Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-09-23 / 38. szám
szeptember 23. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal A díszközgyűlést gr. Teleky Géza elnök nyitotta j meg, aki meleg szavakkal üdvözölte a kormány ki- j küldötteit, a társegyesületeket, testületek képviselőit, a j megjelent vendégeket és elhalt elnöktársainak jelenlé- j vő családját. Rámutatott beszédében arra, hogy az e- | gyesületnek kevés tagja van és a kormány segítsége nélkül nem lehetett volna ezt a kiállítást sem össze- - hozni. A gazdaközönséget, melynek ez az egyesület minden erejével előmozdítja az érdekeit, tömeges be- j lépésre szólítja fel. Az elnök éljenzéssel fogadott beszéde után: Kazy József államtitkár állott fel szólásra és őszinte magyar sziwel köszönetét mondott az elnök meleg üdvözletéért. A kereskedelmi és földmivelésügyi miniszterek legbelsőbb, legőszintéb üdvözletét tolmácsolja s csatolja ezekhez saját üdvözletét és jókivánatait, va- , lamint azok óhaját, hogy az 50 éves egyesület minél i nagyobb mértékben tudja előmozdítani Magyarország édes hazánk gazdasági érdekeit. Szi’.assy holtán az p. M. G. E. és a Gazdák Egyesülete Országos Szövetségének tiszteletét, üdvözletét, elősmerését tolmácsolja. Hálával és elösmeréssei emliti ki azon nagynevű emberek emlékét, akik az Egyesület vezetői, felvirágoztatói voltak. Mindenki egyet ért velem! — úgymond — ha a mostani elnök, gr. Teleky Géza előtt meghajtom zászlómat, aki a legnehezebb viszonyok között legnagyobb mértékben felvirágoztatta az egyesületet, mert az ő munkájának gyümölcse aj mai kiállítás is. Kívánja, hogy az Egyesület munkássága! munkássága járuljon hozzá az ország virágzásához, bob dogitásához. Az elnök felkérésére Világossy Gáspár titkár felolvassa az üdvözlő táviratokat, amelyek igy szólnak: Szatmárvármegye Gazdasági Egyesületének Szatmár. őszinte örömmel üdvözlöm az egyesületet fennél- [ lásának 50-ik évfordulója alkalmából és szivemből ki- j vánom, hogy a vármegye gazdasági érdekeit szolga- j ló hazafias működését mindenkor Isten áldása' kisérje. Gr. Serényi Béla. Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület elnökségének Szatmár. Amidőn baromfikiállitásuk védnökségét köszönettel elfogadom és 26-án érkezem Szatmárra, mai gyűlésüket üdvözlöm. Gr. Teleky Józsefné. Nagyméltóságu gr. Teleky Géza gazdasági egyleti elnök urnák. Szatmár. Élénk sajnálatomra fl jubiláns közgyűlésen és a kiállítás megnyitásán nem jelenhetek -meg. Érzelmeimmel azonban én is azok között vagyok, akik ezen emlékezetes naphoz és a lefolyt munkának általánosan elismert sikeréhez teljes szívtől kívánnak szerencsét és az egyesület élén első sorban Nagyméltóságodat tiszteletteljesen iidvözlik. Szerencsésnek érzem magamat, hogy a 28-iki gazdagyülésen meg fogok jelenhetni. Darányi Ignác. A díszközgyűlés ezután következő része elhalt, nagynevű halottak emlékének, a kegyeletnek volt szentelve. Elsőnek Csaba Adorján főispán mondott megható, kegyeletteljes, meleg beszédet, amelyben az E- gyesület elnöke, gróf Károlyi Gjörgg emlékének adózott hálával. A főispán beszédét itt közöljük teljes szövegében : »A magyar nemzet életében szomorú és nehéz korszakba száll vissza a képzeletem s mégis ha lelkimet nem a keserűség, hanem csendes megnyugvás és békeség érzete szálja meg, ennek oka, hogy az a korszak a nemzetnek tanulságos, azok az idők nagy embereket neveltek, azok a nagy emberek ébrségré és munkára ösztönözték a lelkeket s egy uj korszak alapját vetették meg a nemzet életében. Válságos idők szülik a nagy embereket, fejlesztik tehetségeiket s hatványozzák energiájukat. A szenvedés korszakának egy társadalmi nagy a- lakjáról emlékezem meg a mai ünnepélyes napon. Abban az időszakban midőn a nemzet — alkotmánya nélkül — a politikai térről teljesen leszorult, a társadalmilag is tengődött, összes tevékenysége csakis gazdasági téren érvényesülhetett Hogy miben merült ki ezen gazdasági tevékenység akkor, midőn a lelki erő majdnem mindenkiben eler- nyedt, midőn a következő napról senki semmi jót nem várt, azt a haljadás és fejlődés korszakában alig lehet e nemzedéknek elisképzelnie. Vegetálásban egyik napról a másikra. Gróf Károlyi György hazafias nagylelke nem nézhette összetett kezekkel azt az apáthiát, melybe a szárnya szegett nemzett jutott, s mely az erőket napról napra sorvasztotta, gondolkodó elméje rájött arra, hogy tespedéséböl fel kell ráznia a lelkeket, s ha politikai téren munkálkodni lehetetlen volt is, de elő kellett készíteni arra az időre melynek be kellett következnie, midőn ismét saját kezébe került sorsának intézése, hogy ezen jobb korszak ne egy tétlenségben elernyedt, s a- pátbiában sülyedt, de munkában edzett, s hazája érdekében mindenre kész és képes generácziót találjon. Az akkori nehéz viszonyok szerint igen nehéz volt olyan működési kört találni, mely a magyar társadalmat munkára összehozza — de egyúttal a hatalom gyanakvását is fel ne ébressze. Az a nagy férfiú kinek emléke lelkűnkben él, s a kinek szelleme a mai njapon lehetetlen, hogy körülöttünk ne lebegjen, — faját szerető szivével megjelölte azt a nyomot, melyen elindulni lehet, s a roelij nyomon haladva még egy elnyomott nemzet is lerakhatja alapját későbbi felvirágzásának.
