Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-04-01 / 13. szám
április 1. SZATMÁRI GAZDA 5-ik oldal Jász-Nagykun-Szoinokvármegyei gazdasági egyesület átiratát, a dohánytermelésnek jégkár elleni kötelező biztosítása tárgyában az ülés véleményezés céljából kiadta a növénytermelési szakosztálynak. A közgyűlésen az elnökség jelentést tett a kiállítás előkészületi munkálatairól, melyeket már lapunkban olvasóinkkal közöltünk. GYÜMÖLCSÉSZET. Rovatvezető: Korponay Kornél. Védekezés a vértetü ellen. Tény, nagyon szomorú tény az, hogy a vértetü hazánkban rohamosan terjed. Rohamosabban, semmint azt gondoltuk volna. Alig egy évtized előtt még legtöbben csak leírásból ismertük a vértetüt, s most bizony nagyon kevesen vagyunk azon szerencsés helyzetben, hogy még nem kötöttünk szomorú tapasztalatokban alapuló ismeretséget eme veszedelmes élősdivel. Annak, hogy a vértetü oly gyorsan terjedt végig hazánkon, magunk vagyunk részben az okai. Mert mi rendesen nem tudtunk megelégedni azzal a mi nálunk vagy vidékünkön terem vagy nő, hanem messze földre gravi- tálunk, s a mi messziről, különösen külföldről jő az mindig sokkal kiválóbb kell hogy legyen a honi termékeknél. Hogy az idegenek milyen országos csapás behurcolását mozdítják elő, az már csak akkor válik köztudomásúvá a mikor a baj terjed. Nagy csapás még az is, hogy a legtöbben gyümölcsészek is, de különösen faiskolatulajdonosok, titkolják telepüknek vértetüvel való fertőzését, mert hisz ha ez köztudomásúvá válik, anyagi érdekeik élénk csorbát szenvednek. Magam is sajnosán tapasztaltam Domahidy Viktornak angyalosi gyümölcsösében a vértetü elterjedését, s csak örömmel kell üdvözölnöm azt az energikus akcióját, a melyet a rovartani állomás fáradhatatlan vezetőjének kezdeményezésére és utasításai alapján gazdatársunk keresztülvinni szándékozik. Eszembe sem jut nekem, ezen védekezési módnak sikerességét kétségbevonnom, mert hisz erős, kitartó akarattal mindent el lehet érni, a mit az ember komolyan akar. Gondolni sem lehet azonban arra, hogy ez, egy rövid, néhány napig vagy hétig tartó küzdelem legyen. Egy nagy gyümölcsösben, a melyben már felnőtt terebélyes fák vannak nézetem szerint évekre kiterjedő, ernyedetlen küzdelemre van szükség, hogy a vértetü ellen sikeresen védekezzünk. Mert hisz a fán lévő vértetü fészkeket ki lehet irtani elég könnyen, de hogyan menekülünk meg a fa gyökerein a földben élősködő példányoktól ? A rovartani állomás tudós vezetője okvetlen meg fogja adni erre is a célravezető intézkedéseket és utasításokat. Az én jelenlegi soraimnak egészen más célja van, s ez az, hogyha már oly közel van a veszedelem a nyakunkon, hogyan volnánk képesek mi, a kiknek telepeik mentesek még eme halálos nyavalyától, annak behurcolása ellen minden tőlünk telhetőt megtenni ? Ezen közös érdekű s csakis szolidáris eljárással keresztülvihető intézkedéseket vélném én, a múltkori cikkemben az őszi kiállításkor, az ország keleti megyéiből összehívandó pomologiai kongresszuson megoldan- dóknak. Hogy lesz e ebből valami, vagy nem, azt nem tudom, felvetettem az eszmét, a döntés azonban nem tőlem függ. A vértetü leginkább a fertőzött faiskolákból hozatott csemetékkel kerül egyik vidékről a másikra, s csakugyan csekély számú példányra van szükségünk, hogy egy egész vidék a legrövidebb idő alatt teljesen fertőzötté válják. A vértetü is úgy, mint a filoxéra nyugatról keletre terjedt el hazánkban s igy, ha azt tovább elhurcolni nem akarjuk, az ültetendő csemetéket keletről, tehát oly vidékről kell hozatnunk, ahol a faiskolák kétségtelenül immunisak. Minden megyének megvannak a maga kevés, tenyésztésre ajánlott s nagybani termelésre bevált almafajai — mert a vértetü a körtén ; nem igen terjed, — teremtenünk kellene tehát itt a keleti végeken egy privát faiskolát, amely ezen elfogadott ! fajokat nagyban s igy olcsóbban is termelhetné, mint j a nyugaton lévő, sok fajra s az egész ország szükségletének kielégítésére berendezett faiskolák. így legalább jó darab ideig elejét vehetnők eme nagy veszedelem tovább terjedésének. A további védekezés pedig az, hogy minden gyümölcsös tulajdonosa vagy kezelője figyelje meg folyton összes almafáit, különösen azoknak sebes, forradásos ágrészeit s mihelyt valamelyiken csak nagyon kevés vértetüpéldányt is észrevesz, ásássá ki ezen fáját azonnal és égesse el gondosan. Esetleg egész gyümölcsösét mentheti meg ezen nagy halálveszedelemtől. Aki pedig nem ismeri még a vértetüt, zarándokoljon el egy fertőzött gyümölcsösbe, s nézze meg ezen igénytelen fehér bolyhos állatkát, a mely 1 nekünk gyümölcsészeknek a leghatalmasabb ellenségünk ; mert aki e paraztát előbb nem látta, és csak saját gyümölcsösében lesz reá figyelmes, rendesen már nem | lesz képes vele egyhamar megbirkózni, oly nagy tö- j megben fogja ezt alapos vizsgálat után megtalálni. Ne sajnáljuk tehát az útiköltséget, — hiszen sajnos nem kell már valami nagyon messze utaznunk. Aki pedig szomszédja kertjében veszi azt észre, tekintse lelkiismereti kötelességének ellene a hatóságnál a feljelentést azonnal megtenni. — Nem vádaskodás ez, hanem egy oly emberbaráti tény, mintha egy összeépített község közepében kigyult háznak égését hoznók a hatóság tudomására. 3. K.
