Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-08-19 / 33. szám
augusztus 19. SZATMÁRI GAZDA Maga a népszerűség egy igen háládatlan és h/u portéka mely csak addig úszik a ma- j gasabb régiókban mig egy ellenkező áramlat a í földre nem sújtja, hol azután megsemmisül anélkül hogy a feltámadásnak még csak reménysége is megmaradna; s mégis, mennyi vagyon, hirnév, dicsőség, sőt sokszor becsület is dobatik áldozatul ezen Moloch gyomrába, hogy e hiúság ezen égető sugaránál minél tovább sütkérezhessenek! Ilyen, a népszerűség jegyében született divatos eszme legújabban „a kisbirtokos föld- mives megerősítése“ címén megindult parcellázás. Ez a parcellázás és a földmíves támogatása, ott, ahol és akkor, amikor arra akár köz- gazdasági,- akár szociális érdekből szükség van, és ha ezzel más nagyobb bajt nem idézünk elő és végre ha az minden gseftelés célzattól mentes: üdvös intézmény is volna,- azonban oly módon, és oly ezközökkel amint az nálunk történik, határozottan szükségtelen, sőt káros is, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy Magyarország fennállását azon középosztálynak köszönheti,- ki a tudományok kultiválása mellett erős karral, századokon át küzdött j a magyar föld megtartásáért mely ezért neki kenyeret adott és családját fentartotta. Mig a középbirtokos osztály erős volt; az ország minden megrázkódtatást csakhamar kihevert sőt erejének kihatása a jövőre is biztosítékot nyújtott. Jöttek azonban az utóbbi századokban, de különösen a 19 század második felében oly szerencsétlen viszonyok és körülmények, melyek első sorban a közép birtokos — a haza oszlopait képező úri osztályt támadták meg s kényszeritették ősei örökétől megválni. Ha a legközelebbi 60-as és 70-es évekre vissza pillantunk, megdöbbenve kell észrevennünk, hogy legtöbb közép birtok ezen évtizedek közt cserélt gazdát! Cserélt ped/g különösen túl a Dunán akként, — hogy 9/io része a kisbirtokos — földmives kezébe került, ki józan élete és szorgalma folytán a szerzett birtokot gyarapította, úgy annyira, hogy túl a Dunán ma már számos, több száz holdas polgárember található, amely jelenséget az alföl- dön is tapasztalhatjuk. S miután a közép birtokok, az ország legnagyobb részében ekként elúsztak, hogy amég megmaradt úri birtokok is mobilizáltassanak: kitalálták az úgynevezett „parcellázást“ s ezt egy hangzatos címbe palástolva: közkézre adják s mellette propagálnak az ezután következő ; nagy birtokok megtámadására. 3-ik oldal Az ekként elszegényedett közép osztály, az élet fentartási ösztön folytán más kereseti ág után volt kénytelen nézni, s miután földje nem volt, az ipar és kereskedelmi pályától pedig irtózott, a hivatalokat lepte el, s akinek illyen nem jutott: az atyafiság nyakán tengődött, de miután az ily kényszer teherviselést az atyafiság is megunta, igyekezett terhétől szabadulni, s mint hogy az atyafiságban mindig akad egy pár befolyásos egyén: az elszegényedett atyafiság részére teremtettek különböző cimü uj hivatalokat, megkezdődött a hivatal utáni versengés és ezzel létre jött a „protekció“ még pedig oly annyira— hogy ma már az ország szégyenére — valaki protekció nélkül nemcsak vasúti bakter, de még fiakker kocsis sem lehet! A közép birtok pusztulása tehát a társadalom és az egyéni érték sülyedését hozta maga után. Igaz, hogy a földmives osztály megerősödése és simogatása egy uj közép vagyonos osztályt teremt, azonban én kétlem, hogy ez a letűnt s a haza történelmével össze forrott volt középosztályt teljesen pótolhatná és elfoglalhatná azon vezér szerepet, melyet a letűnt középosztály egy év ezreden keresztül magának kivívott. A magyar földmives osztály szívós természete és igény nélküli volta folytán nem szorul támogatásra, vele szemben a társadalom semmiféle igényt sem támaszt, s igy minden simoga- tás nélkül, önerejéből is könnyen föléje kerülhet anyagilag, azon volt közép osztálynak akinek egész élete a társadalmi követelményekkel és a dekórum megőrzésével való küzdelemben merült ki, aki akként a támogatásra csakugyan reá szorult volt, de akinek a földmives osztállyal szemben volt társadalmi igényű egyenlőtlensége folytán vagyonilag buknia kellett, mert érdekében semmi sem tétetett nemcsak, de sőt mint a hazáért és szabadságért rajongó, veszedelmes és nyakas elemet tervszerüleg pusztították és pusztulni hagyták. Ám ha mindez, közjó előmozdítása érdekében történnék, s ha a cél a „kisbirtokos megerősítését" fokozó törekvés lenne: érthető és megbocsájtható volna. Ámde az e cégér alatt dühöngő s divattá vált „parcellázás" mánia egyéni tendenciákat takar, s egyenesen nyerészkedésre — gseftre — irányul, mely a hangzatos jelszavak alatt éppen akként fog cselekedni a parcella vevőkkel, mint a mesebeli vas orrú bába a gyermekkel, hogy azért hizlalja őket, hogy megegye, S ha e cél nem lenne világos: úgy semmi
