Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)

1911-01-14 / 2. szám

január 14. SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal munkában vannak s a már kész nagyszabású akció tervének helyes keresztülvitelén dolgoznak. Nagyon természetesen a szerb kereskedelmi szer­ződés tárgyalásánál felmerült, állategészségünket nagy­ban veszélyeztető kívánságok, majd az argentiniai hus- behozatai kérdésének Ausztria részéről erősen forszíro­zott megoldása, intéző köreink figyelmét legelső sorban a legfontosabb gazdasági ágnak, az állattenyésztésnek minden téren leendő fejlesztésére, illetve fellendítésére irányították, mert köztudomású az a nézet, hogy az általá­nos drágaság keretében felbukkant husdrágaságon csak is egyedül ez utón lehet úgy segíteni, hogy a kecske is jól lakjék, a káposzta is megmaradjon. A kormánynak e célra ma már nagyobb összeg áll rendelkezésére s a lázas munka ebben leli magya­rázatát, meg főleg abban, hogy a baj orvoslása kése­delmet nem szenvedhet, gyors segélyre van szükség, ha rövid időn belül eredményeket akar felmutatni. Aziránt, hogy akar, semmi kétségünk nem lehet. Szükséges azonban, hogy a kormányt működésében mindenki, kinek legcsekélyebb befolyása van is az ügyre, önzetlenül, tisztán a közérdeket tartva szem előtt támogassa. Meg vannak ugyan a kormánynak a végre­hajtásnál szükséges szervei a m. kir. gazdasági felügye­lőségekben, de ha azt vesszük figyelembe, hogy egy vármegye területén legfeljebb az egy gazd. felügyelő­ből áll a felügyelőség, elképzelhetjük, hogy ennek az egy embernek — legyen az bárminő ambiciózus és agilis fizikailag sincs arra ideje, hogy a várható töme­ges és százakra menő kérvényeket a szükséges és kí­vánatos körültekintéssel közmegelégedésre intézhesse el. Ez az egyik ok ami szükségessé teszi, hogy községek, egyesületek, gazdakörök stb, ebből a nagy szsbásu munkából, a fennebb is említett közérdek szem előtt tartásával vegyék ki osztályrészüket. Erre ugyan sokan azt mondhatják, hogy ezen könnyű segíteni, munkaerőt kell adni a felügyelők mellé és pont. Csakhogy ennél meg kell jegyeznünk, hogy a fel­ügyelő aki teljes felelősséggel kell hogy dolgozzék, ezt a felelősséget nem oszthatja meg egyes, ideiglenesen mellé osztott egyénekkel; de van még ennek egy má­sik oldala is, hol vennének hirtelen annyi, mégis bi­zonyos szakképzettséggel biró egyént, amennyi ez al­kalomból az országban szükséges. Még ha egyesüle­tek, községek, gazdakörök, szövetkezetek stb. erkölcsi, részben anyagi felelősségük súlya alatt fordulnak tag­jaik érdekében kérelmükkel a kormányhoz, a munka kevesbitésével, magának az ügynek helyesebb és gyor­sabb elintézését érik el. Az 1908. évi XLI1I. t.-cikk, mely az állattenyész­tés fejlesztését szolgálja, már szintén a fentieket tartja szem előtt, amidőn kimondja, hogy a törvényben nyúj­tott kedvezményeket községek, közbirtokosságok és oly gazdatársadalmi testületek, egyesületek, szövetkezetek vehetik igénybe, melyeknek tagjai túlnyomó részben kisgazdák. Tudomásunk szerint a kormány a most kiosztandó segélyeknél csakis az ily szervezetek által benyújtott kérelmeket fogja figyelembe venni. A segélyezés mérvét még határozott formában nem közölhetjük, a lapok által hozott különféle segé­lyezési módok az igaz, hogy mind tervbe lettek véve, de hogy mi lesz ebből határozattá, az éppen a napok­ban dől el. Tény, hogy a kormány legelők vásárlása, azok jókarba helyezése, tenyész anya- és apaállatok beszerzése, tenyész baromfiak kiosztása, a haltenyész­tés fellendítése terén a legmesszebb menő támogatást nyújtja, a mely nagyban felül fog múlni minden ha­sonló irányú eddigi segélyezést. Támogatásra számít­hatnak a 10—20 holdas kisgazdák, kik ebbeli minősé­güket hatósági bizonyítványnyal igazolni tartoznak. Amidőn mindezeket felsorolni szükségesnek vél­tük, el nem mulaszthatjuk éppen a fentieknél fogva új­ból és újból ajánlani a gazdakörök alakítását, hogy a segélyezés megindításánál a gazdakörök tagjaik érde­kében síkra szállhassanak s az állattenyésztésnek most kínálkozó fellendítésével őket az anyagi boldogulásban elősegithessék. Heremagvak arankamentesítése. Vármegyénk meglehetős nagy területen, de nem mondhatnánk, hogy fényes sikerrel kultiválja a here­magvak termelését; pedig köztudomású, hogy az utóbbi években oly magas árakat fizettek gazdáink az aranka­mentes heremagvakért, hogy ha azt ők adták volna el — már t. i. tisztítva és ólmozva — a magvak után te­kintélyes jövedelemre tettek volna szert. Hogy pedig ez nem igy történt, az jórészt az ő nemtörődömségükben kereshető. Szégyen bevallani, de igaz, hogy hazánkban éppen Szatmárvármegyében van legjobban elterjedve az aranka, mely tönkre tesz minden lóherést és lucernást s melynél a nagy aranka jelenléte a heremagvakat teljesen kizárja a kereskedelemből. Sokszor figyelmeztettük gazdáinkat, tartsák be az aranka irtásra vonatkozó rendeleteket és paragrafusokat, többször felhívtuk a hatóságokat, szerezzenek érvényt e rendeleteknek azok szigorú végrehajtásával, eredményt azonban, legalább kedvező eredményt felmutatni nem vagyunk képesek. Felállítottuk heremagtisztitó raktárunkat, hogy módot nyújtsunk gazdáinknak első sorban vetőmagszükségle­tüket megtisztittatni s az azon felüli mennyiséget pedig a kassai magvizsgáló állomás közbenjöttével raktárunk­ban ólmoztothatják s igy hozhatják forgalomba, köz- hirrétettük a legszélesebb körben azokat a feltételeket, melyek mellett raktárunk a tisztítást és plombozást el­

Next

/
Thumbnails
Contents