Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-07-15 / 28. szám
4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA julius 15. nepélyén az iparnak — melynek legnagyobb fogyasztója j éppen a gazda — alkalmat kell nyújtani, hogy fejlődéséről szintén tanúbizonyságot nyújtson. Eddigi bejelentések szerint vármegyénk és városunk mindén iparága tekintélyes számban lesz képviselve. Kulturális és szociális szempontból igen fontos mindén vidéknek háziipari fejlettsége. Erről alkalma lesz a közönségnek meggyőződni a külön háziiparcsarnokban kiállított különféle cikkekből; e pavillonba lesznek Elhelyezve az amatőr munkák is. A sorrendet betartva jön a bányatermékek és gyógyvizek pavillonja. Világhírű bányászatunk csoportját a nagybányai bányakerület bányászai rendezik oly meg- lepetésszerüleg, hogy a csarnokba leendő belépéskor, különösen az alföldről felkerülő vendégekre nézve a kép maradandó hatással lesz. (Meg kell még említenünk az ecsediláp társulat pa- J villonát, mely talán legpregnánsabbul fogja igazolni kulturális fejlődésünket, bemutatva domborművű térképen ! a hajdani ecsedilápot, mely csak csíkot, nádat és piócát prodükált s országhirü betyárokat rejtett el a nyomozó j hatóság elől, mig ma ezen a területen csendül az ének, pendül a kasza s ömlik bőséggel Isten áldása. Az ecsedi lápnak iecsapolása közgazdasági életünkben az elmúlt ötven évnek egyik legkimagaslóbb alkotása, melyhez csak szintén a legutóbbi 40 év alatt kifejlődött vasúthálózatunk hasonlítható. Cimerünkben ott van a viz, ami halbőséget jelent igy nem maradhat el a halászat sem, mely nem pléh dobozokba zárt szardíniákkal, de mendencében úszó harcsákkal, csukákkal és fürge pisztrágonkkal lesz képviselve; mint az őstermelés egyik fontos ága, a horgászat örömére — megjegyzem, hogy horgászt sokat láttam, de horoggal fogott halat vajmi keveset — a horogtól kezdve a legmodernebb tapogatóig a halászat eszközei is felfognak sorakozni kiállításunkon. Ezekben nyújtunk előzetes tájékozást közönségünk- j nek szeptemberi kiállításunkról a melyből látható, hogy ön-ön maga ellen vét az a gazda, kinek erkölcsileg is kötelessége lenne az anyagi előnyöket (8000 korona dij) nyújtó kiállításon, mj^it kiállító részt venni, ezt nem teszi, mert határozottan állíthatjuk, hogy egy ily nagyobb szabású kiállítást, már óriási költségeire is tekintettel, egyp hamar nem igen láthatunk Szatmár-Németiben. Fedeztetési állomások létesítése körüli eljárás az 1912. évre. A m. kir. földmivelésügyi; minisztérium f. évi juniűs 12-én kelt 331116—II. 1. szám alatt Szatmárvármegye lótenyésztési bizottsága elnökéhez a következő átiratot intézte : Értesítem a t. Elnök urat, miszerint a jövő 1912. évi fedeztetési állomások létesítése, illetőleg biztosítása körül ugyanazon eljárást tartom fenn, melyet a legutóbbi években zsinórmértékül meghatároztam. Az egyes fedeztetési állomások által szállítandó takarmány félék áraira vonatkozólag megjegyzem, hogy mivel azon községek melyek fedeztetési állomást nyernék, előnyben vannak azon községek felett, melyek a méneket saját maguk szerzik be, s tartják egész éven át, szíveskedjék oda hatni, hogy ha a takarmányfélék ingyen előállítása nem volna keresztül vihető, legalább a lehető legcsekélyebb takarmány árak hozassanak javaslatba.. Továbbá, miután a telepbeü mének létszámának szaporítása már alig lehetséges, felhívom a t. Elnök urat arra is, hogy uj fedeztetési állomásokat csak is rendkívüli s oly esetben hozzon a hármas bizottság javaslatba, midőn valamely régi állomás megszűnik. Ily esetben azon község fog előnyben részesülni, mely a takarmány neműek ingyen szállítására kötelezi magát. — Megjegyzem, hogy régi fedeztetési állomásnak csakis oly állomás tekintetik, ahol a legközelebb elmúlt évben fedeztetési állomás volt. Egyúttal figyelmeztetni kérem a községeket, hogy községi mén engedélyezése iránt kérvényüket hozzám mielőbb, legkésőbb azonban szeptember hó végéig terjesszék föl, mert meytörténhetik, hogy a nagyobb kereslet folytán a később érkező folyamodványok mének hiányában nem1 lesznek figyelembe vehetők. Felkérem a t. Elnök urat, hogy ez ügyben eljáró közegeimet, szintúgy a vármegye alispánját becses közre működésével támogatni s annak idején a hármas bizottság ülésén megjelenni szíveskedjék. Budapest, 1911. junius 12. A miniszter megbízásából : Báró Podmankzfcy s. k. miniszteri tanácsos. Selejtezési eljárás az állami ménesekben. A földmivelésügyi minisztérium az állami ménesekben évenként tartani szokott osztályozások alkalmával kiselejtezett lovak értékesítése körül az eddig követett eljárást megváltoztatta és elrendelte, hogy az eladásra kerülő lovak ezentúl két csoportba osztva kerüljenek árverésre, és pedig: ' Első csoport a kancák csoportja, ezek a jövőben úgy mint az a selejt de tenyésztésre még alkalmas méneknél még gyakorlatban van, csakis tenyésztőknek legyenek eladhatók, kik a vármegyei gazdaság^ egyesület által kiállitandó igazolvány nyal kötelesek tenyésztő voltukat igazolni. A vevő a selejt, de tenyésztésre alkalmasként eladott méneknél követett eljáráshoz hasonlóan kötelezőt ir alá, a melyben kötelezi magát, hogy a megvett kancát tenyésztésre fogja használni.
