Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-17 / 37. szám
SZATMÁRI GAZDA szeptember 17. 4-ik oldal Adja Isten, hogy a Szatmár-Kültelki Gazdakör kitűzött céljai mielőbb megvalósuljanak s a gazdakör a hozzáfűzött várakozásnak teljes mértékben megfeleljen ! Károlyi Sándor. GYÜMÖLCSÉSZET. Rovatvezető: Korponay Kornél. Gyümölcsfáink terméketlenségének okai. (Folytatás). III. A talajviszonyok, miután a gyümölcsfa májd- nem összes tápszereit onnan veszi, igen nagy fontossággal bírnak a gyümölcsfa életére és termékenységére vonatkozólag, különösen, ha meggondoljuk azt, hogy a gyümölcsfa évtizedeket áll egy és ugyanazon helyen, tehát évek hosszú során át vonja ki a földből a saját létfentartásához, valamint gyümölcsei érleléséhez szükséges tápszereket. Ha egy és ugyanazon földparcellára háromszor egymásután búzát, vagy kukoricát vetünk, a negyedik esztendőben már alig kapunk termést. Miért ? Nem azért, hogy a föld maga terméketlen, mert ha az állana, akkor másnemű ugyanoly ösz- szetételü gabonanemet sem volna szabad megteremnie, — hanem azért, mert ki vannak merítve belőle a föld ama tápalkatrészei, amelyek a búza, vagy kukorica által felvehető tápalakban vannak. Mert hisz nem elég az, hogy valamely földben phosphor, káli, mész, ammóniák stb. legyen vegyileg kimutatható mennyiségben, hanem szükséges, hogy ez oly, — előttünk ismeretlen — processuson menjen keresztül, amely által oly alakba jutnak, hogy a növény gyökerei által felvehetők legyenek. Ugye, ha egy vérszegény embernek vasat kell beadni, azt nem tesszük úgy, hogy vasport nyeletünk vele, hanem oly tápszereket nyújtunk neki, amelyek vastartalmuak, vagy amelybe a vas alkatrészek megemészthető alakban vannak belevegyitve. Ne kívánjunk többet a növénytől sem, az is szerves lény, csakhogy helyhez van kötve. De ha ily befolyása van a gabonanemüekre azon körülménynek, hogy — ha azt tovább akarjuk ugyanazon helyen tenyészteni, — a földből kivont alkatrészeket idejekorán pótolnunk kell, elképzelhető, hogy menynyivel lényegesebb ezen körülmény az évek hosszú sorára egy helyhez kötött gyümölcsfánál. Vagy igen nagy mennyiségűnek kell lennei a földben a gyümölcsfa növekedéséhez s a termés kifejlődéséhez szükséges tápszereknek vagy pedig igen nagykörültekintéssel és szorga- ’’ nekünk, a fának megfelelő tápalkatrészeket, kellő által pótolnunk. Egy konzekvenciát azonban már most levonhatunk magunknak s ez az, hogy soha sem szabad oly helyre ahol pl. alma vagy szilva állott, annak kipusztulásakor újra almát vagy szilvát telepítenünk, hanem, ha már nem hagyhatjuk e területet legalább néhány évig teljesen pihenni, tegyük meg azt, hogy ahol eddig alma vagy körte volt, uj gyümölcsös telepítése esetén feltétlenül csontárt, tehát szilvát, cseresznyét, barackot stb. telepítsünk, vagy viszont. Ebből az következik, hogy a váltógazdaság elve a gyümöl- csészetnél is eminens fontosságú, sőt még sokkal fontosabb mint a mezőgazdaságnál, mert annak elhibázása a mezőgazdaságnál egy évre lesz hátrányos, mig a gyümölcsészetnél a hibásan beültetett gyümölcsnem egész életidejére kiterjed. Azon körülménynek, hogy a Szatmártól Nagybányáig terjedő hegyoldalakon, a régi szilvások helyére újra szilvásokat ültettek, Isten a megmondhatója, hogy már hányadik generációban, valamint annak, hogy nem oltás utján nemesitett, tehát külön egyedeket képező csemetéket, hanem a régi szilvafa egy részét képező gyökérsarjakat ültettek, tulajdonítom én azt, hogy ezen vidék szilvásai a gyors egymásutánban következő száraz esztendők viszontagságait nem bírták ki, hanem fogékonyakká lettek mindennemű állati és növényi parasitákra, mely utóbbiak közül a Polystigma volt az, mely leginkább elszaporodván majdnem végzetes következményű lett egész vidékeink szilvaíerme- lésére. Előbb jött azonban létre a szilvások eigyöngü- lése s csak azután lépett fel a Polystigma, amelynek előttünk ismeretlen létfeltételeinek a sok szárazság valószínűleg igen kedvező volt. Állításom igazságát igazolja egyrészről azon körülmény, hogy e gombabetegség csakis a besztercei szilva levelein hatalmasodott el, mig a korai és oltott szilvafajok levelei többé kevésbbé színtelenek maradtak, másrészről pedig az, hogy az oly helyen lévő újabb szilvások, ahol azelőtt szilvafák nem voltak, többé kevésbbé mentesek maradtak e betegségtől. (Folytatjuk). Őszi rozs termelése. Gabona féléink s igy a rozs termés eredményét sem egyedül az időjárási viszonyok befolyásolják, miként ezt a legtöbb gazda hiszi, hanem számtalan apró körülmény is, a melyre bizony nagyon sok gazda egyáltalában nincs tekintettel, sőt nem is tudja, hogy melyek azok a körülmények, a melyeket megfigyelnie kellene. A rozs terméseredményére elhatározó befolyással van mindenek előtt az, hogy a talaj melybe rozsot vetünk, jól meg legyen ülepedve. Legalább 20—25 nap, de főleg laza talajon 5—6 hét is szükséges a talaj megülepedésére, a mi nélkül a rozs jó termést sohasem fog adhatni. A talaj ezen megülepitését azonban ma már mesterségesen és rövidesen lehet elérni a
