Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-02 / 26. szám
4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA julius 2. 5. szalonnával való bedörzsöléssel, 6. mészvizben tartással, 7. hidegben tartással, 8. 1:10 erősségű vizüveg-bevonással, 9. szecska, tőzeg, korpa között tartással, 10. légüres térben tartással. Kimagaslik ezek között általános használhatóságában a hidegben tartás és a hig vizüvegben tartás. Nem ismeretlen azonban, hogy még ez utóbbiaknak is vannak bizonyos hátrányai, amik arra ösztökélnek, hogy még megfelelőbb eljárás eszeltessék ki. Dr. Morck Wiesbadenben tanulmányokat végzett s kísérleteket ejtett e kérdésben és sikerült neki egy tojásbekenésre használható „tojáskonzerváló olaj“-nak elnevezett szert összehoznia, amelynek segélyével a tojásokat, mint hiszi, kis- és nagyüzemben könnyűszerrel és olcsón lehet hnzamos időn keresztül romlás nélkül eltartani, A szer a legtisztább növényi olajok segélyével ál- littatik elő s hosszú időn keresztül nem avasodik. Kísérleteiben frissen beszerzett, 2—3 napos tojásokat használt, úgy amint kapta s anélkül, hogy szeny- nyüket lemosta volna. Egyik kísérlete 7, a másik 11 és fél hónapi konzerválásra vonatkozott, az előbbi decembertől júliusig, az utóbbi júliustól julinsig. A tojások kezelése a beolajozott kezekkel (tenyerekkel) történt időkimélés szempontjából, az olajos markokban forgattatott meg alaposan minden egyes tojás. Az igy kezelt tojások a szabad levegőn, papírral borított állványokra rakattak, begöngyölités nélkül, különben pedig úgy az olajozandó, mint a nem olajozandó (kontroll) tojások súlya kiderittetett. A kísérlet eredménye a következő volt: a) A 7 hónapig tartott, nem kezelt (kontroll) tojások minden 1000 grammja 750 grammra, a kezeiteké ellenben csak 920 grammra apadt. b) A 11 és fél hónapig tartottak közül a nem j kezeltek minden 1000 grammja 510 grammra, a kezeiteké ellenben csak 968 grammra szált alá. Az eltartás télen nappal fütött, éjjel nem fűtött laboratóriumban történt. Kísérletezés végeztével a tojások egy része nyersen töretett fel s vizsgáltatott meg, másik része a héjában 5 percnyi főzés után. A további vizsgálati eredmény ez: A 7 hónapig tartott, nem kezelt tojások 40 százaléka rothadt, 40 százaléka jó, 20 százaléka pedig elég jó, de nehéz szagu volt; a kezeltek mind jók voltak, fehérjük tiszta, sárgájuk egész, izük, szaguk friss; főzve is kifogástalanok voltak. A 11 és fél hónapig tartott, nem kezelt tojások 60 százaléka már előbb felpukkadt s rothadt volt, 40 százaléka nem repedt fel a kísérlet végidejéig sem, de feltörve, fele büdösnek bizonyult, másik fele pedig használhatónak látszott, bár kellemetlen szagu és beszáradt volt. A végeredmény tehát ebben: 80 százaléka rothadt és 20 százaléka alig használható. A szerrel kezelt tojások a 11 és fél hónap alatt mind jól tartották magukat; fehérjük tiszta, sárgájuk össze nem folyt, szaguk jó volt; főzés után izük nem volt kifogásolható. Héja valamennyinek ép maradt. Lássuk már most, mibe kerül ez a tojáskonzer- válási eljárás. A tojásokon az olajréteg átlag 0’04—005 gr. súlyú, 1000 tojás á 55 gr. = 55 kg., szükségei tehát kb. 50 gr. olajat; amennyiben pedig ezen tojáskonzerváló olaj 100 gr.-ja 2 márka = 240 fillér, 55 kg. tojásra 1 márkába = 120 fillérbe kerül. A munka, a tenyérrel való bekenés kisüzemben alig jöhet számításba, nagyüzemben alkalmas kenőkészülék használható, mely nem drágítja elviselhetetlenül a konzerválásra fordított költséget, sőt az ily nagyüzemek esetleg arra szerződhetnek liferáló feleikkel, hogy már olajozva szállítsák be a friss tojásokat. Mint ezekből látjuk, érdemesnek mutatkozik ez uj találmány további tanulmányozása s aztán, ha a mondottak faktumoknak bizonyulnak — amiben egyelőre kételkedni nincs okunk — ez eljárásnak általánosítása s kellő értékesítése. B-fi. T. Szuperfoszfát kiszórásának ideje. A szuperfoszfát az a műrágya, melynek használata nálunk leginkább indokolt és legjövedelmezőbb. Ennek oka a magyarországi talajak általános foszforszegénységében kereshető és található fel. Talajaink ős időktől fogva sem voltak gazdagok foszforban s igy könnyű volt nekünk magyaroknak a folytonos búza és kalászos terméssel a megmaradt kevés foszfort is kiaknázni, annyival is inkább, mert állatállományunk s igy trágya termelésünk egyáltalán nem szaporodott arányosan gabona termelésünk fokozódásával s ma kevesebb istállótrágyával látjuk el földeinket, mint ezelőtt 20—30 évvel. Ez az oka, hogy a szuperfoszfát különösen kalászosaink termését rendkívüli módon fokozza. Az árpa, zab és bükköny alá indokolt a szuperfoszfát használata s az eredmény ezeknél sem fog elmaradni, feltéve, hogy a talajban elegendő nitrogén és kálium van. Az agyagos talajokban a káliumkészlet rendesen elegendő, a nitogén készlet pedig az istálló trágyázás és a vetésforgó szerint módosul. Sok pillangós virágú növény termesztése és csak némileg rendszeresebb istálló-trágyázása esetén ebben sem lesz hiány, tehát ilyen talajokon rendszerint csak a foszfor hiányt kell műtrágyákkal fedezni. A szuperfoszfát kiszórása mindenesetre a vetőszántás előtt történjék de tapasztalati tény, hogy tavasziak alá is jobb ősszel vagy a tél folyamán kiszórni, mint tavasszal. Hegyes vidéken, hol a lemosástó kell tartani, jobb tavasszal a vetőszántás előtt kiszórni. A katasztrális holdankint kiszórandó mennyiség váltakozik 150—300 kg. között. Gabonafélék alá hazánkban rendesen 150 kg.-ot szoktak adni, bár kísérletek bizonyítják, hogy nagyobb mennyiség aránytalanul nagyobb termést is ad. Különösen olyan gazdaságokban, melyekben a szuperfoszfát használatát csak most kezdik meg jobb egyenlőbb, nagyobb mennyiségeket talán 200 kg.-ot adni. K ............y.
