniillik, hogy ne csak az ipari, fianem egyúttal a mezőgazdasági cikkek védelme is ér-* yényesüljön. Szerintem tulajdonképpen ez az egyetlen argumentum, és ez az egyetlen alap, amely a vámközösség mellett fenntartható, hogy t. |. úgy az ipari, mint a mezőgazdasági termelés bizonyos védelemben részesítve, prosperálhasson. (Úgy van, úgy van I) Tény, hogy nemcsak Ausztriában, hanem közép Európa egy nagy részében is a lakás, az élelmiszer drága. így Magyaroiszágon is, ahol különösen a fix fizetésű j .állásokban iévők érzik ezt nagyon élénken. Azonban azt ! látjuk, hogy a helyzet javítására irányuló ági tátió igen I ügyesen éppen azt akarja, hogy a mi károsodásunkkal ! enyhitessék a drágaság. Nem tapasztalok semmiféle olyan | intézkedést a helyzet javítására, sem a kormányok, sem a városok részéről, amelyek valóban hivatva volnának a helyzeten változtatni; részint a fogyasztási adók és városi illetékek leszállításával, községi és városi kenyérgyárak, vagy húsfogyasztás! árudák felállításával, ösz- sz etett kézzel nézzük ezt a helyzetet, fizessék meg a magyarok, hogy hoznak be tengeren túli húst vagy a balkánt nyissák meg recompensatió nélkül. Aggodalommal nézek a jövőbe, mert félek attól, a vámkereskedelmi irányzattól, amely kezdi megtámadni a szerződéseket és konventikulumokat. Ez aggodalom kell hogy minden alkotm,ányos érzületű embert eltölt- sön, mert amig vannak megállapított szerződések, mig azok életben vaunak, tartassanak is be! Én tehát melegen üdvözlöm ezen határÉozati javaslatot, a magam részéről teljes mértékben hozzájárulok és örömömnek adok kifejezést, hogy ezen határozat iiy impozáns nagy gyűlésen hozatik meg. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Nem akarok most polémiába bocsátkozni, hogy mi történjék a jövőben, de tény, hogy a vámközösség fenn tartása mindig nehezebbé válnék, ha oly lépések vagy intézkedések történnének, amelyek megingatnák bennük a hitet, hogy a szerződések szentsége és a meg- áílapütbtt factum konventikulumok nem tartatnak be.. (Hosszas éljenzés és tapis)) Darányi Ignác elnök: Fel van írva Falussy Árpád ur, a Száittmá;megyei Gazdasági Egyesület aleínöké. Dr. Falussy Árpád: Mélyen tisztelt közgyűlés! (Halljuk, halljuk!) Méifjóztassék megengedni, hogy eh ez a határozati javaslathoz röviden magam is hozzá szóljak, kijejlenpvén, hogy azt teljes szívvel és lélekkel magamévá teszem és elfogadom. (Élénk helyeslés.) Tagadhatatlan tény, hogy Magyarország gazdatárs- da’lmát a legutóbbi napokban az argentiniai husbeho- zaíal kérdése foglalkoztatja; azért, mert ebben a kérdésben aggodalommal látja Magyarország gazdakőzön- sége, hogy amikor nekünk tételes törvényünk biztosítja az egészségügyi egyezményt, amelynek megalkotása Darányi Ignác ön agy méj tőség á n ak érdeme (zajos éljenzés); akkor tételes törvényeinkkel sincs biztosítva a mi gazdasági érdekeink védelme. Mert ha csak egy kis rést is lüt/rék a tételes törvényen, azon oly dolgot lehet becsempészni, amely a magyar gazdáitársadalom katasztrófáját is jelenthetné. (Úgy van, úgy van!) Igen tisztelt gazdatársaim! Ha egyszerű ésszel via:- géljük aszóban lévő kérdéseket, azt találjuk, hogy minden megdrágult a'mezőgazdaság üzemvezetésében. Azt iájtjuk, hogy kétszereződtek, némely helyen háromszer-