Szatmári Gazda, 1910. (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-02 / 14. szám

valónak itt bővebben foglalkozni, de általánosan ismert dolog, hogy mindkét választás egyesületünk tovább fejlődésére biztos garanciát nyújt. ily előzmények után tartotta meg egyesületünk március hó 31-én rendes tavaszi közgyűlését, melyen a költségvetés, az 1908. évi zárszámadás s az 1909. évi működési tervezett lett tárgyalva s elfogadva. Az elfogadott működési tervezetet igyekeztünk lehetőség szerint keresztül vinni s ha esetleg az nem sikerüli úgy amint az kívánatos lett volna, annak oka részben a rendelkezésünkre álló anyagi erő csekély­ségében, részben magának a kérdésnek nehezen meg­oldható természetében rejlett. De vegyük az elfogadott működési tervezetet pontról-pontra. Mint már a bevezetésben is felemlítettük igye­keztünk, hogy gazdatársainkat egyesületünk kebelében tömöritsük, hogy azonban ez jó részt gazdáink rész­vétlenségén meghiúsult, azért bennünket okozni nem lehet, mindazonáltal a tagszaporulat 29 volt, ezek közül 4 uj alapitó tag. Az alapszabály módosítás megtörtént. A minisz­térium áltál jóváhagyott uj alapszabály már érvény­ben van. A Geosz-vel az összeköttetést továbbra is fen- tartottuk, mert nagyon is kívánatos, hogy az egész ország gazdaközönségét érdeklő ügyekben közvetle­nül befolyhassunk. A Geosz-vel tárgyalt ügyek közül nagy fontosságú a vármegyei gazdasági egyesületek hivatalnokainak nyugdíj ügye, mely az elmúlt évben teljes befejezést nyert, igy végre a gazdasági egyesü­letek is oly helyzetbe jutottak, hogy hivatalnokaik ré- része nyugdijat biztosíthatnak, megjegyzendő, hogy ezen újítás aránylag csekély terhet ró az egyesületekre. Az Első Magyar Általános Biztositó Társulattal fenntartott szerződéses viszony úgy az egyesületre, mint a tagokra ez évben is jóhatásunak bizonyult. A folyó évben is nagy súlyt helyezett az egye­sület a háziipar tanfolyamok fenntartása és népies gaz­dasági előadások rendezése által egyrészt a népnek a téli munkanéküli időben biztos kereset forrást te­remteni, másrészt a modern gazdálkodás alapelemeibe bevezetni s így a gazdákat az intenzivebb gazdálko­dás felé irányítani. E végből három háziipar tanfolyam és 100 népies gazdasági előadás volt a vármegye 12 községében tartva, melyek iránt az érdeklődés népünk­nél — néhány vidéktől eltekintve — általában kielé­gíthetőnek mondható. A mezőgazdasági kamarák ügyében a már eddig elfoglalt álláspontunk mellett harcoltunk s az ügy, mely a múlt év zavaros politikai viszonyai miatt napirend­ről levétetett, oly stádiumban van, mely a kamarák­nak vármegyénkinti elhelyezését tartja szükségesnek s igy jó részt fedi eddigi állásfoglalásunkat. A programmba vett gépkiállítást el kellett ejtenünk, ■mivel a Budapesten megtartott nagyszabású kiállítás által a gyárosok annyira igénybe voltak véve, hogy a Szaimáron megtartandónak sikerét kellőleg biztosított­nak nem láttuk. E helyett azonban a vezetőség szep­tember hó 23-án, 24-én Gilvácson Jantyik Testvérek gazdaságában motorikus és magánjáró gőzeke bemu­tatást rendezett, melyen bár a jelentkező 4 gyár közül kettő akadályozva volt a megjelenésben, mégis sike­rültnek és tanulságosnak mondható, mivel a tekin­télyes számban megjelent gazdák közvetlenül győződ­hettek meg arról, hogy