Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-24 / 51. szám
6-ik oldal SZATMÁRI GAZDA december 24. GYÜMÖLCSÉSZET. Rovatvezető: Korponay Kornél. A gyűrűs pille. (Gastropacha neustria). Bármennyire letisztítottuk is úgy a fák ágain levő hernyófészkeket, valamint a fa törzsén levő gyapjaspille tojásokat és már a kéreg alatt oltalmat kereső kártevőket, gyakran, midőn gyümölcsfáink már szépen kizöldültek, azon vesszük észre magunkat, hogy egyes ágak teljesen le vannak rágva. Ha közelebb menve megnézzük a kártevő hadat, igen élénk színezetű kifejlődött hernyókat fogunk találni. Ismertetőjele ezen teljesen simatestü hernyónak két nagy kék szemű foltja, valamint a hátán végig vonuló két kékes piros esik. Ez a gyürüspille hernyója. Ezen hernyó tojásai a vékony tollszár vastagságú ágakon gyürüalakban egymáshoz forrasztva telelnek ki s ezek feltalálása és megsemmisítése még alacsony törzsű, vagy törpe fáinkon is nagyon bajos, mert azok színe majdnem olyan, mint a fa kéregé: szürkésbarna. Magas törzsű, vagy kifejlődött öreg fákon pedig teljes lehetetlenség annak elpusztítása. Ép ezért ezen kártevőt nem annyira tojásalakjában, mint akkor kell pusztítanunk, amikor már hernyóvá lett. A természet is szintén támogatásunkra siet, a mennyiben ezen hernyók éjjelre, vagy rósz idő esetén is a fák ágközeibe, vagy azok hóna alá szőtt durva, barna hálóba gyűlnek össze, ahol nagyon könnyen megölhetjük őket. Ha valamely fán ezen hernyó pusztítását észleljük, addig kell a vastagabb ágak közeit vizsgálnunk, mig a társaságra rá nem akadtunk. Ha azonban valamely fának Ievélzete már teljesen le van pusztítva, jó lesz körülnéznünk, hogy nincs-e a szomszédos fákon is lerágott ág s akkor azon kell őket keresnünk, mert a gyürüspille hernyójának csapata mindaddig megmarad azon fán, amelyen kikelt, mig azon levél van s csak ha teljesen bevégezték pusztításukat, költöznek más fára. Érdekes ezen hernyókat kifejlődöttebb korukban megfigyelni, amint verőfényes napon, valamely vastagabb ág napos oldalára gyülekeznek s ott sütkéreznek, s a kellemes érzést, melyet a meleg napsugarak keltenek bennük, lassú fejbólintással nyugtázzák. A hernyók teste teljesen sima, szőrtelen lévén a maró permetező anyagok mint pl. a tanathon megölik a fiatalabb nemzedéket, mig a már teljesen kifejlődött hernyók ellen, egész biztos pusztító szerül nem ajánlhatók. Julius elején, esetleg már junius végén is, a hernyó összefont levelek között begubózza magát. Gu- bója piszkos fehér szinü, a melyből szürkés lisztszerü por hullik alá. A hernyó nagyságához képest elég kicsiny sárgás barna szinü lepke júliusban repül és párosodik, s ugyan e hóban rakja le szorosan egymás mellé valamely ág hegyre 3—400 tojását, a melyeket gyönyörű alakban úgy forraszt össze az ág körül, hogy azoknak sem nedvesség, sem hideg nem árt, sőt szellős helyen a legkisebb veszély nélkül bírják ki a legnagyobb telet is. A tojások a lerakáskor puhák s erősen ragadó enyvvel vannak körülvéve, amely azonban rövid idő alatt csontkeménységüvé mered. A tojások színe szürkéd barna s minden egyefc megtermékenyített tojás közepén fekete pont van. Bár legtanácsosabb ezen kártevőnek hernyóalak- bani pusztítása, nem végzünk hiábavaló munkát, hogy ha a metszéskor, vagy ritkításkor jól megvizsgáljuk a fiatalabb ágakat. Ha valamely fán találtunk egy ily tojásgyürüt, jó lesz azt a fát, valamint szomszédait is alaposan átvizsgálni, mert a hol egy kis telep van, rendesen több is szokott lenni. Rendes körülmények között ezen kártevő csak szórványosan szokott előfordulni s kártétele messziről észrevehető lévén, üldözése nagyon egyszerű. Ajánlatos azonban ezt a legnagyobb kitartással foganatosítani, mert ha ezt tenni elmulasztjuk, a gyűrűs pille nagyon elszaporodik s nagy falánkságánál fogva érzékeny károkat okozhat. 3 K. Hazánk legfontosabb műtrágyatermékéről. Mezőgazdasági — sőt szőlő- és kertgazdasági kultúrnövényeinknek állandóan nagy arányú foszforszükséglete, úgy egyben az az örvendetesnek mondható körülmény, hogy a foszfortartalmu mesterséges trágyaszerek évi fogyasztása nálunk ma már nemcsak a legnagyobb, hanem állandóan emelkedőben is van, szólanák a mellett, hogy a foszfortartalmu műtrágyák kiváló jelentőségével ma már a magyar gazdaközönség nagy része tisztában van. Még pedig tisztában van azon oknál fogva, mivel jól tudja azt, a mire „A műtrágyák helyes alkalmazása“ cimü hasznos munkájában Kerpely Kálmán, a debreceni gazdasági akadémia igazgatója is rámutat, hogy hazánk termőtalajának nagyobb része foszforban szegény; ahol pedig ez netán jelen is van, nehezebb oldhatóságánál fogva növényeink alig képesek azt a maguk javára megfelelően kihasználni. Ezen az állapoton eredményesen csakis úgy segíthetünk, ha minél oldhatóbb, igy tehát a növény által is minél könnyebben fölvehető alakban adjuk meg a foszfort a kultúrnövényeknek; még pedig valamennyinek, hiszen nem is tudunk növényt, a mely foszfor nélkül kielégítő termést adhatna.
