Szatmári Gazda, 1911. (3. évfolyam, 1-51. szám)
1911-03-11 / 10. szám
március 11. SZATMÁRI gélé a forgalomtól úgyszólván teljesen elzárt területet hozna összeköttetésbe a nagyobb vidéki és központi kereskedelmi piacokkal, mely összeköttetés, tekintettel a vidéknek már meglevő és remélhető termelő képességére annak anyagi fellendülését feltétlenül maga után vonná, ha ehez még hozzá adjuk azt a kulturális fejlődést, a mi egy vasút kiépítésével feltétlenül jár, akkor annak létesítését szükségesnek mondhatjuk. Most mint Nagybányáról, illetékes helyről értesülünk a kormány felhívta az érdekelt községeket, vállalatokat és magánosokat, hogy részvénytőke egy harmadát jegyezzék, mert e nélkül a vasút kiépítése nem történhetik meg. Meg kell jegyeznünk, hogy e vasút kiépítése nem csak az általa átszelt vidék lakosaira nézve fontos, de közvetlenül érinti az élénk forgalmú Szatmár-Németi piacát is mert a vasút megnyíltával ma inkább Erdélybe gravitáló lakosságot öszes szükségleteinek beszerzésére ide utalja, éppen azért nagyon helyesen teszik földbirtokos- saink, kereskedőink ha e vasút részvényeinek jegyzésénél az érdekelt községek segítségére lesznek, mert akkor, a mikor azt az elhagyatott vidéket a vasút kiépítése által közelebb hozzák a civilizációhoz, ugyanekkor saját anyagi érdekeiket is szolgálják mivel termékeiknek egészen uj, eddig nem ismert fogyasztó közönséget nyernek. Az ügy állására nézve közöljük nagybányai tudósítónknak következő sorait. „Ha az ember Magyarország vasúti térképére tekint azonnal szembeötlik egy nagy sziget, melyet vasútvonalak nem szelnek át s amely Sziget, Nagybánya, Radna Kolozsvár között fekszik. Talán ez a legnagyobb sziget ma a térképen. A kereskedelmi miniszter is megszívlelte ezt az állapotot, mely már nem a 20-adik századba való s mint legutóbb kijelentette a küldöttségnek, hajlandó a vasútépítésbe belemenni, de az érdekeltek is tegyék meg a magukét. A láposi vasút 795 kilométer volna. Az állomások igy következnek egymásután: Giródtótfalu, Felsőbánya, Lacfalu (20 km. Nagybányától), Sándorfalu és Pusztatelek egyesült állomás 22 km. (innen mehetne idővel a kapniki elágazás). Gyertyános és Garbonác 26, Berence 31, K.-Monostor 36, Rózsapataka 40, Nagybányától 44 kilométernyire volna a Nagyhegy alatt az alagút ezután következik Kóhpatakaállomás 50 km.,!lstvántelep 54 km.. Magyarlápos 56 km., Domokos 60 km., Alsó-Szücs 64 km., Felső-Szücs 72 km., Tőkés 76 kilométernyire Nagybányától. Magyarlápostól egy mellékága lesz a vasútnak, mely Rogoz és Oláhlápos községeket köti össze, ez a vonal 10 km. hosszú, Oláhlápos 66 km.-re van Nagybányától. Kevés vonal nyújt olyan gazdag tápot egy vasútnak, mint ez. Lacfalu vidékén gyümöles, Sándorfaluban fa van, Gyertyánoson fa és gyümölcs, Garbonácon kénes fürdő, Berence tájékán mész, Monostor vidékén élő állat óriási vásárokkal, fa és gyümölcs, Istvántelep GAZDA 3-ik oldal mellett, Macskamezőnél vasérc és fa, Láposon fa, élő, gyümölcs, mész, tűzálló anyag, ásványvíz, gyapjú, Domokoson élő és gyümölcs, Szöcsön, Tőkésen fa nagy mennyiségben, óriási nagy kincstári erdők, élő, faszén, gyümölcs, Oláhlápos vidékén szintén fa, élő és érc, különösen kénkovand. Tizenhét állomása lesz a vonalnak, de hány községet köt össze! Hisz egy-egy állomás 5—6 községnek is szolgál. Ez az életrevaló vidék fel fog virágozni, meg fog gazdagodni pár év alatt. Kevés vasút tár föl annyi kincset Magyarországon, mint ez.“ E sorok is azt igazolják, hogy e vasutba helyezett tőke nem kidobott pénz, de meg fogja hozni a részvényeseknek azt a kamatot amit betéteik után kapnak s ezen felül marad az óriási erkölcsi haszon, mely egy vidék kulturális fejlődésének előmozdításában rejlik. Konyhakerti növények vetése.*) A zöldségtermesztésnél egyik legfontosabb munka a vetés, melynek végrehajtása nagy figyelmet kíván. Tavasszal, mihelyt az enyhe idő bekövetkezik, megkezdjük a vetést és bizonyos sorrendben folytatjuk egészen őszig. A vetés szórva, sorba és néha fészkekbe történik. A szórva vetést csak az esetben alkalmazzuk, hogy ha kis területen palántákat akarunk nevelni. Állandó helyre azonban a magot mindig sorba vetjük. A talajt lehetőleg közvetlenül a vetés előtt kell fölásni és elgereblyézni. Többet, mint amennyire szükségünk van, ne ássunk. A talaj előkészítése után beosztjuk a területet 150 cm. széles ágyakra, melyek között 30 cm. széles utakat hagyunk. Ezután kijelöljük a sorok helyeit s először az ágy közepén, azután a többi sorok irányában kifeszitjük a kerti zsineget s mellette kis hegyes kapával megfelelő mélységű barázdát huzunk. Ebbe ritkásan bepergetjük vagy egyenként berakjuk a magvakat. Az apró magvakat (mák, petrezselyem stb.) vetés előtt homokkal vagy laza földdel keverjük össze, hogy egyenletesebben vethessük. Óvakodjunk a sürü vetéstől, mert ez azonkívül, hogy sok magot elpazarolunk, azért is hátrányos, mivel sürü vetés mellett nem jól fejlődnek a növények. Ha pedig ezen ritkítással akarunk segíteni, úgy ez a munka igen sok időbe és költségbe kerül. Hasonlóképpen kerüljük a mély vetést is, mert ez esetben a magvak rosszul vagy egyáltalában ki sem kelnek. Az apró magvakat 1—2, a nagyobbakat (borsó, bab, tök, ugorka stb.) 5—8 cm. mélyen kell vetni. Vetés után a magvakat gereblye segélyével a barázdából kikerült földdel *) Némethy József: „konyhakerti növénytermesztés“ cimü müvéből. Megrendelhető a titkári hivatal utján.