a gépek a mi kötött talajunk­április 2. SZATMÁRI ban miképen váltnak be. Ugyanez alkalommal n hány újabb rendszerű talajmivelő s kisebb gazdasági gép is be lett működésben mutatva. A vármegyénkben annyira elterjedt aranka irtás forszirozása újból elsőrendű kötelességünk volt s hogy eredményesebben léphessünk fel, felállítottuk állam- segélylyel heremagtiszthó raktárunkat, mely március hóban kezdette meg működését, gazdáink, különösen kisgazdáink közül számosán vették igénybe, főleg ve­tőmag szükségletük arankamentesitése céljából. Bizton tudjuk, hogy ha a hatóságok az aranka irtásra és heremagvak elárusitására vonatkozó törvé­nyeknek és rendeleteknek érvényt szereznek, raktárunk gazdáink körében missziót lesz hivatva teljesíteni. A Szatmáron létesítendő cukorgyár ügyét egye­sületünk erkölcsi támogatásába vette s az ügy most már annyira elő van készítve, hogy a gyár létesítése csaknem bizonyosnak mondható, a mi mindenesetre nagybefolyássaí lesz gazdáink anyagi boldogulására. Bikayásárunkat.március hó 10-én tartottuk nagy felhajtás és szokatlan élénk kereslet mellett, a mennyi­ben 28 bika lett eladva 17100 koronáért, drbonkénti 610 K átiag árban; a vásárból az egyesület tiszta jö­vedelme 351 K 01 fillér volt. Szintén nagy gondot okozott a vezetőségnek a szüzgulya és csikólegelő kérdésnek helyes és prakti­kus megoldása; általános volt a vélemény, hogy az ügy bérlet utján nem rendezhető, nagy akadály volt ezenkívül azon körülmény is, hogy megfelelő terület is alig akadt, dacára a legszélesebb körű közhírré tételnek. Az év végéig azonban mégis megállapodtunk egy területben, mely a m. kir. gazdasági felügyelő által is megfelelőnek véleményeztetett s ennek állami támo­gatással leendő megvétele iránt az 1908. évi XLI1I. t.-c. alapján felterjesztést intéztünk a nagyméltóságu m, kir. földmlvelésügyi minisztériumhoz. Az állattenyésztés fellendítése érdekében 6 járás­ban tartottunk üsző és borjas tehén díjazást, melye­ken 1500 korona államdij lett kiosztva. Minta méhesünket helyes és szakszerű vezetés által sikerült annyira fejleszteni s a szükséges eszkö­zökkel felszerelni, hogy nyugodt lélekkel ajánlhatjuk tanulmányozás céljából gazdáinknak, kik a méhészet iránt érdeklődnek s e hasznos gazdasági ággal fog­lalkozni óhajtanak. Az ingyen kiosztott műtrágyákkal eszközölt kí­sérletek eredményeiről nem számolhatunk be, mivel a múlt esztendő kedvezőtlen időjárása a vetést általában tönkretette. A gyümölcsértékesítés terén a nagyon is gyenge termés fölöslegessé tett minden akciót; a borértéke­sítés terén azonban bornyilvántartásunk utján igye­keztünk a termelő gazdaközönség javára lenni, mert habár vármegyénk területén a múlt évi termés csekély volt, de az 1908. évi nagy készletek ezt szükségessé tették; bornyilvántartásunk utján még a külföld figyel­mét is felhívtuk s ha nem értünk el nagy eredményt, annak oka az 1908-i termés gyenge voltában kere­sendő. A falusi tejcsarnokok létesítése érdekében több községben tettünk kísérletet s habár egyik-másik helyen kedvezők is a kilátások, működésben levő tej­csarnokunk ez ideig nincsen, ennek okát abban a konzervaíizmusban találhatjuk fel, mely általában a magyar gazdát annyira jellemzi. Mi azonban a meg­GAZDA 3-ik oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents