Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-01-21 / 3. szám
január 21. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal különben jó gazdát, ki konyhakertjét minden évben a leggondosabban megművelted, beveti, beplántálja, sőt öntözi is, nap-nap mellett irtja belőle a gazt s türelmetlenül várja munkájának eredményét. Legtöbbször azonban csalódik, nem fejlődik a zöldség úgy, mint várta, a termés silány, fejletlen s bosszankondva mondja, mindent megtettem, nem értem mi az oka, hogy évről-évre silányabb a zöldség benne, pedig oly kitűnő kerti föld s mily nagy költséggel és gonddal munkáltattam meg ezt házi kertet, mégis alig ad termést, mig kint a tanyán a káposztás földön milyen üde és kemény fejek vannak, pedig azt alig láttam egész éven háromszor s a kukuri- cásban milyen jó termés lesz paszulyból, krumpliból, tökből, pedig az csak éppen annyi munkálást kapott, a mennyi mellékesen a kukorica kapáláskor jutott neki. Hát bizony kérem ennek a rósz termésnek nagyon egyszerű az oka, a házi kertet nem trágyáztuk meg, mig a szántóföld mindig megkapja a maga táplálékát. Nagy baj ez házi kerteinknél, pedig a gazdálkodásban, különösen a mai világban, mikor a kitűnő közlekedési eszközök megszüntetik a nagy távolságokat, a konyhakertészet egyik legjövedelmezőbb forrás. Hiszen nézzük meg azokat, kik konyhakertészettel szakszerűen foglalkoznak, mit tudnak produkálni, mert ne felejtsük el, hogy a konyhakerti termények a mindennapi életnek legnélkülözhetetlenebb fogyasztási cikkei. Évekkel ezelőtt olvastam a bolgárokról, kik hazánkban úgyszólván meghonositották a nagybani zöldség- termelést, jellemző ezeknél az egyszerű embereknél, a kik mellesleg megjegyezve jó konyhakertészek, de nagyon rósz kereskedők, hogy a drágán kibérelt, város melletti kis területükről 5—6 év alatt 10—20 ezer koronát takarítanak meg, pedig termékeiket úgyszólván elprédálják, mert ők a telet rendszerint hazájukban, Bulgáriában töltik; nálunk kora tavasszal megművelik a földet, elveteményeznek nyáron és ősszel leszedik a termést, a tél beállta előtt az utolsó karalábéig mindent eladnak, tehát nem is aknázzák ki a téli, különösen pedig a tavaszi kedvező értékesítési időszakot és mégis vagyont gyűjtenek. Budapest környékén ezek a szorgalmas emberek a fővárosi piacokról évente milliókat visznek haza Bulgáriába, ahol földet vesznek s lesznek hazájukban kisbirtokosok, mig magyarországi zöldség-termelő helyeiket a családjukhoz tartozók veszik át s gyűjtik a vagyont s viszik idegenbe a magyar pénzt, mert a magyar gazda különösen a kisgazda méltóságán alulinak tartja a petrezselyem és karalábé termelést. Hej be’ sok embert tesz tönkre ez az álszégyenérzet, hány magyar hagyja itt e miatt hazáját és kimegy Amerikába s ott nem derogál neki kötésig trágyalében dolgozni, vagy még ennél is kellemetlenebb és egészségtelenebb munkát vállalni. De nagyon is eltérek tárgyamtól, célom megértetni gazdáinkkal, hogy a zöldségtermelés nem olyan megvetendő foglalkozás s rámutatni, hogy az úgynevezett házi kertekben is megterem a félkilogrammos hagyma és 5 kilogrammos karalábé, csak tessék az évtizedek alatt elvont táperőt a földnek visszaadni s ezentúl évről- évre megtrágyázni; ezenkívül van még egy másik előnye a zöldségtermelésnek, ezen a téren ugyanis a gazdát helyettesítheti felesége s az asszonyi munka itt van legjobban értékesítve, sőt határozottan állítom, hogy a nő a zöldségtermelésre predestinálva van. A konyhakertészeti veteményeknél az erre a célra kijelölt földet jól meg kell trágyáznunk. Ha rendelkezésünkre áll istálló trágyát használhatunk, ha azonban — ami valószínű — istálló trágyánk a mezőgazdasági vetemények alá sem elégséges, akkor adjuk oda az egészet a kalászosok alá s használjunk konyha kertünkben tőzeg-fekál trágyát, melyet aránylag méltányos árban beszerezhetünk vármegyénkben, Szatmáron. Ez a trágya különösen nagy foszfor és nitrogén tartalmánál fogva konyhakertészetünkben megbecsülhetetlen s bámulatos eredményeket lehet vele elérni. Vannak igen sokan kik ezt a trágyát nem ismerik, s azt hiszik, hogy talán házi kertekben kellemetlen szaga miatt nem alkatmaz- ható, azoknak megjegyzem, hogy a tőzeg-fekál trágya szagtalan s a vele való bánásmód egyáltalán nem undorító és kellemetlen. Kath. holdankint évenkint adjunk 10-12 métermázsa tőzeg-fekál trágyát s akkor meglátjuk, hogy minő irigylésre méltó termésünk lesz. A konyhakerti vetemények alá, különösen ott, hol állandóan ugyanaz a terület lesz e célra felhasználva, nem ajánlom a fekál trágyának 4—5 évre való alkalmazását, a mint azt más alkalommal a mezőgazdasági veteményekre vonatkozólag lapunk múlt évi 52. számában tanácsoltam. A tőzeg-fekál trágyát tavasszal közvetlen az ásás előtt is alkalmazhatjuk s még ez évre nem késtünk el, azonban itt az idő, hogy azonnali beszerzésről gondoskodjunk. (Folytatjuk.) Községi állatbiztosító szövetkezetek alakulása. Általában gazdáink az utóbbi időben igyekeznek gazdaságukban értékesebb tenyész anyaállatokat tartani, melyeknek esetleges elhullása nagyon érzékenyen sújthatja a gazdát, ha marháját nem biztosítja. Határozottan könnyelműségnek mondhatjuk, ha különösen kisgazdáink vonakodnak a biztosítástól; de nem is hisszük, hogy be nem látják annak előnyeit, ha kellőleg felvilágosítjuk. Alábbi sorokban közöljük az alakulási módot, még a szükséges részletes tájékoz-
