Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-19 / 8. szám

február 19. SZATMÁRI

ily körülmények között reá nézve kétségessé válhatik, hajlandó lesz olcsóbban adni a pénzt s a magyar pénzpiac erejét és hitelét egy ilyen ügyesen kereszíüivitt vállalkozás csak növelheti. Budapest fő és székváros legutóbb Londonban próbált szerencsét egy londoni cég támogatásával. A kölcsön azonban csütörtököt mondott. Az angolok nem voltak hajlandók jegyezni. Ez Budapest fő és székvárosára nézve nagy erkölcsi veszteség és azokat, akik bele- vitték, igazán felelősségre kellene vonni, még akkor is, ha ebből a fővárosra kár nem há- ramlana.

Nemcsak a magyar iparnak és kereskedelemnek a fejlődéséről kell beszélni, hanem meg kell a magyar tőkéseknek is adni, azt a mi őket megilleti. Ha a vidéki pénzintézetek komolyan veszik a dolgot, eredményeket érhetnek el, nyomást gyakorolva a fővárosiakra, a melyek a nemzetközi tőkével szorosabb kapcsolatban állva, annak a követeléseitől magokat nehezebben tehetik függetlenné.

Gazdasági gépek javításának és munkavégzésének felülvizsgálata.

A „Délmagyarországi Gazda“ legutóbbi számában Jalsovitzky János tollából a fenti címen figyelemre méltó cikk jelent meg; Jalsovitzky — ki hazánkban a gőzeke szövetkezetek létesitésén, valamint a gőzeke bérszántás népszerűsítésén elismerésre méltó buzgalmat fejt ki, gazdáink előtt nem ismeretlen, hosz- szu működése alatt oly elméleti és gyakorlati ismeretekre tett szert, melyek őt feljogosítják a gazdára nézve ma már oly fontos gazdasági gépek javításának és munkavégzésének felülvizsgálatára vonatkozólag javaslatokkal fellépni.

Cikkét egész terjedelmében közöljük, habár a gazdasági egyesületek mai anyagi viszonyai között amidőn a tagok jelentékeny része még nagyon is csekély tagdiját sem fizeti be — nem tartjuk teljesen keresztíilvihetőnek az abban javasolt újításokat, azonban az eszmét felvetni szükségesnek véljük, hátha a gazdaközönség s igazgató-választmányunk módot talál annak a gyakorlati életben leendő bevezetésére.

A cikk a következő:

Gazdasági munkálataink nagyrészének végzését utalva van ma már a gazda gépekkel eszközölni, annyival is inkább, mert a gépekkel végezhető munka gyorsabban, jobban és olcsóbban, ennek alapján tehát nagy megtakarítással alkalmazható.

Hogy azonban megfelelhessen a gépmunka a fent jelzett állításoknak, vagyis, hogy gyorsan, jobban és olcsóbban dolgozzon, mint az emberi kézimunka, szükséges, hogy a gazdasági munkagépek jó gondozásban, javításban és munkájának jó ellenőrzésében részesüljenek.

Sajnos, de ez idő szerint még a gépek kezeléséhez és javításához nem bírunk annyi kellő intelligenciával rendelkező gépkezelővel, amennyire szükségünk volna és ez abban leli indokolását, hogy

GAZDA 3-ik oldal.

a jobb elemek még mindég tartózkodnak a gépkezelői pályára lépni, inkább elfogadnak 6—800 forinttal javadalmazott úri foglalkozásnak nevezett, de csak nevezeti állásokat, minthogy az ipar, de különösen a gépipar terére lépnének, ahol íeiényi idő alatt juthatnának 2—3—4000 koronás állásokhoz, sőt a kivételek 6—8000 koronához is és boldog, megelégedett polgárai lehetnének magyar hazánknak, azon lelket nemesitő érzéssel, hogy munkásságuk által hazájuknak az előrehaladás terén ők is részesei lehetnek.

Az intelligens gépkezelők hiányában tehát sokat vesztenek a gazdasági géptulajdonosok és ezzel kapcsolatosan éri a veszteség az egész országot.

Ezen nagy veszteségek, amelyek a gazdasági gépek helytelen kezeléséből erednek, szükségessé teszik, hogy annak megakadályozására oly módok legyenek alkalmazva, amelylyel ha nem is érhetünk el egyelőre teljes sikert, de kell, hogy azokat a normális mederbe szorítva a gazdasági munkagépek munkáját, azok javítását annyira ellenőrizhessük, hogy azokkal legalább tűrhető eredményeket érhessünk el.

Ezen módok között egyike lenne az, hogy a gazdasági egyesületekbe lenne olyan szakértő gazda és gépész, aki a gazdáknak, télen és nyáron, vagyis az év minden szakának megfelelő idényben, úgy a munka végzéseinél, mint elméleti előadásokban, gyakorlati és szemléltető előadásokat tartana a gazdasági munkagépek szerkezetének és helyes, jó munka végzésének ismertetéséről.

Szükségesnek tartom, hogy a gazdaközönségnek érdekei ez utón is védelemre találjanak, mert tapasztalatból tudom, hogy a gazdákat gépészeik vezetik úgy, ahogy jól esik nekik, miért? mert tudatában vannak annak, hogy a gazdáknak csak 1—2*/°-a vesz magának annyi fáradságot, hogy a gépészet titkaiba magát kiképezze, s igy misem természetesebb, hogy a gépészt egy oly nenyulj hozzám virágjának tartja, akit még megszólítani sem mer, még kevésbé felelőssé tenni végzendő munkájáért.

Ha a gépész valamely dologra rámondja, hogy az nem lehet, a gazda dul-ful ugyan, haragszik a látott érzékeny veszteségen, de szólani nem mer, mert azt hiszi, hogy ha megharagitja gépészét, még úgy sem fog a dolga menni, mint eddig ment és ez mindazért történik, mert ő maga nincsen tisztában a helyzettel és nincsen egy oly ösmert és rendelkezésre álló orgánum, akihez bizalommal fordulhatna.

Az esetben azonban, ha a gazdasági egyesület gondoskodik oly egyénekről, akik ezen várakozásnak képesek megfelelni, az esetben lesz aki a gépmunkákat ellenőrizze, a meglévő hibákat feltárja, ismertesse és azokat megigazítsa, a gépkezelő gépészeknek útbaigazítással szolgáljon, munkáikat ellenőrizze és a gazdának minden tekintetben tiszta képet teremtsen, hogy a gazda tudhassa azt, mennyiben bízzon gépészében, vagy előnyösebben azt neki másikkal kicserélni.

Állítson fel a gazdasági egyesület egy gőzgép- kezelő-közvetitő osztályt, amelybe lapja utján hívja fel a gépkezelőket álláskeresés végett és a jelentkezőket szakközegeivel biráltassa meg, hogy érdemes-e az elhelyezésre és ha az illető érdemesnek ígérkezik, csak az esetben ajánlja a gazdáknak felvételre.

A gazdákat figyelmeztesse az egyesület, hogygép- munka-teljesitményeiket ellenőriztessék szakembereik által, hogy annak tudata meglegyen a már alkalmazásban lévő gépkezelők között, aminek hatása folytán már jobban utána néz a gép karban tartására, szén,