Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-28 / 23. szám

május 21. SZATMÁRI GAZDA 5-ik oldal. Hogy az aratási szabadságolások úgy a mező- gazdaságra, mint a véderőre jó hatással voltak, leg­jobban igazolja az, hogy a hadvezetőség az aratási szabadságolást állandósította és általános zsinórmérték gyanánt szolgáló s végleges rendelkezéseket tartalmazó körrendeletét bocsátott ki, A közös hadseregnek tényleges állományú legény­ségét, amennyire csak a katonai szolgálat és kiképzés érdekei megengedik, a gabona learatására, a takarmány lekaszálására és behordására, a szőlőművelés munká­latainak, a szüret és kukoricatörés, továbbá a selyem- hernyó tenyésztés különleges munkálatainak idejére, e csapatok parancsnokai három hétre szabadságolják. A szabadságolás idejét a hadtestparancsnokságok a közigazgatási hatóságokkal és gazdasági egyesüle­tekkel egyetértőleg, csapattestenként állapítják meg. A hadtestparancsnokságok a szabadságolás idejét, az éghajlati viszonyok miatt későbben tartandó aratásra való tekintettel, a közigazgatási hatóságoknak indokolt és kellő időben érkezett megkeresésére el is halaszt­hatják. Az aratási szabadságot junius hó végétől augusz­tus hónapban tartandó fegyvergyakorlatok előtt enge­délyezik. Ebben az időben tartják az ország gabona termelő vidékein az aratást, Hogyha némelyik vidéken az augusztusi fegyvergyakorlatok előtt még nem arat­nak, úgy a legénység az aratási munkálatok helyett más fontos mezei munkát végezhet. Az aratási szabadságot az illető katonáknak sze­mélyesen kihallgatáson (rapporton) legalább egy hónappal a szabadság megkezdése előtt kell kérelmeznie és a szabadságot a csapatparancsnokság lehetőleg minél előbb helyezi kilátásba, hogy a szabadságolandó, meg­felelően kiképzett, jó magaviseletét tanúsító és egész­séges katona, amennyire csak lehetséges, idejében még aratást vagy egyéb mezei mnnkát vállalhasson. A később előterjesztett kérelem csak különös méltél tánylást érdemlő esetben részesül figyelemben. Az illető katona tehát minél előbb kérje kihallgatáson a szabadságot. A kérvényeknek hiába való és költséges készí­tését az érdekeltek mellőzzék és írják meg egyszerűen a tényleg szolgáló katonának, hogy rapporton maga kérje a szabadságot. Ezt az egyszerűbb és olcsóbb eljárást a sok visszaélés miatt és a szegény emberekre váló tekintettel honosították meg. Kiki vegye is tényleg hasznát és takarítsa meg magának azt az egynéhány koronát, amelylyel a kérvényezés járni szokott. A szabadságolások a következő sorrend szerint történnek; 1. Első sorban azok a birtokosok vagy bérlők, valamint ilyenek fiai, vejei és unokái nyernek szabad­ságot, kik a családfentartói kedvezményre abból az okból bírnak igénynyel, mert fitestvéreik önként tovább szolgálnak, vagy kereset céljából külfüldön tartózkod­nak, vagy mint mezőgazdák önálló családot alapítottak. 2. A kisebb és közepes nagyságú parasztbirtokok tulajdonosainak és bérlőinek a fiai, vejei és unokái végre 3. a mezei munkások, különösen akkor vétetnek figyelembe, ha az utolsó szolgálati évben álló legény­ség sorába tartoznak. (Folyt. Icöv.) Útmutatás a szőlővesszők és olt­ványok beszerzéséhez. Gyakori eset, hogy magántermelőktől és sző­lővessző és szőlöoítvány kereskedőktől beszerzett sző- lővesszök és szőlőojtványok egyáltalán nem felelnek meg a jogosult kivánalmaknak. Leggyakrabban ismét­lődnek természetesen azok a panaszok, melyek sze­rint a megrendelők nemcsak rossz forradásu, hanem egészen más, vagy kevert fajtájú oltványokat kapnak a megrendeltek helyett. Ezek mellett elég gyakran a küldemények oly állapotban érkeznek meg, hogy azok­nak a leggondosabb ültetés dacára is csak igen cse­kély százaléka fogamzik meg. A visszaélések legna­gyobb része a szőlővessző és szőlőoltvány kereske­déssel foglalkozó közvetítők által követtetik el, akik rendszerint levelezés utján, gyakran nyomott árakon és haszonlelésből, oly árut szereznek meg vagy köz­vetítenek, amelynek minőségéről és állapotáról meg sem győződnek, hanem közvetlenül a termelőtől kül­detik el a megrendelőnek., Az ilyen küldemények azután ha a megrendelők azok átvételét megtagadja, nem a feladó t. i. a termelő, hanem a közvetítő rendelkezésére bocsáttatnak, aki nem ritkán hetekig húzódó levelezés utján uj vevőt keres és nem ritkán talál is számukra, t. i. olyan vevőt, aki tapasztalat­lanságból átveszi a rósz és időközben még rosszabbá lett anyagot is. Ezeket a visszaéléseket megfelelő törvényes in­tézkedések hiányában hivatalból megakadályozni le­hetetlen, de az ily visszaélések meggátlására külön­leges intézkedéseket tenni sem lehet, mert senki sem tartozik oly anyagot elfogadni, amely külsőleg felis­merhetően rósz, hiányzik tehát az alap a büntethető­ségre, ha pedig a visszaélés azzal követtetik el, ami külsőleg nem ismerhető fel azonnal, t. i. hogy más fajta szolgáltaik, mint amelyre a megegyezés szólott, ennek bizonyítása a feiismerhetés idejeben — a közbe­eső időmúlás következtében — annyira bajos és két­séges, hogy valamely szabályozás e miatt nem vezetne eredményre. Az érdekelteknek azonban az 1896. éyi 60900. szám alatt kibocsátott szőlővessző és szőlő­oltvány üzleti szokások mégis némileg módot nyúj­tanak arra, hogy ily lelkiismeretlen kiszolgálás ellen védekezzenek. Ugylátszik azonban, hogy az említett üzleti szokások a szőlősgazdák igen tekintélyes része előtt vagy még mindig ismeretlenek, vagy feledésbe mentek. Erre való tekintettel a kerületi szőlészeti és borá­szati felügyelőket egyidejűleg utasította a miniszter, hogy hivatalos utazásaik alkalmával és különösen szakelő­adásaik keretében az érdekelteket a fenti visszaélések gyakoriságára és következményeire figyelmeztessék, egyszersmind az üzleti szokások alkalmazása tekinte­tében a kellő felvilágosításokkal és útbaigazításokkal lássák el s a szükséghez képest főleg a kifogások megtételénél és elbírálásánál járjanak személyesen is közbe. Különfélék. Személyi hír. Teleki Géza gróf v. b. t, t. egye­sületünk elnöke folyó hó 24-én este Bpestről Szat- márra érkezett, hogy a 25-iki tisztujitó gyűlésünkön elnököljön, 25-én délután birtokára Pribékfalvára el­utazott.

Next

/
Thumbnails
Contents