Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-23 / 17. szám
április 23. _________________________SZATMÁRI sze tek határozott visszafejlődését. Hogy ennek mi az oka nem tudjuk, nem is kutathatjuk, csupán mint nagyon tanulságos körülményre akarunk rámutatni s figyelmeztetni gazdáinkat, hogy nem elég a jó anyagot megteremteni, de annak megtartása, illetve tovább fejlesztésénél a gazdának éber figyelmére mindig szükség van sőt vármegyénkben, hol a szarvasmarhatenyésztés még nem érte el a kívánt magas fokot kétszeres gondot kell fordítani tenyésztőinknek minden egyes mozzanatra, mely a tenyésztésre kedvező vagy kedvezőtlen irányban befolyással van. A felhozott szomorú dekadencia intőpéldaként álljon előttünk, másrészt buzdítson benünket vármegyénk marhaállományának fejlesztésére, hogy a szomszéd vármegye azon tenyésztői után haladjunk, kik oly szép eredményeket értek el s ebből nem csak erkölcsi, de jól jövedelmező anyagi előnyük is van. Előttünk volt a közelmúltban az OMGE. által rendezett tenyészállat kiállítás, mely fényesen igazolja, hogy a tenyésztőnek érdemes minden áldozatot meghozni az anyag tovább fejlesztése érdekében, mert olyan árakat érnek el, melyek minden fáradság és költségért, kártalanítják a tenyésztőt. Igaz erre azt felelik gazdáink, hogy mig a tenyészetnek nincs meg a neve, nem fizetik meg a legjobb anyagot sem eléggé. Ez legtöbb esetben elvitáz- hatlan tény. Azonban ahhoz, hogy egy tenyészetnek meglegyen szerezhető a jó hírnév, első kellék, hogy legyen megfelelő jó anyag, mely a maga jó minőségével feltűnjön s a tenyészetet a jó hírnévre érdemessé tegye. Szerezzenek be tehát gazdáink megfelelő tenyész- anyagot, annak helyes irányú fejlesztése megszerzi a nevet; a név pedig meghozza a jó anyag mellett a megfelelő jövedelmet. A szatmári cukorgyár. A szatmári cukorgyár létesítése érdekében az alapitó alkalmi egyesület tagjai mindent elkövetnek, hogy a szerződés értelmében megkívánt területen a cukorrépa termelés biztosittassék, s ha a még hiányzó néhány száz hold területet gazdáink rövidesen jegyzik, akkor a konzorcium a gyár építéséhez még ez évben hozzá fog. Több ízben mutattunk rá, hogy vármegyénk talajviszonya általában nagyon is kedvező a répatermelésre, kimutattuk, hogy a cukorrépa termelés a gazdára nézve oly jövedelmet biztosit melyet magától eldobnia a mai nehéz viszonyok között könyelmüség; a gyár által beváltott répán felül a visszakapott répaszelet, a répafejek állatállományának fejlesztését fogják előmozdítani, mig a földnek alapos megmunkálása — a mit a répa okvetlen megkövetel — kamatostul visszatérül a répa után következő kalászosok nagyobb termésében is. Röviden: a cukorrépa termelés az intenzivebb, s jövedelmezőbb gazdálkodásba vezeti be birtokosainkat. A szakértő munkások hiánya szintén nem ok a tartózkodásra, mert egyesületünk kívánatra a felvidékről teljesen jártas munkásokat készséggel szerez a hozzája fordulóknak. Meg kell még itt jegyeznünk, hogy az alkalmi egyesület kisebb 1—5 holdas jegyzéseket is elfogad, a mi lehetővé teszi kisgazdáinknak is a cukorrépa termelés előnyeiben való részesedést. GAZDA 3-ik oldal. Most tehát midőn csak nehány lépés választ- el bennünket egy régi óhajunk megvalósításától, a midőn tisztán gazdáinkon függ, hogy a cukorgyár építése ez évben megkezedessék, saját jól felfogott érdekükben újból felhívjuk gazdaközönségünket a cukorrápa ter- mélésre szükséges terület biztosítására, nehogy vonakodásuk által a most már teljesen előkészített ügy 1—2 évre, esetleg beláthatatlan hosszú időre visszavettessék. Jegyezzük tehát rövidesen a még hiányzó nehány száz holdat, s akkor egy év alatt a szatmári cukorgyár kéménye füstölni fog hirdetve, hogy vármegyénk gazdaközönsége megértve a kor intő szavát saját erejében keresi boldogulását. A vetések állása és a meződazdaság állapota 1910. évi április hó 9-én. Március hó közepén is többnyire száraz, szeles és részben enyhe, március hó végén azonban hűvös, szeles sőt az éjjeli fagyok következtében hideg időjárás uralkodott. Ez az időjárás kihatott április hó 4-ig, amidőn is országszerte jobbra változott és bekövetkezett végre az olyan nagyon óhajtott csapadék s vele együtt az enyhébb idő is, az eső íiditőleg hatott mindennemű növényre s azóta a fejlődés országszerte megfelelőbb. Nemcsak az ősziek, hanem a tavasziak is felfrissültek és bár egyes vidékeken állandóan panaszokat hallani férgek és rovarkárok miatt, az általános vélemény mégis csak abban domborodik ki, hogy a mezőgazdasági állapot országszerte nagyobbára kedvező. Az ősziek az enyhe tél folyamán jól teleltek, szép sürüek, zöldek és többnyire erőteljesek. Kivétel- számba mennek csupán azok a vetések, amelyek megritkultak, rozsdafoltosak és gazosak lettek. Az őszi vetések megritkulását a helyenkint tömegesen fellépett csikós hátú buzalegyek, továbbá a frit legyek, a hesszeni legyek, futrinkák, drótférgek és egyes helyeken még az egerek is okozták. A károsodások — bár nehéz ma még tájékozódni — országos átlagban nem mondhatók jelentékenyeknek. Egyedül a Tisza-Maros szögéről és a Királyhágóntuli vármegyékből nincsen figyelmet érdemlő panasz. E vidékeken és különösen a Tisza- Maros szögén, a növényzet csekély kivételektől eltekintve jó! áll, az őszi búza, rozs, árpa és részben a repce nagy haladást mutatnak. Különösen szépek és erőteljesek az őszi buzavetések, amelyek haragos zöld színűek, csakhogy már ezek is szárba hajtanak. Az enyhe idővel bekövetkezett eső, mely az egész országra kiterjedt, a Tisza vidékén az őszieket előnyösen felüditette, de felüditette az ország más részén is mindenütt, ahol már az nagyon kívánatos volt. És igy valószínű, hogy a féreg- és rovarokozta károk is némileg ki lesznek egyenlítve, mert a megritkult vetések jobb fejlődése általában mindenütt remélhető. A hűvös idő a nagyon előrehaladott búza- és rozsvetés sok időelőtti szár- és kalászba hajtását némileg ellensúlyozza ugyan, mindazonáltal nagyon sok helyről és főleg a Duna jobbpartjáról már is jelentik, hogy különösen a rozs szárba megy. Az őszi repce szintén időelőtt az Alföldön már virágzik, ennek a hűvös, sőt hideg éjszakák alkalmasint megártanak. A tavaszi vetések már az eső előtt is
