Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-30 / 18. szám
4-ik oldal SZATMÁRI GAZDA április 30. Gondoskodjunk aratók biztosításáról, mivel a rendes, jó arató idejében beáll s aki későn fogad, az csak selejtest kap. Nagy gondot fordítsunk a termésnek jégelleni biztosítására. A csépléshez szükséges szén és olaj beszerzésére itt az utolsó idő, mert úgy a raktárosok, de különösen a vasutak a kocsi hiány miatt nem lesznek képesek idejére szállítani a szükséges tüzelő-anyagot. Az adó második negyedévi részlete e hó 15-ig befizetendő. A lóistálókban. A hágatások e hónap végéig be- fejezendők. A februáriusi csikók e hóban vagy a jövő hó elején elválasztandók. A csikók elválasztására nézve különbözők a vélemények; némelyek 3, mig mások 5 hónapig tartják szükégesnek a szoptatást s csak akkor tartják helyesnek az elválasztást igaz, hogy minél tovább szopik a csikó, annál gyorsabban s szebben fejlődik, de a tulhosszu szoptatás miatt a kanca szenved meg. A 4 hónapi szoptatás általában a leghelyesebb s ezen időn túl csakis a beteg csikókat hagyjuk szopni, melyek azután szopjanak addig, amig csak fel nem gyógyulnak. Az elválasztásnál s pár napig utána is, a csikóknak egy kis buzakorpa ivást kell lágymelegen adni. A kancákat pedig pár napra koplalásra fogjuk, szénát és szalmát adjunk neki csupán és vizet. Ha ezután a csikók legelőre hajtatnak, abrakolni is kell azokat, de még akkor is ha zöldtakarmányon neveltetnek fel. A csikóknak inkább gyakrabban, de egyszerre kevés zabot adjunk ; az elválasztás után minden 2—3 órában felváltva szénát és zabot, később napjában ötször s csakis az egy év betöltével lehet a háromszori etetésre átmenni. Ha legelőre nem hajthatjuk ki csikóinkat, gondoskodni kell jó tágas karámról, hol a napnak legnagyobb részét töltsék. Egyszersmint nagyon helyes a csikókat már azonnal amint etetni kezdjük rászoktatni, hogy lábaikat könnyen feladják s a kötőféket — természetesen szár nélkül — mielőbb fejükre kell tenni, általában már kezdetben kell a csikókat, hogy azt mondjuk szeliditeni. A tehén és ököristálóban. E hónapban veszi kezdetét általánosságban a legeltetés, ami különösen a mostani kedvező időjárás mellett a gazda nagy megkönnyebbülését jelenti, mivel a szavasmarha etetése — a takarmány fogytán lévén — nem okoz gondot és költséget. A zöldtakarmányozás szintén e hónapban kezdődik, ennél azonban a szükséges óvatossággal járjunk el. Az itatásnak az etetés után csak akkor szabad történnie, amidőn már a kérődzés végbe ment. Almozni zöldtakarmány etetésnél sokkal bővebben kell. A tenyésztésre szánt borjuk abrakolásáról ne feledkezzünk meg. A juhakolban. A kétnyiretü juhok mosása, nyírása e hóban eszközlendő, ha azonban hideg, nedves idők járnak nem kell vele sietni. Nyírás után pedig óvni kell a túlságos melegtől és a záporesőtől. Hol kosarazni szoktak a juhokkal nyírás után meg kell azt kezdeni. — A január és februári bárányok elválasztandók. A sertéseket ha melegebb idők állanak be oly legelőre kell hajtani, hol elegendő vizük van, mert csak igy maradhatnak nyáron át egészségesek. E hó folytán a februári malacokat, melyeket tenyésztésre megtartani nem akarunk, ki lehet heréltetni. A baromfiólban. Az apró baromfival van most a gazdasszonynak a legtöbb gondja, különösen nagy gond fordítandó az etetésre. A szemes eleség mellett huslisztnek adagolása a fiatal baromfinál nagyon fontos. A kotlós tyúkok még most is ültethetők. Libák, kacsáknak fürdőhelyről kell gondoskodni, ha közel nincs tó vagy folyó. A fürdővizet frissítsük fel naponta s tartsuk állandóan tisztán. Az öreg libák tépése e hóban megtörténhetik. A méhek körül. A rajzásra szánt kasokat ki kell választani s a meddősitendőkre — a műkaptároknál — mézraktárt kell rakni, hogy igy gazdagabb méztermésünk legyen, s mivel azt csak a műkapíároknál lehet tenni, igyekezni kell ilyenekkel űzni a méhészetet. A herefiasitást az ily kasokból folyvást pusztítani kell. A rajzáshoz megkivántató tiszta kaptárokat s eszközöket készen kell tartani, minthogy a korai rajok már május hó második felében gyakran kirepülnek. A rajzás május hóban kezdődik, ami rendesen derült meleg napokon 11—3 óra között szokott történni. Az elő vagyis első raj kivonulása után rendesen 8—9 napra jönnek az utórajok. Ezek rendesen magasabban repülnek, mint az előrajok s népességük mindig kevesebb s megszökésre igen hajlandók. Ekkor van ideje anyaméh mesterséges költetésének és nevelésének is. Ennek több módja vatl, dé legköny- nyebb az, ha erős kasokat — miután meggyőződtünk, hogy here- és munkás méhpeték vannak benne — szétosztunk s kisebb kasokba téve, a méhestől messzebb távolítunk el, mikor azután a 2—3 napos petékből a munkás méhek anyákat nevelnek, melyeket az egész kis társasággal célszerűen lehet, anyátlan kasok meganyásitására használni. (Folytatjuk.) Miként védekezzünk a peronospora ellen? Szőlőinknek kétségen kívül legpusztitóbb ellensége a peronospora, vagyis szőlöragya. Bizonyság erre az elmúlt esztendő is, amikor az ország némely vidékén nemcsak a levélzetet és venyigét, de magát a kifejlődött fürtöt is elpusztította. Rendesen a levélzetet fertőzi be először, amelyen sárgászöld szinü foltocskák mutatkoznak, ezeknek, közepén tüszurásszerü ponttal. A foltocskák hovatovább nagyobbodnak, megbámulnák s a levél fonákján olyanná válnak, mintha sóval volnának behintve, vagyis a peronospora penészszálai már kibújtak a levélből. Ezek a penész szálak lehullanak azután más levélre, venyigére, szőlőfürtre s különösen nedves, meleg időben gyorsan terjesztik tova a betegséget. Miután pedig a levél belsejéhez, ahol a peronospora csirája él, nem férkőzhetünk a permetezéssel, a már egyszer feliépet peronosporát megszüntetni nem
