Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-15 / 3. szám
január 15^ SZATMÁRI GAZDA 3-ik oldal. vetlen fulladozó; de megfordítva, ha egy ilyen kitűnő átörökítő képességgel birő szülő nemcsak, hogy ő maga nem fulladozó, hanem semmiféle tözsbeli vagy családbeli rokonképességü szülő sem fulladozó, úgy az utódok egészségesek maradhatnak, hacsak valamely alkalmi ok, mint tüdő- vagy mellhártyagyulladás annak, t. i. a fulladozásnak kifejlődését elő nem segíti; de a mely betegségek még hajlamossággal nem bíró egyedeknél is képesek a szóban levő bajt maguk után vonni. Valamely betegségre való hajlamosságot az állatok már magukkal hozzák világra; de a betegség náluk nem közvetlen születésük után, hanem legtöbbször életük későbbi éveiben szokott kifejlődni. Azért is minden tenyésztő hibát követ el, ki tenyésztésre használt állatainak esetleges hibáit, tudva azokat, szándékosan nem veszi figyelembe. Pedig az igy gondolkozók legtöbbször keményen bűnhődnek azon következmények által, melyek az öröklődő betegségü állatok hiába való tartásában, gondozásában és takarmányozásában rejlenek, ily helytelenül jár el egy tenyésztő, ha egy különben kitűnő tulajdonságú, de időszaki szemgyulladás (havi vakság) következtében egyik vagy mindkét szemére is, részletesen vagy egészen megvakult kancáját egyedül azért, hogy e kancának jó vére szenvedőbe ne menjen, minden évben felfedezteti. Az eredmény kitűnő szokott lenni; amennyiben a kancának minden évben csikója van. A természet ugyanis nem önző és mit a szervezetnek egyrészről megtagad, jelen esetben a látási képességet, pótolja azt másrészt ; a nemző szervek fokozott tevékenysége utján. A csikók szépek és a gazda örömét leli bennük; azokat jól gondozza, eteti, minek látszólag meg is van az eredménye, mivel, hogy három, egész négy éves korukig nincsen is semmi bajuk. Ekkor természetesen iparkodik a reájuk fordított költséget eladásuk révén kamatostul együtt visszakaphatni; azonban ekkor csak azt veszi észre, hogy épen az eladásra kerülő csikója szembeteg. E szembetegség rövidebb-hosszabb idő múlva vaksággal végződik. Az igy megvakult ló aztán a legjobb körülmények között is alig ér valamit, mig a felnevelésére fordított kiadás nagy összeget teszen ki. A gazdát e veszteség egyedül tenyészeijárásának felületessége következtében éri azért, mert tenyésztésre egy időszaki szemlob következtében megvakult kancát használt, mely a szembetegséget magát utódaira közvetlen ha nem is örökítette át, okvetlen örökítette azonban az arra való hajlamosságot. Az időszaki szemlobot (havi vakságot) feltételező mikroorgaizmusoknak egy istállóban behurcolás utján való jelenléténél az öröklött hajlamossággal biró szem mihamarább meg fog betegedni és következményeként a megvakulás lép lel! mig prae- diszpozicióval (hajlamossággal) nem biró egyed, ha évekig időszaki szemlobos lovak között áll is, ellenáll e betegségnek és szeme ép marad. Mindezen körülmények arra nézve, hogy valamely betegség öröklödő-e vagy sem, nagyon megnehezítik a tenyésztő helyzetét, minélfogva hibák megítélésénél különösen ha tenyészállatokról van szó, ezekre mindenkor a legnagyobb figyelem és gond volna fordítandó. Egyáltalán minden öröklődő betegséggel biró állatot ki kellene zárnunk a tenyésztésből, még akkor is, ha tulajdonságaikra mint tenyészállatok különben nagyon is megfelelnének; kivéve azon eseteket, melyeknél a tenyésztő a betegség eredetét tökéletesen ismeri. E kivétel vonatkozhatik külső hibákra, mint pl. gyűrű- tetemre, vagy csontpókra, midőn e csontkinövések valamely külső erömüvi sértés következtében jöttek létre. De ha valamely örökölhető betegségnek miképen való léttrejöttéről nem bírunk biztos adatokkal, akkor inkább minden hibás állatot zárjunk ki a tenyésztésből, mintsem rossz eredményű kísérletezésbe bocsátkozunk, mely nemcsak hogy sokba kerül, hanem legtöbbször a tenyésztő jó hírét is megingatja. Magától értetődik, hogy hibák megítélésénél az apaállatoknál mindig szigorúbban járunk el, miután a hitnek szemben a nőneműekkel, sokkal több utódot termelnek. A szülők átörökitőképessége azonban nem csupán az egészséges vagy beteges, illetőleg betegségre prediszponáló szervezetre szorítkozik, hanem átörö- kittetik sok alakulási hiba is, mellyel a tenyésztőnek hasonlóan számolnia kell. Ugyanis nagykülönbség van, egy a küllemtani követelményeknek a legtöbb tekintetben megfelelő és egy minden irányban elhajlott vagy csontkinövésekkel bőven ellátott állat között. Rendszeres elhelyezés, gondozás és takarmányozás mellett, mig az elsőnél ugyanis megleli a gazda számadását, addig egy lényegesebb alakulási hibáju egyednél a reáforditott költség nagy része sohasem térül meg. Az alakulási hibák leginkább lónál jönnek tekintetbe, miután más állatnemnél, ha elő is fordulnak, a tulajdonosnak azért kárt nem igen okoznak, mivel legszorosabb esetben is a hibás állat mészárszéken értékesíthető. Mindamellett tenyészállatok kiválasztásánál, más állatfajoknál is tekintetbe kell hogy vegyük figyelembe a testalakulási hibákat és egy szíikmellü, hosszú hátú, horpadt, vagy púpos hátú, keskeny faru, valamint a lábak különböző hibás alakulásaival ellátott szarvas- marhát, legkevésbbé pedig bikát tenyésztésre felhasználni hasonlóan nem szabad, mivel mint a gyakorlat igazolja, említett hibák úgy a szarvasmarhánál, mint a sertésnél, valamint a juhnál szintén öröklődők. Tátray Játttttt. Herések, luczernások javítása. A herések gipszezése ezelőtt mintegy ötven évvel jött divatban s különösen az 1880-as és 90-es években a gypsz használata általánosan el volt terjedve. Ma azonban meglehetősen feledésbe ment volna ez az eljárás, ha a reklám időközönként fel nem újítaná a dolgot, s nem terelné rá a figyelmet. Pedig a gypszet manapság nem lehet lucernások, lóherések feljavítására ajánlani, mert trágyaereje nincs, s a növények legfeljebb oly minimális mennyiségben használják fel, aminő mennyiségben azt a talajban amúgy is feltalálják, s ha mutatkozik is itt-ott termésfokozó hatása — ami nagyon bizonytalan — azt nem saját táperejének, tápláló hatásának köszönheti, hanem annak, hogy a talajban foglalt tápláló anyagokat oldhatóvá teszi s igy tulajdonképen zsarolja a talajt. Ha tehát egyes esetekben pillanatnyi előny van is, az mindenesetre csak a lucernát, vagy lóherét követő növény rovására fog menni. Meszet, vagy gypszet ma már csak a bérlő használ mielőtt a bérletet elhagyja, amikor ki akarja venni a földből azt a termőerőt, melyet az előző években oda elraktározott. A mi viszonyaink között annál kevésbbé lehet hatást várni a gypsztől, mert az csak jó erőben levő
